157171. lajstromszámú szabadalom • Tranzisztoros feszültség- és/vagy áramstabilizáló,ill.szabályozó kapcsolás
157171 4 és 5 tranzisztoron át a 12 munkaellenállást táplálja. A mellékágban levő 6, 7 és 8 tranzisztorok emitterei rendre a főágban levő 3, 4 és 5 szabályozó tranzisztorok bázisát vezérlik. A 9, 10 és 11 ellenállásokból álló ellenálláslánc' a mellékágban levő 6 és 7 tranzisztorok bázisait, míg a mellékágban levő utolsó tranzisztor bázisát a 13 ellenálláson ejtett és a 14 Zener-diódával stabilizált feszültség vezérli. Az 1. ábra szerinti kapcsolás a 12 ellenálláson eső feszültséget, a 2 ellenálláson pedig az átfolyó áramot stabilizálja. Ez utóbbi a 12 munkaellenállás változtatásával szabályozható. A feszültségstabilizáló hatás úgy jelentkezik, hogy ha pl. az 1 feszültségforrás feszültsége nő, e növekedés egy része a 8 segédtranzisztor bázisa valamint az 5 szabályozó tranzisztor emittere közé esik, ez pedig mindkét tranzisztor-bázis emitter feszültségét, — következésképpen mindkét tranzisztor kollektoráramát csökkenti. A 4 tranzisztor emitterárama csökken, így csökken a 4 tranzisztor koliektorárama, hasonlóképpen a 3 tranzisztoré is. A 3 tranzisztor kollektora a 9, 10 és 11 ellenállásokból álló éllenállásláncon keresztül — melyek körülbelü azonos értékű ellenállásokból vannak felépítve — a mellékágban levő 6 és 7 tranzisztorokon, mint áramerősítőkön keresztül biztosítják a főágban levő 3, 4 és 5 tranzisztorokon a feszültség egyenletes eloszlását. A találmány szerinti áramköri elrendezés egyik előnye abból származik, hogy a termikus túlterhelődést, amely valamely elem valamelyik főágban levő tranzisztor melegedésével indulna meg, automatikusan megszüntetni igyekszik, ugyanis a melegedés hatására több áram igyekszik rajta átfolyni, ez ellenálláscsökkenéslben jelentkezik, tehát a feszültség a kollektor-emitter között csökken, ami viszont a disszipációt csökkenti, és a terhelést egyenletesen adja át a főágban levő többi tranzisztornak. Másik előnye, hogy tág határok között változhat a feszültség a szabályozó tranzisztorokon, ezáltal nagyobb feszültséget lehet stabilizálni, illetve szabályozni. Ez teszi lehetővé például jó hatásfokú tranzisztoros spektrállámpa stabilizátor előállítását is, melynek hatásfoka a hálózati feszültségtől függően 60—80% között változik, míg az eddigi elektroncsöves stabilizátorok hatásfoka ugyanilyen körülmények között csak 24 és 32% között mozog. Ebben az esetben a psektrállámpa (Hidrogén, Deuterium, Higany stb.) anód-katód köre a 2 ellenállás helyére köthető, így árama stabilizálható. Egy másik megoldásnál elmarad a 13 faszültségejtő ellenállás és a 14 Zener-dióda. Az 1 áramforrás munkaellenálláshoz 12 csatlakozó sarka és a 8 tranzisztor bázisa közé vezérlő jelforrás 16 kapcsolható és ebben az esetben az áramkör mint kapcsoló, vagy szabályozó áramkör működtethető. A feszültség vagy áramstabiilizátor stabilitása fokozható, ha a 14 Zener-dióda és az 5 tranzisztor emittere közé 15 egy vagy többfokozatú egyenáramú differenciálerősítő bemenetét kapcsoljuk, az erősítő kimenetét pedig a 8 tran-5 zisztor bázisára kötjük. Ha a 12 munkaellenállás helyére 17 feszültségosztót kapcsolunk, a 15 egy vagy többfokozatú egyenáramú differenciálerősítő egyik bemenetét az 5 tranzisztor emittere helyett a 17 feszültségosztó bármely 10 kivezetésére vagy mozgó érintkezőjére csatla• koztathatjuk. Szabadalmi igénypontok: 15 1. Tranzisztoros feszültség és/vagy áramstabilizáló, ül. szabályozó kapcsolás, amelyben egy egyenáramú feszültségforrás (1) sarkaira két munkaellenállás (2 és 12) közé emitter és kollektor kapcsával sorbakötött, főágat alkotó két 20 v ' a Sy több tranzisztor (3, 4 és 5) és ezen tranzisztorok számával azonos számú ellenállásból álló ellenálláslánc (9, 10 és 11) van párhuzamosan kapcsolva, azzal jellemezve, hogy a főágat alkotó tranzisztorok i(3, 4 és 5) bázisai ezen fő-25 ág tranzisztorszámával egyező számú emitter és kollektor kapcsával sorbakötött mellékágat alkotó tranzisztorok (6, 7 és 8) kötéspontjaihoz csatlakoznak oly módon, hogy a két tranzisztorág egyik végén a mellékág szabad kollektora ,0 a főág szabad kollektorálhoz, a másik végén a főág utolsó tranzisztorának (5) bázisa a mellékág utolsó tranzisztorának (8) emitteréhez van kapcsolva, a mellékág többi tranzisztorának (6, 7) bázisai pedig az ellenálláslánc (9, 10 és 11) leágazási pontjaihoz csatlakoznak. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mellékág utolsó tranzisztorának (8) bázisa és az egyenáramú áramforrás (1) munkaellenálláshoz (12) csatlakozó sarka közé vezérlő jelforrás (16) van kötve. 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mellékág utolsó tranzisztorának (8) bázisa Zener-dióda (14) és feszültségejtő ellenállás (13) közös pontjára, míg a Zener-dióda (14) másik kivezetése és a fe-45 szültségejtő ellenállás (13) másik vége egyenáramú áramforrás (1) egy-egy kapcsára csatlakozik. 4. Az 1. igénypont szerinti kapcsolás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a főág utolsó 5" tranzisztorának (5) emittere és a Zener-dióda (14) egyenáramú feszültségforrásra (1) csatlakozó kivezetése közé kapcsolt munkaellenállás (12) két végpontjának bármelyikére vagy feszültség osztó (17) végeinek bármelyikére vagy 55 a feszültségosztó (17) mozgó érintkezőjére, valamint a Zener-dióda (14) feszültségejtő ellenállásra (13) csatlakozó kivezetésére egy vagy többfokozatú egyenáramú differenciálerősítő (15) bemenetei csatlakoznak, kimenete pedig a mellék-60 ág utolsó tranzisztorának (8) bázisára van kötve. 35 40 2 rajz, 3 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 7007553. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V., Balassi Bálint utca 21—23. 2
