157238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés többmagú gomolyok egymagvúsítására

5 a 4 tengely, és így a 12 és 13 kavarólapátok 16 nyíl irányú forgása köziben kifelé, a 8 lemez felé tolódjanak el, miközben spirál alakú pályán haladnak. __ Míg a 12, 13 kavarólapátok és 14, 15 terelőlapátok olyan elhelyezésűek, hogy a velük érintkezésbe kerülő gomolyokat fölfelé és kifelé tolják el, addig az alattuk levő 17 és 18 kavarólapátok a hozzájuk tartozó terelőlapokkal együtt olyan kialakításúak, hogy a velük érintkezésbe kerülő gomolyokat forgásuk közban lefelé és befelé terelik. A 19 és 20 kavarólapátok a hozzájuk tartozó terelőlapokkal együtt ismét olyan elhelyezésűek, hogy a velük érintkezésibe kerülő gomolyokat kifelé és fölfelé -mozgatják. Az előkoptató térben levő kavarólapátok és terelőlapok ilyen kialakítása biztosítja a gomolyok intenzív koptatását. A 10 nyíláson készrekoptató térbe áthullott gomolyok a 9 lemeztányérral párhuzamos pályát bejáró 21 és 22 kavarólapátokon keresztül a páronként egymással szemben vízszintes síkban forgó, a szomszédos párhoz viszonyítva azonban 90°-kal elfordított helyzetben a forgó 4 csőtengelytoe erősített 23 kavarólapátokon keresztül a szintén 4 csőtengelybe erősített, azonban képzelt csigavonal mentén a 4 csőtengely négy szemben levő oldalába erősített 24 kavarólapátok terébe jutnak. A 23 és 24 kavarólapátok háromszög keresztmetszetű csövek, például egyenlőtlen szárú derékszögű háromszög keresztmetszetűek. Ezek úgy vannak a forgó 4 csőtengelybe erősítve, hogy a kavarólapátok belső üregtere áramlási kapcsolatban van a 4 csőtengely belső terével, amely viszont a szabad légtérrel áll kapcsolatban. A 21—24 kavarólapátok falában a kavarólapátok teljes hoszsza és kerülete mentén egyenletesen elosztott 25 nyílások vannak, . amelyek átmérője kisebb a már szétválasztott egymagvú gomolyrészek legkisebb átmérőméretének felénél, tehát a magok a nyílásokba nem tudnak behatolni, és a nyílások széle mint vágóéi nem tudja a magokat megsérteni. A nyílások szélei késélekként koptatják, hántják a velük érintkezésbe kerülő gomolyok paraanyagát. A 21—24 kavarólapátok az 1. ábrán látható módon egymáshoz viszonyítva elfordítva vannak elhelyezve, úgy, hogy ezek egymás után érintkezésibe jutva a koptatni kívánt gomolyokkal ezeket hol fölfelé, hol lefelé nyomják, és így a 10 nyíláson' át' készrekoptató térbe került gomolyok nem egyenesvonalú pályán haladnak, hanem kifelé lejtős, képzelt fűrészfogszerű pályán. Ennek eredményeként az. egyes gomolyok jelentősen hosszabb ideig tartózkodnak a készrekoptató tériben, mintha csak lefelé nyomnák őket a kavarólapátok és felfelé nem tolnák. A hoszszabb tartózkodási idő intenzívebb koptatást is jelent. A készrekoptató térben részben önkoptatással, részben a kavarólapátok nyílásai révén végzett koptatással kezelt gomolyok a centrifugális erő 6 következtében forgás közben a 8 lemezhez nyomódnak, a lemez lyukjainak fékező hatása és a 21—24 kavarólapátok kényszermozgása következtében itt olyan nyomást kapnak, aminek ha.5 tására a gomolyok egyes bennük levő magokhoz tartozó pararészei egymástól szétválnak. A gomolyok egyes magjaihoz tartozó pararészek szétválása után a gomolytöredékek tovább 10 kopnak, fölrepednek és a mag kihull. A magok és az 1 magot tartalmazó gomolyrészek a mag nagyobb fajsúlya következtében gyorsítottan áramolnak az 5 kieresztőcsonk felé, ahová az 1 koptátóedény kúpos részének alján összegyűlt 15 magokat és egymagvú gomolyrészeket a 4 csőtengelyre erősített és ezzel együtt forgó 26 csigalevéldarab tereli. Az 5 kieresztőcsonk 8 lemez felöli nyílása az 5 kieresztőcsonkra valamilyen ismert módon 20 erősített 27 zárólemez révén nyitható és zárható. A 3. ábrán szaggatott vonallal egy erősebben nyitott, teljes vonallal pedig egy kevésbé nyitott helyzet van feltüntetve. 25 A berendezés indításakor, tehát az egymagvusító eljárás kezdetén az egész 1 koptatóedényt megtöltjük koptatni kívánt gomolyokkal. Ezután a 4 csőtengelyt forgatni kezdjük, miközben az 5 kieresztőcsonkot a 27 zárólemezzel 30 zárva tartjuk. Pár perces járatás után az 5 kieresztőcsonkot nyitjuk és az itt kiáramló gomolyrészeket, illetve magvakat százalékoí arány és méret szempontjából mindaddig ellenőrizzük, amíg a berendezés be nem áll a kí-35 vánt állapotra. Ezután a 11 csatornában levő 28 csappantyú állításával annyi gomolyt engedünk az előkoptátó térbe áramlam, amennyi szükséges az 1 koptátóedény teli állapotban tartására, figyelembevéve az 5 kieresztőcsonkon 40 keresztül kiáramló mag és egymagvú gomolyrész, továbbá a 6 elszívócsonkon keresztül elszívott törmelék és szennyezés mennyiségét. A 6 elszívócsonkon keresztül áramló levegő részben a 7 lyukon, részben a 4 csőtengely bel-45 sején és a csőtengelybe erősített 21—24 kavarólapátok belsején keresztül áramlik az 1 koptatóedénybe és innen a gomolyokon és magvakon keresztül a 6 elszívócsonkba. A találmány szerinti eljárás és berendezés íontosabb előnyei a következők: A gomolyokat az előkoptátó térben függőlegesen fölfelé és lefelé, továbbá vízszintesen befelé és kifelé mozgató eszközök révén rendkívül intenzíven koptatjuk egymással és a 55 kavaróeszközökkel, továbbá a felfelé és alternálva kifelé-fbefelé mozgatás révén a gomolyok hosszú ideig tartózkodnak az előkoptátó térben. A gomolyok a készrekoptató térben is inten-60 zív koptatást kapnak, részben mert időnként itt is fölfelé is elmozdulnak, tehát a berendezésben tartózkodási idejük nő, részben mert a nem egyirányú mozgás nyomán minden oldaluk ki van téve kopásnak, és részben mert a kavaró-65 lapátok nyílásai intenzíven koptatják. 3