157229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamid-, illetve ammóniumszármazékokat tartalmazó, szagtalan és kémiailag stabil takarmánykoncentrátumok előállítására

157229 mázhatunk. Különleges esetékben a töltőanyag mennyisége 0,01—5,0% között van. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját az alábbi példákkal részletesebben szemléltetjük. A kovasavak jelölésére használt nagybetűk az előzőekben már említett fcovasav-tipusoknak felelnek meg. 1. példa: 100—100 g kristályos karbamidot (pss. minőség, amely kb. 1—1,5 mm-es hosszúkás kristályok formájában van jelein) 8 kísérletiben a folyási tulajdonságok szempontjából vizsgáltunk. A karbamid-mintákat sziliciumdioxiddal kevertük és a következő mintákat: I II III IV. V, VI VII 0,05% SiO, <A) 0,10% SiO> <B) 0,50% Si02

(B) 0,10% Si02

(C) 0,50% Si02

,(C) és 0,10% Si02

(D) ill. 0,50% Si02 1(D) 10 15 a VIII. mintával — amely Si02-t nem tartalmazott — összehasonlítottuk. A karbamid szórhatósága a kovasavaik hozzáadása után mindjárt jelentősen javult. Az üvegpalackokba helyezett mintákat 48 órán át a szabadban, —5 C=

— +5 C° hőmérsékleten, erősen nedves levegőn (erős éjszakai és reggeli köd) állni hagytuk. Ezután a mintákban csomósodás még nem lépett fel, de a szórhatóság a VIII. mintánál észrevehetően, a II. IV. minták-*nál kissé romlott. Szabadban történő további 48 órás tárolás után ez még inkább észlelhető volt. Ezután a palackokat lezártuk és szobahőmérsékletein tovább tároltuk. Hamarosan látni lehetett, hogy a VIII. minta összeállt és az L, IL, IV., valamint VI. minták is az összeállás jeleit mutatták. A III. és még inkább az V. és VII. minták még 10 hétig tartó tárolás után is szórhatók voltak. Fenti kísérletek azt mutatják, hogy a különleges kísérleti körülmények mellett a legjobb eredményeket a 0,50%-ban beadagolt B, C és D kovasavaikkal értük el, míg ezeknek a stabilizáló hatása a kovasavakat 0,1% alatt alkalmazva lényegesen csökkent. Az (A) jelű Si02

az alsó adagolási tartományban használva is bizonyos ideig hatásos volt. 2. példa: 500—500 g („Priir-formában lévő) takarmánykarbamid folyási tulajdonságát öt kísérletben vizsgáltuk. A keverékek a következők voltak : IX. 0,05!% SiOo (A) X. 0,20% SÜO2 (B) XI. 0,20% Si02 (C) XII. 0,25% Si02 ;(B) [vagy (A)] plusz 0,25% S1O2 (C) {vagy (D)] Ezen mintákat a XIII. jelű ,Si02-t nem tartalmazó karbamiddal hasonlítottuk össze. Az összes mintát csavaros kúppal lezárt .műanyagpalackban tároltuk. A karibamid szórhat óság a mindegyik adaléktól lényegesen javult. Ezután a mintákat •—20 C°-ra lehűtöttük és kinyitva 2 órán át vízgőzzel telített légkörben tartottuk, majd a palackokat ismét elzártuk. 8 hétig tartó tárolás után az összes, kovasavat tartalmazó minták még szórhatók voltak, míg a XIII. jelű, adalék nélküli karbamid összeállt. A szórhatóságot a legelőnyösebben a 0,25% (B) vagy (A) Si02-ot és a 0,25% (C) vagy (D) Si0

2

ot tartalmazó adalék (XII) befolyásolta. 3. példa: Észrevehetően ammóniaszagú takarmánykarbamidot az 1. és 2. példákban felsorolt kova-20 savak 0,01—1,00% mennyiségeivel elegyítettünk. Intenzív elfceverés után ammóniaszag már nem volt észlelhető. A nedves indikátorpapír — .mely előzőleg lúgos kémhatást mutatott — sem színeződött el, ha a kovasavtartalmú karbamidlot 25 tartalmazó edényhez tartottuk. 0,025% ko-vasav beadagolása az ammóniaszagot ugyan lényegesen csökkentette, de teljesen megszüntetni még nem tudta, 0,05% kovasav bevitele azonban teljes mértékben hatásos volt. 30 4 hétig tartó tárolás után a 0,05%-nál kevesebb kovasavat tartalmazó minták ismét ammóniaszagúak lettek. A 0,5% kovasavat tartalmazó minták 4—6 hétig tartó tárolás után is szagtalanok voltak, csak 8 hétig tartó tárolás után 35 kezdett ezeknél a mintáknál enyhe ammóniaszag jelentkezni. Az 1% kovasavat [0,5% (A) vagy (B) plusz 0,5% (D)] tartalmazó minták még 10 hétig tartó tárolás után is szagtalanok maradtak. 40 Az erősebb ammóniaszagot mutató mintáknál a vizsgálatot a több személlyel végrehajtott szaglási próba helyett megnedvesített indikátorpapírral végeztük, amely lúgos kémhatást mutatott. A szagtalan minták nem mutattak lúgos 45 kémhatást, ha a megnedvesített indikátorpapírt a nyitott palack szájához tartottuk. A takarmánykarbamid szórhatóságát a kovasavak 0,1—0,5%-ban végzett beadagolása — amint azt az 1. és 2. példa mutatta •— jelentős 50 mértékben javította. A kovasavakkal elegyített karbamid-készítmények szórhatósága még olyan különleges körülmények között is megmaradt, ha a tárolást több napon át, légáteresztő vászonzacskókban, + 10 C° hőmérsékleten, a min-55 tákra ható 3 kg/cm2

nyomás mellett végeztük. Szabadalmi igénypontok: 60 1- Eljárás karbamid-, illetve ammániumszármazékokat, továbbá .iners töltőanyagokat tartalmazó szagtalan és kémiailag stabil takarmánykoncentrátumok előállítására, azzal jellemezve, hogy a készítményhez iners töltőanyagként fi5 0,01—5 súly% szintetikus úton előállított nagy-3