157138. lajstromszámú szabadalom • Húzókaros vízemelő kút

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 157138 «ÉÉÜi . Nemzetközi osztályozás: E 03 b W Bejelentés napja: 1968. II. 09. (MA—1809) ORSZÁGaS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1969. VIII. 22. Megjelent: 1970. VIII. 25. Magócsy Lajos kútmester, Monor Húzókaros vízemelő kút 1 A találmány a húzókaros vízemelő kutak körébe tartozik és célja ezek számos hátrányának kiküszöbölése. Az ilyenfajta hagyományos öntöttvas kutak évtizedeken át alig fejlődtek, jóllehet számos változat van belőlük használatban. Ezek főbb hátrányai a következők. Előállításuk, szállításuk és felszerelésük bonyolult ill. nehézkes, karbantartásuk nagy tudású kútszerelő szakembereket kíván — kútanként kettőt is. Ilyen szakemberekben állandó hiány van. A kutak kezelése rossz hatásfokú és fárasztó. A karbantartási munkák közül a dugattyú bőrözése a leggyakoribb és ez az ismert kutaknál igen kényelmetlen és időrabló munka, mert a munkásnak a többnyire szennyes, nyirkos, szűk kútaknába le kell szállnia, ott többnyire vízben állnia, a munkahenger felső peremét leszerelnie. A munkahenger és a vele egybeszerelt szívócső leengedésével két embernek kell a dugattyút kiszabadítania. A dugattyú leszerelése után azt felbőrözik, ismét felszerelik és a szívócsővel terhelt, kb. 30 'kg súlyú munkahengert visszahelyezik. Gyakran előfordul, hogy a munkások a szívócsövet a szívókosárral együtt a béléscsőbe ejtik és azok kimentése sok szakmunkát igényel és sok esetben nem is lehetséges, ami a furat használathatatlanná válásával egyértelmű. A kutak a vízvétellel járó rangsorolásoktól és a fagytól igen könnyen és súlyosan megsérülhetnek és kijavításuk sok időt igénylő, nehéz és költséges munkával jár. Az ismert kutak továb-10 15 20 25 30 bá nem eléggé higiénikusak, mert nem teljesen zárt kivitelűek. Emiatt gyakran előfordul, hogy csintalan gyermekek a nyitott kifolyónyíláson szögeket, golyókat, kavicsokat stb. dobnak a kútba és ezzel óriása károkat okoznak. A fagykárokat okozó hideg levegő és a por könnyen behatol a kutakba. A húzókar hosszú nyíláson át nyúlk be a kútfejbe, melyet az ún. medvekutaknál apró lemezekkel fednek be, amelyek azonban hamarosan leszakadnak és a kútfej belseje itt is szabaddá válik a felelőtlen káriokozáshoz. A dugattyútömítés és egyéb belső részek javításához 3—4 óra hosszat tartó kiszerelőmunka szükséges. A túl sok alkatrész folytán sok a hibaforrás (pl. a medvekutaknál csupán a kútfej tíz alkatrészből áll). A húzókart újabban golyós csapágyban ágyazzák, ami az adott viszonyok között műszakilag indokolatlan és azért is káros, mert ilyen cspágyak a rángatás folytán néhány hónapon belül gyakorlatilag tönkremennek. A helytelen húzókarágyazás és egyéb okok következtében a húzókar csakhamar holtjátékot kap, kotyogóssá válik. Ezt elősegíti még, az a körülmény is, hogy a húzókar aránylag hosszú, mert a sok ellenállás ill. rossz húzóhatásfok miatt nagyobb forgónyoniatékot igyekeznek kifejteni. Ezért a káros oldalirányú rángatások fokozottak. A csapágy sérüléséi főleg abban mutatkoznak, hogy golyói kihullanak, a golyófészek hamar berágódik vagy kitöredezik. Ezenkívül a csapágy kenéséről is gondoskodni kell. A sok rángatás a 157138