157163. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés induktivitáson keresztül folyó áram periídikus megszakítására szolgáló kapcsoló eszközökkel, különösen televízió eltérítő áramkörökhöz
157163 oldali Lx önindukciót és C x kapacitást. A szórtinduktivitást L2 és a vele párhuzamosan kapcsolódó kapacitást C2 jelöli. A terhelő kapacitást C'3 -val jelöltük. Ezt a D nagyfeszültségű dióda köti össze a terhelő körrel, amelyet egy 5 változtatható R ellenállással és egy fix C4 kondenzátorral ábrázoltunk. Az R ellenállást és a C4 kapacitást egyaránt lényegében a 11 képcső képviseli. Az a körülmény, hogy az R ellenállás változtatható, arra a tényre vezetendő visz- 10 sza, hogy a 11 képcsövön keresztül folyó is sugáráram a felületi fényesség beállításától és a vezérlő video-jeltől egyaránt függ és így ingadozásnak van kitéve. 15 A D dióda az impulzusok megjelenésének csak egy szakaszában vezet és így belátható, hogy a C4 kondenzátor értéke a C' 3 kapacitás értékéhez hozzáadandó. Az alábbi számításokban C3 -al jelölt kapacitás így a nagyfeszültségű terhelő kör teljes hatásos kapacitása. A 3. ábra helyettesítő kapcsolásában a nyitott S kapcsoló esetében fellépő veszteségeket nem vettük figyelembe, de kiderült, hogy ez a közelítés megengedhető. A 3. ábra helyettesítő kapcsoalásához nyitott S kapcsoló és végtelen R ellenállás esetében levezethető, hogy két párhuzamos rezonancia van, amelyek az a körfrekvenciánál, azaz az alapharmónikusnál és egy második y körfrekvenciánál, azaz felharmonikusnál lépnek fel. Ezeket a körfrekvenciákat a „Televisie" c. könyv 453. oldalán levő 13.1—24 egyenlet adja meg. Az alábbiakban belátható az is, hogy ezek a körfrekvenciák a 454. oldalon levő 13.1—34 egyenlettel is megadhatók. A 13.1—34 és 13. 1—36 egyenlet segítségével levezethető, hogy a 7 két körfrekvencia « = .(2K + 1) 4 TC2I érvényes a 20 25 30 viszonyára közelítőleg 40 (1) z L (2K+iy\ l-zl1 —f 45 összefüggés. A 3. ábra segítségével a továbbiakban kiszámítható, hogy a Vc3 szekundér feszültség terheletlen nagyfeszültség esetén (R =00 ) a 50 VC 3 = A sín (öt — <P) — B sín (yt — y) (2) összefüggéssel adható meg. Ennek a feszültség-impulzusnak a hullám 55 alakját az 5. ábrán K = 2 esetben ábrázoltuk, vagyis az úgynevezett ötödik harmonikusra való hangolás esetében, ami más szavakkal azt jelenti, hogy a y felharmonikus az a alapharmonikusnak körülbelül ötszöröse, y és a valóságos go aránya valamivel kisebb, és mint ahogy az (1) egyenletből látható, z értékétől függ. Ezt gyakorlati értékre az (1) összefüggésből z = 0,20 (azaz a sorletapogató áram visszafutási ideje 20%) helyettesítése mellett 65 = 4,56 adódik. Az a alapharmonikusnak a t idő függvényében a TS visszafutási idő (azaz az áram megszakításának az időtartama) alatti hullám alakját az 5. ábrában az iát göríbe mutatja be. Ezen alapharmonikus A amplitúdóját a E sin f összefüggés adja meg. y2 ^ 2 -« 2 ) <32 (y 2 — aÁ ) (3) A y felharmonikus hullám alakját a t idő függvényében a xs idő alatt az 5. ábra yt görbéje áibrázoljla. Ezen felharmonikus B amplitúdóját a sin W összefüggés adja meg. á2 {ő 2 — y2 ) 2(y2_«2) (4) Az 5. ábrában a (2), (3) és (4) egyenlőségben szereplő <p és V szöget, valamint a 22 egyenfeszültségforrás által szolgáltatott E tápfeszültséget egyaránt ábrázoltuk. A (3) és (4) egyenlőségben szereplő 3 körfrekvenciát az L2 szórtinduktivitás^ és a vele párhuzamosan kapcsolódó C2 kapacitás által alkotott áraimkor parallel rezonanciája határozza meg úgy, hogy fennáll a <5 = összefüggés. / L2C2 (5) A találmány egyik célja az, hogy a bevezetésben említett első felismerés alapján a Vc3 feszültségnek lehetőleg lapos csúcsot biztosítson. Ez csak akkor lehetséges, ha K-t párosnak választjük, azaz K = 2, 4, 6 stb. Amennyiben K = = páratlan, vagyis 1, 3, 5 stb., a y felhartmc»-nikus 1/2 Ts -nél, azaz a visszafutási idő közepén mindig egy pozitív csúccsal, rendelkezik. Ebből az adódik, hogy ha K páratlan, a ts visszafutási idő közepén mindig hozzáadódik valami az alaphiarmonikushoz [a középen tehát (A + B) értéket nyerünk] és az időtartam két szélén valami levonódik az alapharmonikusfoól. így ha K páratlan, a Vc3 feszültséget nem lelhet ellaposítani. Abban az esetben azonban, ha K-t páros számnak választjuk, elliaposftható a Vc3 feszültség, mivel ekkor az alapharmonikus A amplitúdója éppen a középen (1/2 TS ) csökken és a két szélén növekszik. A csökkenés a középen nem tuíságosan nagy, mivel ellenkező esetben a kétoldali növekedés hatására ismét csúcsok keletkeznek, mint ahogy az az 5. ábrán is látható. A D nagyfeszültségű dióda ebben az esetben az első impulzus hatására kerülne vezetésbe, és mivel csillapított rezgésről van szó, a többi csúcsok lecsökkennének.
