157121. lajstromszámú szabadalom • Bevonó készítmény

5 157121 6 Előnyösen egyenárammal dolgozhatunk, azonban váltóáramot is alkalmazhatunk. Eljárásunk különösen elektromosan vezető tárgyak folyamatos bevonására alkalmas, oly módon, hogy egy sorozat, anódként kapcsolt tárgyat a bevonó fürdőn átvezetünk. A bevonó fürdővel több katódot is elektromos érintkezésbe hozhatunk, és eljárásunk előnye, hogy gyakran kisebb katód-tér : anód-tér arányt alkalmazhatunk. Bevonandó tárgyként előnyösen vezető fémből készült vagy vezető filmképző anyaggal előzőleg már bevont cikkeket alkalmazhatunk. Amennyiben a lerakódott bevonattal szemben jó korrózió-állóságot várunk, a tárgyat előnyösen pl. cink- vagy vasfoszfáttal vagy valamely alkalmas fémmel, pl. cinkkel, kádmiummal vagy ónnal vonjuk előzőleg be. A bevont tárgyat a bevonó fürdőből való kilépéskor előnyösen leöblítjük, bár ez nem szükségszerűen végrehajtandó művelet. Amennyiben a bevonó fürdő filmképző anyag tartalma a tárgy vagy tárgyak találmányunk szerinti bevonása közben kimerül, a bevonás folytatása esetén a fürdőt újabb filmképző anyaggal kell kiegészíteni. Találmányunk tárgya továbbá a bevonás előrehaladásakor a fentiekben leírt javított bevonó fürdő feltöltésére szolgáló koncentrátum, mely vizet, a koncentrátum filmképző anyag és illékony anyag tartalmának egyesített súlyára számított 25—50 súly% savas filmképző anyagot, melynek savszáma legalább 40 mg KOH/g és a filmképző anyag sav-csoportjainak legalább részleges semlegesítéséhez alkálifémhidroxidot vagy -oxidot tartalmaz. A koncentrátumban az alkálifémhidroxid vagy -oxid a filmképző anyaghoz viszonyított aránya a bevonó fürdőben megadott értékkel azonos, vagy ennél kisebb lehet. A koncentrátum pigmenteket, töltőanyagokat és más mázadalékanyagokat tartalmazhat, előnyösen olyan mennyiségben, mely az adalékanyagok a bevonó fürdőben a bevonás előrehaladásával fellépő veszteségeit pótolja. A koncentrátum kis mennyiségben szerves folyadékot is tartalmazhat, pl. a korábbiakban, a bevonó fürdővel kapcsolatban említett szerves folyadékokat. Találmányunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban szereplő mennyiségek súlyrészekben értendők, kivéve, ha kifejezetten mást adunk meg. 1. példa Tárgyak elektrolitikus bevonási eljárással történő bevonásához használt vizes fürdőhöz adható, savas filmképző anyagot tartalmazó mázkoncentrátumot a következőképpen állítunk elő: Az (A) gyantát az 1 069 841 sz. brit szabadalom X. példája szerint állítjuk elő: kereskedelemben kapható, 1400-as átlagos molekulasúlyú difenilolpropán-epiklórhidrinkondenzátumot xilolban előbb dehidrogénezett ricinusolaj zsírsavval, majd maleinezett lenolaj-zsírsavval észterezünk. A kapott gyanta savszáma 84 mg KOH/g. A gyantát etilénglikol-monobutiléterrel 80% össz-szilárd anyagtartalomig hígítjuk. Az alábbi anyagokat összeőröljük: 84,8 rész (A) gyanta (80% szilárd anyag), 9,7 rész 40%-os 5 vizes káliumhidroxid oldat, 117,5 rész víz, 100 rész titániumoxid, 25 rész vörös ferrioxid és 2,5 rész kereskedelmi bentonit. A gyanta és illékony anyagok egyesített súlyára számítva 32% gyantát tartalmazó máz-koncentrátumot oly módon 10 készítünk, hogy 236 rész őrölt keveréket, 307 rész (A) gyantát (80% szilárd anyag), 29,3 rész 40%-os vizes káliumhidroxid oldatot és 520 rész vizet összekeverünk. A máz-koncentrátumot vizel hígítva 10 15 súly% össz-szilárd anyagtartalmú és 7,8 pH-jú bevonó fürdő készítményt kapunk. A fenti fürdőben acéllemezekre vagy cinkfoszfáttal már bevont acéllemezekre viszünk fel bevonatot az elektrolitikus bevonási eljárással oly 20 módon, hogy a fürdőn 2 percig 90 voltos egyenáramot vezetünk át, majd a lemezeket leöblítjük és égetjük. A bevonat sima, egyenletes eloszlású, és különösen jó korrózió-állósággal rendelkezik. 25 A káliumhidroxiddal részben semlegesített, a fent ismertetett fürdőben felvitt bevonat lerakodási képességét azonos összetételű, azonban bázisként dietanolamin felhasználásával készített bevonó fürdőből felvitt bevonat megfelelő érté,Q kével hasonlítottuk össze. A lerakodási képességet minden esetben a J. Paint Technology 1966 (Augusztus) 452 irodalmi helyen leírt módszerrel végeztük el; 15 mm belső átmérőjű, és 30 cm mélyen bemártott acélcsövet használtunk. 100 ,- mp-en keresztül 190—200 volt feszültséget alkalmaztunk 24 C°-on. A vizsgált készítményekkel szabadon elhelyezett, cinkfoszfáttal kezelt acéllemezeken 20—21/^ vastag filmeket kapunk. A behatolás nagysága a káliumhidroxiddal semlegesített bevonat esetében 20 cm, míg a dietanolaminnal semlegesített máznál 13 cm; a fen~ ti összehasonlításból látható, hogy a találmányunk szerinti módszerrel felvitt bevonat lényegesen jobb lerakodási képességgel rendelkezik. 45 2. példa Az 1. példában leírt eljáráshoz hasonló módon máz-koncentrátumot készítünk: 222 rész növényi feketéből, 560 rész (A) gyantából (80% szilárd 50 anyag) és 462 rész butil-celloszolvból őrölt keveréket állítunk elő, melyből 116 részt 294 rész (A) gyantával (80% szilárd anyag), 26 rész 40%-os vizes nátriumhidroxid oldattal és 63,6 rész szekunder butanollal összekeverünk. 55 10% ösz-szilárd anyagtartalmú fürdővel az 1. példa szerinti fürdő segítségével kapott bevonatokéhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkező bevonatok képződnek. Hasonlóképpen a bevonat lerakodási képessége felülmúlja a különben azo-60 nos, azonban dietanolamin bázis felhasználásával készült bevonat megfelelő értékét. 3. példa 65 46 mg KOH/g savszámú akril-kopolimert oly