157138. lajstromszámú szabadalom • Húzókaros vízemelő kút
• 3 157138 4 kútfej csalpjait meglazítja, kiszakítja és a súlyos öntöttvas fej lezuhanása már sokszor balesetét okozott. Szigetelés hiányában nemcsak végzetes fagykárok lépnek fel igen könnyen, hanem a víz nyáron könnyen fel is melegszik, ami ellen a laikosság úgy igyekszik védekezni, hogy az első néhány vödör vizet a lefolyóba kiönti. A hirtelen beálló fagyok esetén a fagycsapot idejekorán ki kell nyitni, amit gyakran elfelejtenek és ennek következménye az öntöttvas kútoszlop szétfagyása, ami csak nehéz 'és költséges hegesztéssel és mindig csak tökéletlenül javítható ki. A fagycsap sűrű használata egyébként is káros, mert a rajta keresztül kifolyt víz pótlásakor a vizet húzó személy rendszerint türelmetlenül rángatja a kutat, ennek szerkezetét rongálja és a kúttestet a felhúzott vízzel fölöslegesen tölti meg. A fagycsap nyitott állapotában télen a kutat százszázalékosan túlterhelik, mert minden vödör kihúzott víz után egy vödörnyi vízmennyiség a fagycsapon át az aknába visszafolyik. Nagy hidegben a lefolyás alatt álló víz felszíne jéghártyát kap még nyitott fagycsap mellett is, és az összetört jéghártya törmeléke, sőt lehulló rozsda és egyéb szennyeződés is, a szűk fagycsapot eldugaszolhatja, amikoris a szétfagyás komoly veszélye áll fenn. A munkahenger felső fedelét a talajon fekvő öntött alaplappal öszekötő felszállócső belvilága lényegesen kisebb, mind a munkahenger, mind a kúttest belvilágánál és az osavarmenetesen csatlakozik az alaplaphoz. A csavarmenetek a dugattyú mozgásából adódó rázkódások miatt gyakran kiszakadnak (új kutaknál egy-két éven belül). A helyreállítás nehéz, hosszadalmas munkát igényel. Ilyen esetben a kúttest leemeléséhez öt ember testi ereje szükséges. Az öntöttvas kutak súlya ugyanis 145. kg körül van. Végül megemlítjük, hogy az ilyen kutak külső megjelenése tekintetében is erősen elavultak és a korszerű épületek közé semmiképpen sem illenek. A találmány szerint e számos hátrány megszüntetésére az eddigi kutakon lényeges módosításokat végzünk. így a kúttestet és a kifolyócsövet öntöttvas helyett húzott acélcsőből készítjük és a kúttestet felszállócső nélkül közvetlenül csatlakoztatjuk a munkahengerhez. Ezenkívül a kúttestet és a kifolyócsövet hőszigetelő réteggel burkoljuk, melyet kívülről fém védőköpeny borít. A kútfej egymáshoz oldhatóan erősített felső és alsó részből áll és a vízszintes húzókartengely vízszintes középsíkja megegyezik a kútfej vízszintes osztósíkjával. Az említett tengely egyik vége a kútfejből kinyúlik és a hozzá szilárdan erősített húzókart hordja, míg a tengelyhez ennek közepétáján egy csatlórúd egyik vége van szilárdan erősítve, és e csatlórúd másik vége csatlakozik csuklósan a kútfejig felnyúló dugattyúrúdhoz. A kifolyócsőnek használaton kívüli elzárására annak kibocsátó végéhez önműködő zárószelep szorul. A rajzok a találmány szerinti húzókaros vízemelő kút egyik kiviteli alakját példaképpen tüntetik fel. Az 1. ábra a kútnak a kifolyócsövön át vett függélyes metszete és a kútfej nézete. A 2. ábra a kútfej távlati képe szétszerelt állapotban, nagyobb léptékben. A 3. á|bra a kifolyócső külső végéneik; ugyancsak nagyobb léptékű függélyes metszete. A kút aknájában foglal helyet az 1 béléscső (1. ábra), melyből a 2 szívócső nyúlik felfelé és torkollik a 3 munkahenger alsó fedelébe. A munkahengerben fel-alá mozoghat.a nem ábrázolt visszacsapó szelepet tartalmazó, rendszerint bőrözéssel tömített 4 dugattyú, melyből a hozzáerősített 5 duigattyúrúd nyúlik felfelé. A korábbi megoldásoknál a dugattyúnak felső fedele is van, melyből aránylag vékony felszállócső indult kifelé és torkolt a 6 aknafedélen nyugvó 7 aílaplap fölött az öntöttvas kúttest belső terébe. A fagycsap a felszállócsőből ágazott ki. A találmány szerint ezzel szemben a húzott acélcsőből készült 8 kúttestet felszállócső nélkül közvetlenül erősítjük alsó végével a felső fedél nélküli 3 munkahengerhez, mellyel annak azonos nagyságú belső átmérője van. A 9 fagycsapot erről a 8 acélcsőről ágaztatjuk le. A kúttestnek a fagycsap fölötti részét a 10 hőszigetelő réteggel burkoljuk, melyet kívülről all fémköpeny véd és rögzít. A 8 csőből ágazik le a 12 kifolyócső, mely ugyancsak húzott acélból van és hasonló hőszigetelést hord. A 12 kifolyócső kivezető végét a 13 szeleptányér rendszerint zárva tartja (3. ábra). Evégből a kifolyócső felső részén kimunkált áttörésben a 14 hüvely va,n rögzítve, melynek felső végét a rajta elcsúsztatható, bővebb 15 hüvely veszi körül. A szokásos 16 kannafüggesztő nyereghez egyrészt ez a 15 hüvely, másrészt a 17 szelepszár van erősítve, mely a 13 szeleptányért hordja. A szelepszár felső végét a hüvelyekben elrendezett 18 nyomó csavarrugó veszi körül, mely egyfelől az alsó 14 hüvely fenekéhez, másfelől a 14 nyereghez támaszkodik. A 12 kifolyócső végéhez a vízterelő 12' csőcsonk van erősítve. Ha az üres kannát ill. vödröt a 16 nyeregre akasztjuk, annak súlya elegendő a szelep kinyitására. A kanna levétele után a kifolyócső önműködően ismét elzáródik. A kútfej (2. ábra) a találmány szerinti két fél öntvényből áll, melyek közül a 19 alsó felet pereménél fogva a 8 kúttest felső végéhez rögzítjük, míg a 20 felső felet négy csavar útján a 19 alsó félhez erősítjük. Az 5 dügattyúrúd1 felső végéhez csuklósan kötjük a 21 csatlórúd egyik végét,, míg annak másik végéhez a 22 tengelyt, ennek a kútfejből kinyúló végéhez pedig: a 23 húzókar egyik végét hegesztjük. A 22 tengely másik vége a 19, 20 kútfejhez hozzáöntött 24 szemben fekszik. Az ismertetett kút főbb előnyei a korábbi kutakkal szemben lényegileg a következők: A kút 4 dugattyújának ki- és beszerelését egyetlen betanított munkás könnyen és gyorsan elvégzi. Evégből nem kell lemásznia az aknába, hanem a felső 20 kútfejből leszerelése után a 4 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
