157228. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés központi vízmelegítő számára folyékony hőhordozóval üzemeltetett kétvezetékes távfütőhálózatnál

157228 30 mennyiség- és hőmérsékletszabályozással kapcsolatosak, kiküszöböljük. A feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy egy-egy hőmérsékletérzékelőt alkalmazunk egy meghatározott felső és egy 5 meghatározott alsó hőmérsékletszint számára azon az útvonalon, amelyen ennek megfelelően elrendezett szabályozó szelepek útján befolyásolást végzünk. A felső vagy alsó hőmérsékletszint vagy —• 10 határ számára alkalmazott hőmérsékletérzékelő háromutas szelepre hat úgy, hogy az utómelegítőhöz vezető fűtőoldali hozzáf olyast & fogyasztási melegvízterhelés függvényében szabályozza. 15 Az alsó hőmérsékletszint vagy -határ számára alkalmazott hőmérsékletérzékelő másrészt egy második háromutas szelepre hat, úgy hogy növekvő külső hőmérsékletnél, amely a táv- 20 fűtő hálózatban csökkenő vivő hőmérsékletekkel van összekötve, a helyiségek fűtésére szolgáló vízmennyiséget rövid időre fojtjuk, míg egy mindenkor csak rövid ideig tartó teljes fojtás a legalacsonyabb vivő hőmérsékletnél 25 és maximális fogyasztási melegvízszükségletnél történik. A fölső hőmérsékletszintet vagy határt egy normális háztartási üzem számára előre megadott melegvíz kivételi hőmérséklet határozza meg, amely az öblögetésnél, mosásnál és hasonló kisebb szükségleteknél fordul elő. Itt a kiindulásunk az, hogy az edények öblítésénél és mosásánál kivett melegvíz mennyiségek viszonylag csekélyek, úgy hogy az ezekhez szükséges vízmennyiségeknek megfelelően nagy hő- 35 mérsékleten való rendelkezésre bocsátása nem képezheti az elő- és utómelegítő felületek kiszámításának és beszerelésének (kialakításának) kritériumát. 4Ü Az alsó hőmérsékletszint vagy -határ a fürdővízifogyasztásra méretezett kivételi hőmérsékletekből adódik, ahol figyelembe vesszük, hogy ennél nagyobb hőmérsékletek biztosítása energetikailag nem indokolt, minthogy a normális fürdővíz hőmérsékletet mindig hidegvíz hozzákeveréssel állítják elő. Egy központi vízmelegítő berendezés számítására és szerelésére irányadó mértékként az 50 ún. „fürdőcsúcsot" tekintjük; ez a meghatározott és csaknem szabályosan visszatérő időpontban bekövetkező maximális fürdővíz felhasználást jelenti. Az eközben bekövetkező maximális melegvíz 55 felhasználás, a hozzá tartozó alsó hőmérsékletszinttel vagy -határral, szolgál az utómelegítő felület számításának és szerelésének alapjául oly módon, hogy a legalacsonyabb vivő hőmérsékletnél, amely a távfűtő műből érkező me- 60 legvíznél előfordul, még elérjük a követelt alsó hőmérséklet határt. Ezáltal megnövekszik a hőmérsékletesés az utómelegítőben és ezáltal optimálisan gazdaságos fűtőfelület alkalmazást biztosítunk. ug 45 A találmány egy további jellemzője értelmében gondoskodunk arról, hogy a központi helyről háromutas szelep segítségével a helyiségfűtést be lehessen kapcsolni, illetőleg ki lehessen iktatni. Ezt megfelelően elrendezett távvezérlés útján végezzük, amelyet a mindenkori szükséglet szerint kell kezelni. {Hasonlóképpen; a hőhordozó hozzáfolyása számára is alkalmazunk szabályozást, amelyet a rövidrezáró vezetékben levő automatikus hőmérsékletszabályozó old ki. Ezáltal r mindenekelőtt a nyári üzemben biztosítunk a tényleges szükségletnek megfelelő üzemmódot a berendezésnél anélkül, hogy a mennyiséget rögzítő szabályozó berendezés beállításán a távfűtő hálózatban változtatni kellene. A találmány szerint kialakított kapcsolást, amely az előzőkben ismertetett üzemeljárás megvalósítására szolgál, az alábbiakban egy példakénti kiviteli alakon, rajzok alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra központi vízmelegítő berendezés elvi kapcsolása, amelynél a vivőben és visszafolyatásban átfolyásos rendszer van. A 2. ábra az elvet magyarázó diagramot szemléltet. Mint ismeretes, a városi vízvezetékből kivételezendő fogyasztási vizet 3 vezetéken keresztül vezetik, mielőtt az az egyes kivételező helyekre jut. Eközben a víz útja 5 előmelegítőn átvezető 2 épületvisszafolyón és — amikor azt a körülmények megkívánják — 4 utómelegítőn átáramló távfűtési 1 vivőn át vezet. A találmány szerinti kapcsolással érjük el az utóbbi folyamatot azáltal, hogy a háromutas 6 szelepet a 4 utómelegítő után úgy^állítjuk be, hogy együttműködve a hozzá tartozó 11 hőmérséklet érzékelővel, a fogyasztási melegvíz számára a felső hőmérsékleti szintet, vagy -hatért szabályozza. A fogyasztási melegvíz hőmérséklet túllépésének elkerülésére az 5 előmelegítő után 7 háromutas szelep van elrendezve, amely szükség esetén a fűtővizet az 5 előmelegítő megkerülésével a fűtőhálózatba áramoltatja. Bizonyos környezeti hőmérséklettől kezdve a segédenergiával üzemeltetett 8 háromutas szelep az alsó hőmérsékletszintre vagy -határra reagál és a vivő víz egy részét a 13 helyiségfűtés megkerülésével a 14 rövidrezáró vezetéken keresztül a 2 visszafolyóba vezeti az 5 előmelegítő fűtésére, amelyre már a 4 utómelegítőből elvett meleggel érkezik. A háromutas 8 szelep ezenkívül arra szolgál, hogy központi 12 vezérlés útján a 13 helyiségfűtést lezárja, amint azt a téli vagy nyári üzemben az időjárási helyzet megköveteli. Ebben az üzemfázisban a 9 hőmérsékletszabályozó átveszi a távfűtésből származó hozzáfolyásnak szabályozását, a fogyasztási melegvíz hőmérséklet függvényében. A találmány sezrinti kapcsolásnál figyelembe veendő viszonyok különböző terhelések mellett 2