157182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodiazepin-származékok előállítására

157182 5 6 A D reakciósorozatban L aminocsoportot kép­visel, de mint már említettük, L szubsztituáit aminocsoportot vagy ammóniával való reagál­tatással aminocsoporttá átalakítható csoportot is jelenthet. Az utóbbi esetben a kondenzációt ammónia jelenlétében hajtjuk végre. A kondenzációs reakciók legcélszerűbben a reagenseknek iners oldószerben való melegíté­sével foganatosíthatók. A III képletű kiindulási vegyületek előállít­hatók a megfelelő, trifluoretil-szubsztituenst nem tartalmazó vegyületek előállításának ismert módján. így például egy trifluoretilezett anilint ben­zoilkloriiddal reagáltatva egy Illa képletű ben­zofenont kapunk (E reákciósorozat). A Illa kép­letű benzofenont egy HO—CO—G{RiR2)—L képletű vegyülettel vagy annak reakcióképes származékával reagáltatva olyan III képletű ki­indulási vegyülethez jutunk, amelynek képle­tében Z a —CO—0(RiR2)—LHCSoportot képviseli (F reakciósorozat). A szakértő előtt nyilvánvaló, hogy az E és F reakciók fordított sorrendben is végrehajtha­tók. A III képletű kiindulási vegyületekhez úgy is hozzájuthatunk, hogy előbb előállítjuk a meg­felelő trifluoretilcsoportot nem tartalmazó ve­gyületet, majd ezt trifluoretilezzük (G reakció­sorozat). ( Az I képletű vegyületeket oxidációs kezelés­nek alávetve a 4-oxidokhoz jutunk. Az oxidá­ció kényelmesen végrehajtható egy peroxisav­val, pl. perecetsavval. Olyan I képletű új vegyületek előállítására, amelyek képletében Rx és R 2 közül az egyik hidrogénatomot, a másik szabad vagy észterifi­kált hidroxilcsoportot jelent, egy VII általános képletű vegyületet — ebben a képletben X és Y a fenti jelentésűek, egy karbonsav anhidrid­jével, szulfidjával vagy halogenidjával reagálta­tunk, majd kívánság esetén a kapott I általános képletű vegyületet, amelyben R észterifikált hidroxilcsoport, a szabad hidroxilvegyületté hidrolizáljuk, illetve kívánság esetén a kapott szabad hidroxi-vegyületet további észtervegyü­letek előállítására ismét észterifikáljuk. A találmány előnyös kiviteli módja szerint a VII általános képletű kiindulási vegyületeket egy anhidriddel, például ecetsavanhidriddel me­legítjük. Így a megfelelő I képletű észtervegyü­letekhez jutunk, és ezek a szabad hidroxilcso­portot tartalmazó vegyületté hidrolizálhatók. Ennek az átalakításnak egy példáj át szemlél­teti a H reakciósorozat. Az így bevezetett hidroxilcsoport szokásos módon átalakítható más észtercsoportokká, pél­dául savkloridokká vagy anhidridekké, azaz propionsav-, vajsav- és valeriánsav-származé­kokká. A VII általános képletű vegyületek előállít­hatók X általános képletű l,4-benzodiazepin-4--oxidoknak a triífluoretüezésével. XI általános képletű vegyületeknek egy per­oxisavval, előnyösen perecetsawal való oxidá­ciója egy további kényelmes módszer a kiindu­lási anyagok előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított 1,4--benzodiazepineknék hatásuk van a központi idegrendszerre, mind az kitűnik a szokványos farmakológiai vizsgálatokból, és így felhasznál­hatók nappali nyugtatókként vagy félelem el­leni szerekként. Ezenkívül az új vegyületeknek értékes görcsoldó és izomlazító tulajdonságaik vannak. A farmakológiai próbák során szigni­fikáns különbség mutatkozott egy nappali nyug­tató adag és idegártalmat okozó adag között. A terápiás arány (az idegártalom okozásához szük­séges adagnak és a nappali nyugtató hatás ki­váltásához szükséges adagnak a viszonya) szig­nifikánsan nagyobb a találmány szerinti eljá­rással készült vegyületek esetében, mint az ed­dig ismert analóg vegyületek esetében. Neveze­tesen a 7-klór4l,3-dihidro-5-fenil-l-(2,2,2-triflu­oretil)-2H-l,4-benzodiazepin-2-onnak a terápiás aránya kb. 13, ami azt mutatja, hogy az ideg­ártalmat okozó adag kb. 13-szor akkora, mint a nappali nyugtató hatás kiváltásához szükséges adag szokványos farmakológiai próbákkal meg­állapítva. További előnyként azt találtuk, hogy a vizsgált állatokban nem fejlődik ki toleranr­cia a találmány szerint előállított vegyületek iránt ismételt kezelés után a görcsoldó hatás kiértékelésére. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületeket előnyösen perorálisan alkalmazhat-3' juk tabletták, kapszulák, elixirek és oldatok alakjában adagolva. Az adagolásra szánt készít­mények a szokásos segédanyagokat, például ke­ményítőt, mézgákat és alkoholt tartalmazhat­nak. Ezenkívül a találmány szerinti vegyületek 40 mellett az adagok egy másik gyógyhatású ve­gyületet is tartalmazhatnak. Az adag nagysága a betegtől és a kezelni kívánt állapot súlyossá­gától függ. Rendszerint naponta kb. 0,1—1,0 mg/kg testsúly adag 3 vagy 4 adagra elosztva 45 elégséges a kívánt terápiás hatás kiváltására. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárás végrehajtását anélkül, hogy ezt ezekre kívánnánk korlátozni. A hőmérséklete­ket Celsius-ifokokban adjuk meg. 50 1. példa: 7-Klór4l,3-dihidro^5-fenil-l-<(2,2,2-trifluoretil)­-2H-1,4-benzodiazepin-2-on 55 3,5 g fémnátriumból 500 ml metanollal ké­szült nátriummetilát-oldathoz hozzáadunk 39,0 g 7-klór-l ,3-dihidro^5if enil-2H-l ,4-benzodiaze­pin-2-ont. A reakciókeveréket bepároljuk, és a 60 maradékot 170 ml dimetilformamidban oldjuk. Hozzáadunk 30 g 2,2,2-trifluoretiljodidot, és szobaihőmérsékleten 1/2 óra hosszat, majd 60— 70°-on további 7 óra hosszat keverjük. Hozzá­adunk még 2,2,2-trifluoretiljodidot (19 g), és 65 folytatjuk a hevítést és keverést 60—70°-on 16 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom