157246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüsthalogenid-tartalmú fényképészeti anyag előállítására

0 157246 * nemcsak önmagáiban a zselatinmolekula idézi elő, hanem a zselatinban levő kísérőanyagok — amelyek működésük szempontjából kémiai szenzibilizátorok, kontrasztanyagok és késleltető anyagok' lőhetnek — is. Maga a zselatin az ér­lelési folyamatban csak az ezüsthalogeniddel és ezüstionokkal egyensúlyban levő ezüstzselatinát­ként vesz részt. A rendes fényérzékeny anyagok fényképészeti és mechanikai tulajdonságainak jelenlegi határait a fényképészeti zselatin emlí­tett tulajdonságai határozzák meg. Mint ismeretes, az ún. „paiket-ernulziók" elő­állításakor a fényképészeti ezüsthalogenid-zse­latin emulzióból enzimes behatásra az ezüst­halogenidet eltávolítják és ismét peptizálják. Ez az eljárás azonban csak utóérlelt emulziókra vonatkozik. A szilárd fázis leválasztásához a zselatin elfolyósítását az enzimatikusan lebon­tott zselatín-hidrolizátumok végzik. Az ezüst­halogenid-szemesék fényképészeti tulajdonságait ez az eljárás nem befolyásolja. Ismeretes továbbá a fényképészeti ezüsthalo­genid-zsélatin-smulziók fényérzékenységének ja­vítására az az eljárás, amely szerint a felhasz­nált zselatinokhoz, vagy azok ezüsthalogenid­emulzióihoz az előállítás során növényi vagy állati fehérje-eredetű lebontó anyagokat adnak. Ez az eljárás azonban csak a fényképészeti kötőanyagként felhasznált zselatin 'esetén alkal­mazható. A találmány célja olyan nagy fényérzékeny­ségű fényképészeti anyagok előállítása, ame­lyek a zselatin változó tulajdonságaitól függet­lenek, és melyeknek előállításához egyéb kötő­anyagok is alkalmazhatók. A találmány faladata az, hogy az ezüsthalo­genidet megfelelő kezeléssel a kötőanyagok vál­tozó tulajdonságaitól függetlenné tegye. Ezt a feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a zselatin-oldatban kicsapott és csak fizikailag érlelt ezüsthalogenidet ki­csapása után enzimatikus lebontással nyert zselatin-hidrolizátummal kezeljük, majd vala­mely tetszés szerinti rétegképző kötőanyagban ismét peptizáljuk. Egy előnyös foganatosítás] mód szerint úgy járunk el, hogy valamely zselatin-ezüstíhalogenid emulziót közvetlenül a fizikai érlelés után enzim hozzáadásával az ér­zékenységi maximum eléréséig kezelünk, majd a kivált szilárd fázist vízzel mossuk, és ezt követően valamely tetszés szerinti rétegképző kötőanyagban ismét peptizáljuk. További érzékenységnövekedés érhető el, ha az ezüsthalogenid-emulziókhoz az enzimatikus úton nyert zselatin-hidrolizátumos kezelés során vagy után önmagában ismert kémiai érlelőanya­gokat, előnyösen aranysókat adunk. A zselatin enzimatikus lebontására különféle enzimek, pl. Pankreatin, Exocoll vagy bioláz alkalmazhatók. A hozzáadott enzim mennyisége magától az enzim természetétől függ, és 100 g zselatinra számítva kb. 0,1—2 g érték. A zsela­tin felhasítását a működési optimumig kell vég­rehajtani. Az enzimatikus zselatin-hidrolizátu­mok érlelő hatása az enzim behatási időtarta­mával — a zselatin és az enzim fajtától függő­en — fokozatosan növekszik, maximumot ér el, majd ismét csökken. Az enzimatikusan nyert zselatint a találmány szerint pl. úgy használhatjuk fel, hogy valamely csak fizikailag érlelt ezüsthalogenid-zselatin emulzió szilárd fázisának elválasztását adott zetes hígítás és ülepítés, centrífugálás, szulfát­-hozzáadás és ülepítés, vagy ún. flokkulálósze­rekkel, pl. anionos szappannal vagy karboxile­zett vagy szuMurált polimerrel végzett kicsapás útján választhatjuk el. Az elkülönített szilárd fázist, ill. az eltávolított ezüsthalogenidet dakan­táljuk, adott esetben mossuk, enzimatikusan nyert zselatin oldatával kezeljük, ismét dekan­táljuk, majd kötőanyagban, pl. zselatinban, po­livinilalkoholban, vagy egyéb megfelelő mű­anyagban újra peptizáljuk. Az érzékenyság további növelését célzó keze­lést aranysóval már a zsielatin-hidrolizatumos kezelés során elvégezhetjük, azonban az újra­peptizálás után is végrehajthatjuk. Valamely csak fizikailag érlelt ezüsthalogenid-zselatin emulzió szilárd fázisának elváasztását adott esetben összeköthetjük a zselatin enzimatikus lebontásával. Ez esetben az enzim behatási idejének olyan hosszúnak kell lennie, hogy a lebontás során a hidrolizátum érlelő hatásának optimumát elérjük; ez az idő tehát a zselatin elfolyósításához szükségesnél lényegesen hosz­szabb. A találmány szerint a kémiai érlelést részben, vagy teljésen helyettesíthetjük enzimatikusan lebontott zselatinnal végzett kezeléssel. A keze­lést a fizikai érlelés után az ezüsthalogenid ki­csapása során, vagy a kicsapás után végezhet­jük el. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi a nagyérzékenységű ezüsthalogenid-emulziók te­tézés szerinti előállítását kötő, ill. rétegképző anyagokban; emellett a zselatin tulajdonságai­tól sokkal nagyobb függetlenséget biztosít. Nem volt előrelátható, hogy az enzimatikus úton kapott zselatin-hidrolizátumokkal végzett keze­lés során az ezüsthalogenid érzékenysége zsela­tin jelenlétében végzett második érlelés nélkül is megnövekszik. Az így kezelt ezüsthalogenidet tartalmazó fényképészeti anyagokat csekély műszaki rá­fordítással állíthatjuk elő. Ezenkívül az ilyen anyagok pl. a zselatintól különböző kötőanyagok alkalmazása esetén a nagy érzékenység mellett nagy rétegszilárdsággal is rendelkeznek. Továb­bi előnyt jelent, hogy a zselatin jelenlétében végzett második érlelést elhagyhatjuk. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása^ nélkül az alábbi példákban részle­tesen ismertetjük. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom