157121. lajstromszámú szabadalom • Bevonó készítmény

5 157121 6 Előnyösen egyenárammal dolgozhatunk, azon­ban váltóáramot is alkalmazhatunk. Eljárásunk különösen elektromosan vezető tárgyak folyamatos bevonására alkalmas, oly módon, hogy egy sorozat, anódként kapcsolt tárgyat a bevonó fürdőn átvezetünk. A bevonó fürdővel több katódot is elektromos érintkezés­be hozhatunk, és eljárásunk előnye, hogy gyak­ran kisebb katód-tér : anód-tér arányt alkalmaz­hatunk. Bevonandó tárgyként előnyösen vezető fém­ből készült vagy vezető filmképző anyaggal elő­zőleg már bevont cikkeket alkalmazhatunk. Amennyiben a lerakódott bevonattal szemben jó korrózió-állóságot várunk, a tárgyat előnyö­sen pl. cink- vagy vasfoszfáttal vagy valamely alkalmas fémmel, pl. cinkkel, kádmiummal vagy ónnal vonjuk előzőleg be. A bevont tárgyat a bevonó fürdőből való ki­lépéskor előnyösen leöblítjük, bár ez nem szük­ségszerűen végrehajtandó művelet. Amennyiben a bevonó fürdő filmképző anyag tartalma a tárgy vagy tárgyak találmányunk szerinti bevonása közben kimerül, a bevonás folytatása esetén a fürdőt újabb filmképző anyaggal kell kiegészíteni. Találmányunk tárgya továbbá a bevonás előrehaladásakor a fentiek­ben leírt javított bevonó fürdő feltöltésére szol­gáló koncentrátum, mely vizet, a koncentrátum filmképző anyag és illékony anyag tartalmának egyesített súlyára számított 25—50 súly% savas filmképző anyagot, melynek savszáma legalább 40 mg KOH/g és a filmképző anyag sav-csoport­jainak legalább részleges semlegesítéséhez alká­lifémhidroxidot vagy -oxidot tartalmaz. A koncentrátumban az alkálifémhidroxid vagy -oxid a filmképző anyaghoz viszonyított aránya a bevonó fürdőben megadott értékkel azonos, vagy ennél kisebb lehet. A koncentrátum pigmenteket, töltőanyagokat és más mázadalékanyagokat tartalmazhat, elő­nyösen olyan mennyiségben, mely az adalék­anyagok a bevonó fürdőben a bevonás előreha­ladásával fellépő veszteségeit pótolja. A kon­centrátum kis mennyiségben szerves folyadékot is tartalmazhat, pl. a korábbiakban, a bevonó fürdővel kapcsolatban említett szerves folyadé­kokat. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a pél­dákra korlátoznánk. A példákban szereplő mennyiségek súlyrészekben értendők, kivéve, ha kifejezetten mást adunk meg. 1. példa Tárgyak elektrolitikus bevonási eljárással tör­ténő bevonásához használt vizes fürdőhöz adha­tó, savas filmképző anyagot tartalmazó mázkon­centrátumot a következőképpen állítunk elő: Az (A) gyantát az 1 069 841 sz. brit szabada­lom X. példája szerint állítjuk elő: kereskede­lemben kapható, 1400-as átlagos molekulasúlyú difenilolpropán-epiklórhidrinkondenzátumot xi­lolban előbb dehidrogénezett ricinusolaj zsír­savval, majd maleinezett lenolaj-zsírsavval ész­terezünk. A kapott gyanta savszáma 84 mg KOH/g. A gyantát etilénglikol-monobutiléterrel 80% össz-szilárd anyagtartalomig hígítjuk. Az alábbi anyagokat összeőröljük: 84,8 rész (A) gyanta (80% szilárd anyag), 9,7 rész 40%-os 5 vizes káliumhidroxid oldat, 117,5 rész víz, 100 rész titániumoxid, 25 rész vörös ferrioxid és 2,5 rész kereskedelmi bentonit. A gyanta és illékony anyagok egyesített súlyára számítva 32% gyan­tát tartalmazó máz-koncentrátumot oly módon 10 készítünk, hogy 236 rész őrölt keveréket, 307 rész (A) gyantát (80% szilárd anyag), 29,3 rész 40%-os vizes káliumhidroxid oldatot és 520 rész vizet összekeverünk. A máz-koncentrátumot vizel hígítva 10 15 súly% össz-szilárd anyagtartalmú és 7,8 pH-jú bevonó fürdő készítményt kapunk. A fenti fürdőben acéllemezekre vagy cinkfosz­fáttal már bevont acéllemezekre viszünk fel be­vonatot az elektrolitikus bevonási eljárással oly 20 módon, hogy a fürdőn 2 percig 90 voltos egyen­áramot vezetünk át, majd a lemezeket leöblít­jük és égetjük. A bevonat sima, egyenletes el­oszlású, és különösen jó korrózió-állósággal ren­delkezik. 25 A káliumhidroxiddal részben semlegesített, a fent ismertetett fürdőben felvitt bevonat lerako­dási képességét azonos összetételű, azonban bá­zisként dietanolamin felhasználásával készített bevonó fürdőből felvitt bevonat megfelelő érté­,Q kével hasonlítottuk össze. A lerakodási képessé­get minden esetben a J. Paint Technology 1966 (Augusztus) 452 irodalmi helyen leírt módszer­rel végeztük el; 15 mm belső átmérőjű, és 30 cm mélyen bemártott acélcsövet használtunk. 100 ,- mp-en keresztül 190—200 volt feszültséget al­kalmaztunk 24 C°-on. A vizsgált készítmények­kel szabadon elhelyezett, cinkfoszfáttal kezelt acéllemezeken 20—21/^ vastag filmeket kapunk. A behatolás nagysága a káliumhidroxiddal semlegesített bevonat esetében 20 cm, míg a die­tanolaminnal semlegesített máznál 13 cm; a fen~ ti összehasonlításból látható, hogy a találmá­nyunk szerinti módszerrel felvitt bevonat lénye­gesen jobb lerakodási képességgel rendelkezik. 45 2. példa Az 1. példában leírt eljáráshoz hasonló módon máz-koncentrátumot készítünk: 222 rész növényi feketéből, 560 rész (A) gyantából (80% szilárd 50 anyag) és 462 rész butil-celloszolvból őrölt keve­réket állítunk elő, melyből 116 részt 294 rész (A) gyantával (80% szilárd anyag), 26 rész 40%-os vizes nátriumhidroxid oldattal és 63,6 rész sze­kunder butanollal összekeverünk. 55 10% ösz-szilárd anyagtartalmú fürdővel az 1. példa szerinti fürdő segítségével kapott bevo­natokéhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező bevonatok képződnek. Hasonlóképpen a bevonat lerakodási képessége felülmúlja a különben azo-60 nos, azonban dietanolamin bázis felhasználásá­val készült bevonat megfelelő értékét. 3. példa 65 46 mg KOH/g savszámú akril-kopolimert oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom