157126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminopropanoléterek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 157126 Bejelentés napja: 1967. IX. 15. (KO—2112) Nagy-Britanniai elsőbbsége: 1966. IX. 16. (41 541/1966) Közzététel napja: 1969. IX. 22. Megjelent: 1970. VIII. 25. Nemzetközi osztályozás: C 07 c. f HtltnL Feltaláló: Prof. Dr. Nauta Wijtoe Thomas, Nieuw Doosdrecht, Hollandia Tulajdonos: N. V. Koniriklijke Pharmaceutische Fabrieken v/;h Brocades-Stheeman en Pharmacia cég, Amszterdam, Hollandia Eljárás aminopropanoléterek előállítására A találmány tárgya eljárás az I általános képletű új benzhidrilaminopropanoléterek, savakkal alkotott addíciós sóik és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Ebben a képletben a különféle indexű R jelek azonosak vagy különbözők, és hidrogén- vagy halogénatomot, vagy alkil- vagy trifluormetilcsoportot jelentenek, vagy Rí és R'i együttesen egy —CH2 —CH2 — vagy —CH=CH— hidat alkotnak, amely a két fenilgyűrűt az étercsoporthoz képest orto-helyzetben összeköti, Q pedig alkilcsoportot jelent, azzal a korlátozással, hogy Q csak akkor lehet 1—3 szénatomos alkilcsoport, ha az R jelek közül legalább az egyik hidrogénatomtól eltérő helyettesítőt' képvisel. „Alkilcsoport"-on ebben a leírásban legfeljebb' 6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoprtot értünk. Az I általános képletű étereknek értékes terápiai tulajdonságaik vannak: muszkulotrop, görcsoldó és helyi érzéstelenítő hatásúak. Azonkívül a vegyületek közül néhány határozott antiaritmiás hatású, hasonlóan a kinidinhez, mások viszont /?-szimpatolitikus tulajdonságúak. Előnyben részesülnek azok az éterek, amelyek képletében az egyik vagy mindkét fenilgyűrű legalább egy alkilhelyettesítőt hord. Kiemelkedő jelentőségűek azok a vegyületek, amelyek I általános képletében Q izopropil-csoportot jelent. A megadott gyógyászati célokra a találmány szerinti eljárással készült vegyületek peroráli-10 15 20 25 30 san vagy parenterálisan alkalmazhatók, mégpedig tabletták; tokok, injekciók és hasonlók alakjában, a vegyületeket alkalmas adagokban a gyógyszerészetben szokásos módon rávisszük gyógyszerészetileg elfogadható hordozókra. A különféle emlősfajok számára a napi adag 100 mg-ig terjedhet, per orálisan vagy parenterálisan alkalmazva, a beteg egyedi szükségletének megfelelően. Előnyös az 5^25 mg/nap adag. Célszerű az ilyen adagokat perorálisan beadni. Gyógyszerként az I általános képletű vegyületek a bázisok vagy gyógyszerészetileg elfogadható savakkal alkotott addíciós sóik, például a hidrogénhalogenidok, szulfátok, oxalátok, tartarátok, fumarátok, acetátok, citrátok, maleátok, szukcinátok, laktátok alakjában használhatók. A találmány értelmében az I általános képletű új vegyületek előállítására egy II általános képletű glicidilétert egy H2N—Q általános képletű aminnal reagáltatunk — ezekben árképletekben a különféle jelek a fent megadott jelentésűek. A kiindulási anyag, kat célszerűen zárt edényben (pl. egy Carius-csőben), előnyösen iners vízmentes oldószerben, mint például benzolban, toluolban vagy xilolban oldva hevítjük. A fent leírt eljárással előállított benzhidrilaminopropanoléterek ismert módon átalakíthatók savaddiciós sókká, például a bázist alkalmas oldószerben, pl. éterben, egy savval reagáltatva. A II általános képletű glicidiléterek újak, kivéve azt a vegyületet, amelynek képletében va-157126
