157157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés állatok, különösen nyúlak tartására

3 Ritkább takarítás esetén a ketrec bűzössé válik, Modernebb kistenyészetekben is már a szálastakarmányok szakszerűbb adagolására szénazsebet alkalmaznak. A szénazsebből is aránylag sok a szálaspazarlás. Méréseink szerint a 40—60 %-ot is meghaladhatja. Az állatok a szálast behúzzák a ketrecbe és annak mintegy 40—60%át elpazarolják. De a behúzott szálasból, melyet az anyák összetaposnak és a fiatalok elfogyasztanak fertőzéses megbetegedések is származhatnak (ooccidiosis, hasmenés, bélgyulladás stb.). Közben a ketrec szennyeződik és újabb takarítást igényel. Itt már felvetődött annak gondolata, hogy az olyan takarmányféleség etetését fceUene kidolgozni, mely a szálasok etetését kiküszöbölné és ezáltal a pazarlás is megszüntethető volna. De ugyanakkor a dolgozók munkáját is lényegesen csökkenthetné. Eddig a nyulak abrakadagját különböző kis edényéből adagoltak. A nyulak a könnyű edényeket felborogattak. Ezért újabban a nehézért és aránylag olcsón előállítható cement etetők használata került élőtérbe. Ezeket a nyulak már feldönteni nem tudják. A nyulak ősi szokása a kaparás. Ezt az ösztönüket abrakfogyasztás közben is iparikodnak kielégíteni. Általánossá vált az a megállapítás és panasz, hogy a nyulak az abrak nagyrészét elpazarolják. Ugyanis kikaparás után az abrak nagy része rácson keresztül hull és tönkremegy. Ha a ketrecben marad szennyeződik, elfogyasztása után pedig az állatokat fertőzheti. A nyulak itatását is különböző méretű edényekből oldották; meg. A nyulak sajnos ezekbe az edényekbe is rendszeresen beleürítenek. A víz rövid időn belül az ürüléktől vagy a szálasoktól szennyeződik. De a szennyeződést maga a levegő pora is előidézheti. Ez is gyökeres megváltoztatásra vár, mert sok-sok. betegség kiinduló pontja volt. A háztáji nyúlállomány alacsony termelését az egyoldalú helytelen takarmányozás is okozta. Ezért olyan takarmánykeverék összeállítását dolgoztuk ki, mely a legkedvezőbb termelést biztosíthatja. A nyulak nagyüzemi tartására kidolgozott és bevált technológia hiányában megkísérelték tenyészállatokat zárt helyiségben, hagyományos ketrecben elhelyezni. A zárt épületek alkalmazását a imxomatózisos veszély is indokolta. Az épületek helyes levegőcseréjét tapasztalok hiányában jól megoldani nehezen lehetett. Az épületeik belseje cemiantburkolatú volt, mely állandó stresszHként jelentkezett, mely abban nyilvánult meg, hogy sok volt a náthás állat. Ezért több telep állományát vágóra értékesíteni kellett. A hagyományos technológia sok munkaerő beállítását tette szükségessé. Az 1 kg élősúly előállítása magas, a tenyésztés pedig ráfizetéses volt. Ez olyan módszer kidolgozását igényelte, mely a vágónyúl nagyüzemi előállítását is gazdaságossá teszi. 4 A kísérletet tovább folytattuk azirányban, hogy az adagolt zöld és szénafélékből az állatok ímennyit fogyasztanak és mennyi kerül az alomba. A vizsgálatokból kiderült, mint az elő-5 zőekben erre már utaltunk, hogy a szálastakarmányoknál a veszteség a 40—60%^ot is kiteheti. A kísérleteik a iszálastafearmányok teljes kikapcsolásával folytatódtak. Itt az első nyúltápokat dara alakjában és nedvesítetten etettük. 10 A nedvesítésre azért volt szükség, mert száraz állapotban a nyulak evés közben a poros részt az orrukba felszívtak és ettől erősen tüsszögtek. A nedvesen etetett takarmányoknak pedig az volt a hátrányiik, hogy a megmaradt meny-15 nyiség az egyik etetéstől a másikig megsavanyodott, fagyos idő esetén pedig belefagyott az etető edénybe. A nagyüzemi nyúltenyésztési próbálkozások a közelmúltban kezdődtek el, főleg angol cégek 20 kezdeményezésére (Mathuos). Az épületeknél különleges előírásuk 'nincs. Hívei a zárt épületeiknek és a mesterséges megvilágításnak. A szellőztetést a Lohmanin-féle elszívó (baromfiaknál alkalmazott) ventillátor elvével oldották 25 meg. Technológiájukban a melegpadló ' Blőírásával sehol sem találkozunk. Valószínűnek látszik, hogy ennek alkalmazását éghajlati viszonyaik mellett nem tartjiák fontosnak. A mixomatózis veszélyt figyelmen kívül hagyják, holott nem-30 zetközi szinten igen nagy veszteséggel lehet számolni, azokon a helyeken, ahol fellép. A ketreceket ezideig 3 emeletesre építették. Ezt az építési formát a hagyományos kezelésű módszerek igényelték is. 35 Mathous-cég a [ketreceket fémből készíti. A szabadban elhelyezett fából készült ketrecek előnyösek, mert rossz hővezetők, Ezzel szemben a helyiségben a fémketrecek alkalmazása előnyösebb. A cég a hagyományos eljárástól elté-40 rően a telepadlós ketrec rendszerben mélyalmon (gyaluforgácson) helyezik el az állatokat. Ennek hátránya, hogy az ürülék felhalmozódik, nehézkes a takarítás, de egyben munkaigényes is. A gyaluforgáccsal a talpfekélyt ipar-45 kodnak kiküszöbölni. Az itatást az eddigi nagyüzemi formák mellett is nyitott edényrendszerből oldották meg (angol utánfolyós tányérka). Ennek hátránya, hogy a víz vagy az alomtól vagy pedig a levegőtől szennyeződik. A barom-50 fiiparban ugyan elvétve használnak szelepes itatórendszert. Ezeknek hibáik, hogy olyan szerkezeti kiépítésűek, hogy a vizet állandóan csorgatják, vagy csöpögtetik. 55 / Nyulakat ezideig szemes, vagy keveréktakarmányokkal etették. Granulált tápokat is elvétve állítottak elő, azonban ezeknél a nyulak élettani sajátosságait nem vették figyelembe, mert a tápok közé csak abrakfélét kevertek, semel-60 lett szálastakairmányt is kellett etetni (kevés nyersrost esetén a mucoenteritis, azaz a hasvízkór is felléphet). A nyulak sajátsága a kaparási ösztön. Ezen ösztönük kihasználására minden lehetőséget kihasználnak. Mint már az előzőek-65 ben jeleztük, az etetőkből mintegy 30%-át az 2