157229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamid-, illetve ammóniumszármazékokat tartalmazó, szagtalan és kémiailag stabil takarmánykoncentrátumok előállítására

157229 mázhatunk. Különleges esetékben a töltőanyag mennyisége 0,01—5,0% között van. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját az alábbi példákkal részletesebben szemléltet­jük. A kovasavak jelölésére használt nagybetűk az előzőekben már említett fcovasav-tipusoknak felelnek meg. 1. példa: 100—100 g kristályos karbamidot (pss. minő­ség, amely kb. 1—1,5 mm-es hosszúkás kristá­lyok formájában van jelein) 8 kísérletiben a fo­lyási tulajdonságok szempontjából vizsgáltunk. A karbamid-mintákat sziliciumdioxiddal ke­vertük és a következő mintákat: I II III IV. V, VI VII 0,05% SiO, <A) 0,10% SiO> <B) 0,50% Si02 (B) 0,10% Si02 (C) 0,50% Si02 ,(C) és 0,10% Si02 (D) ill. 0,50% Si02 1(D) 10 15 a VIII. mintával — amely Si02-t nem tartal­mazott — összehasonlítottuk. A karbamid szórhatósága a kovasavaik hozzá­adása után mindjárt jelentősen javult. Az üveg­palackokba helyezett mintákat 48 órán át a szabadban, —5 C= — +5 C° hőmérsékleten, erősen nedves levegőn (erős éjszakai és reggeli köd) állni hagytuk. Ezután a mintákban csomó­sodás még nem lépett fel, de a szórhatóság a VIII. mintánál észrevehetően, a II. IV. minták-*­nál kissé romlott. Szabadban történő további 48 órás tárolás után ez még inkább észlelhető volt. Ezután a palackokat lezártuk és szobahőmér­sékletein tovább tároltuk. Hamarosan látni lehe­tett, hogy a VIII. minta összeállt és az L, IL, IV., valamint VI. minták is az összeállás jeleit mutatták. A III. és még inkább az V. és VII. minták még 10 hétig tartó tárolás után is szór­hatók voltak. Fenti kísérletek azt mutatják, hogy a külön­leges kísérleti körülmények mellett a legjobb eredményeket a 0,50%-ban beadagolt B, C és D kovasavaikkal értük el, míg ezeknek a stabili­záló hatása a kovasavakat 0,1% alatt alkalmaz­va lényegesen csökkent. Az (A) jelű Si02 az alsó adagolási tartományban használva is bizo­nyos ideig hatásos volt. 2. példa: 500—500 g („Priir-formában lévő) takar­mánykarbamid folyási tulajdonságát öt kísérlet­ben vizsgáltuk. A keverékek a következők vol­tak : IX. 0,05!% SiOo (A) X. 0,20% SÜO2 (B) XI. 0,20% Si02 (C) XII. 0,25% Si02 ;(B) [vagy (A)] plusz 0,25% S1O2 (C) {vagy (D)] Ezen mintákat a XIII. jelű ,Si02-t nem tartal­mazó karbamiddal hasonlítottuk össze. Az összes mintát csavaros kúppal lezárt .mű­anyagpalackban tároltuk. A karibamid szórha­t óság a mindegyik adaléktól lényegesen javult. Ezután a mintákat •—20 C°-ra lehűtöttük és kinyitva 2 órán át vízgőzzel telített légkörben tartottuk, majd a palackokat ismét elzártuk. 8 hétig tartó tárolás után az összes, kovasavat tartalmazó minták még szórhatók voltak, míg a XIII. jelű, adalék nélküli karbamid összeállt. A szórhatóságot a legelőnyösebben a 0,25% (B) vagy (A) Si02-ot és a 0,25% (C) vagy (D) Si0 2 ­ot tartalmazó adalék (XII) befolyásolta. 3. példa: Észrevehetően ammóniaszagú takarmánykarb­amidot az 1. és 2. példákban felsorolt kova-20 savak 0,01—1,00% mennyiségeivel elegyítettünk. Intenzív elfceverés után ammóniaszag már nem volt észlelhető. A nedves indikátorpapír — .mely előzőleg lúgos kémhatást mutatott — sem színe­ződött el, ha a kovasavtartalmú karbamidlot 25 tartalmazó edényhez tartottuk. 0,025% ko-vasav beadagolása az ammóniasza­got ugyan lényegesen csökkentette, de teljesen megszüntetni még nem tudta, 0,05% kovasav bevitele azonban teljes mértékben hatásos volt. 30 4 hétig tartó tárolás után a 0,05%-nál keve­sebb kovasavat tartalmazó minták ismét ammó­niaszagúak lettek. A 0,5% kovasavat tartalmazó minták 4—6 hétig tartó tárolás után is szagta­lanok voltak, csak 8 hétig tartó tárolás után 35 kezdett ezeknél a mintáknál enyhe ammónia­szag jelentkezni. Az 1% kovasavat [0,5% (A) vagy (B) plusz 0,5% (D)] tartalmazó minták még 10 hétig tartó tárolás után is szagtalanok ma­radtak. 40 Az erősebb ammóniaszagot mutató mintáknál a vizsgálatot a több személlyel végrehajtott szaglási próba helyett megnedvesített indikátor­papírral végeztük, amely lúgos kémhatást mu­tatott. A szagtalan minták nem mutattak lúgos 45 kémhatást, ha a megnedvesített indikátorpapírt a nyitott palack szájához tartottuk. A takarmánykarbamid szórhatóságát a kova­savak 0,1—0,5%-ban végzett beadagolása — amint azt az 1. és 2. példa mutatta •— jelentős 50 mértékben javította. A kovasavakkal elegyített karbamid-készítmények szórhatósága még olyan különleges körülmények között is megmaradt, ha a tárolást több napon át, légáteresztő vá­szonzacskókban, + 10 C° hőmérsékleten, a min-55 tákra ható 3 kg/cm2 nyomás mellett végeztük. Szabadalmi igénypontok: 60 1- Eljárás karbamid-, illetve ammániumszár­mazékokat, továbbá .iners töltőanyagokat tartal­mazó szagtalan és kémiailag stabil takarmány­koncentrátumok előállítására, azzal jellemezve, hogy a készítményhez iners töltőanyagként fi5 0,01—5 súly% szintetikus úton előállított nagy-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom