157202. lajstromszámú szabadalom • Sztomatológiai protétikában fémekbe beöntendő részekhez használt öntőviaszok

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. IX. 20. (AE—273) Német Demokratikus Köztársaság-ibeli elsőbbsége: 1967. IX. 21. (WP 30 b/127.307) Közzététel napja: 1969. X. 22. Megjelent: 1970. IX. 30. 157202 Nemzetközi osztályozás: A 61 c 9/00 K'-'X.i! Feltalálók: Schneider Joachim vegyészmérnök, Bbersbach Rolf fogtechnikus, Leipzig, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Leipziger Arzneimittelwer'k, cég, Leipzig, Német Demokratikus Köztársaság Szitomatológiai protétikában fémekbe beöntendő részékhez használt öntőviaszok A találmány a sztomatológiában korona-, híd-, és modellkiöntő protézisekben használt kiöntőviaszofcra vonatkozik. Az ilyen viaszokat vékony lemezek alakjában olyan részek kialakítására használják, amelyeket fémekhez csat. lakozva öntenek ki. Ha ezeket a kialakítóit viaiszrészéket az .'alátétekről leemelik, akkor a fogászati technikában öntőviaszt alkalmaznak, míg ha az így kialakított részeket az alátétre (modellre) öntik, akkor modellöntő-viaszt használnak. Ismeretes az, tiogy ilyen célra különböző viaszok, illetve viaszhoz hasonló anyagok kompozícióját használják. Alátétként különösen parafinofc szolgálnak. A hajlékonyság növelésére ilyen kompozíciókhoz adalékként állati viaszokat, különösen méhviaszt, a szilárdság növelésére adalékként növényi viaszokat, különösen karnauba viaszt alkalmaznak. A különböző típusokhoz természetes gyantáikat és ozokeriteket is hozzáadnak. Az ilyen parafin összetételeknek hátránya, hogy öntőviaszként behelyezve vagy túl lágyak, aminek következtében a modell leemelésekor alakváltozások lépnek fel, vagy túl ridegek, úgy hogy a modell vonal élessége nem lesz kielégítő vagy felülete repedezett lesz. Modellöntő viaszként való alkalmazásnál a megkívánt kis keménység miatt ezek az összetételek többnyire nam mélyhúzhatók, így elvé-10 15 20 25 30 konyodott helyek képződnék, aminek következménye, hogy a fém kiöntésénél nincs kifolyás. A találmány a felsorolt hiányosságok megszüntetését tűzte ki célul, a fogászati kiöntőtechni'fca számára alkalmas oly viaszkeverék kifejlesztésével, amely öntőviaszként alkalmazva normál hőmérsékleten szívós, felmelegítve képlékeny, a megszilárdulás után alakállandó, az alátétről leemelve nem vetemedik, a kialakításnál éles vonalak alakíthatók bi, és tűzálló masszába ágyazva maradék nélkül kiég. Ugyanaz a viaszkeverék modellkiöntő viaszként alkalmazva normál hőmérsékleten jól alakítható, az esetleg szükséges további melegítéssel jól meglágyítható, a kialakításnál éles vonalat ad és jól' mélyhúzható, alapszínben átlátszó, így a modellen a kontsrulkciós jelek felismerhetők és tűzállóanyagba ágyazva maradék nélkül elégethető. A találmány szerinti öntőviasz fogászati célokra azzal jellemezhető, hogy 50—90 súly% ásványolaj és/vagy kátrány feldolgozásból származó, 52—62 C° közötti dermedéspontú parafin frakciót, 5—40 súly% magas olvadáspontú Fischer—Tropseh-viasz anoxidátumot és/vagy 65—80 C° hőmérséklet határok közötti dermedéspontú mikrokristályos ásványolaj viaszt, 1—5 súly% 110—120 C° közötti lágyuláspontú szintetikus szénhidrogéngyantát, valamint adott 157202