157033. lajstromszámú szabadalom • Berendezés bináris információ átvitelére rádiócsatornán

157033 5 6 átviteli függvénye a digitális jel spektrumához illesztett szűrőnek tekinthető. Az előbbi, frekvencia-koncepció szerint megfogalmazott állítást idő-koncepció szerint ak- 5 ként fogalmazhatjuk meg, hogy az .alkalmazott megoldással a jelet magát integráltuk, anélkül, hogy a zajt is integráltuk volna. Bármely ismert — differenciált jelet integráló — megoldás csak azt teszi lehetővé, hogy a jellel együtt a zajt is integráljuk. A két stabil állapotú, hiszterézissel működő áramkörként pl. Sdhmitt-trieger áramkört, vagy olyan bistabil multivibrátort lehet alkalmazni, amelynek billenése két, jól definiált bemenőszinten következik be. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a relaxációs áramköröknek — többek között — két különleges tulajdonságuk is van: egyrészt ideális tartóáramkörnek tekinthetők és az ideális tartóáramkörök átviteli függvénye konstans a hozzákapcsolt szűrő által megszabott frekvenciáig (ami a alakú jelspektrumhoz való jó illeszkedést adja), másrészt a bemenőjel szintjének egy kisebb, illetve egy nagyobb értékén a relaxációs áramkör az egyik, ill. a másik stabil állapotába billen, lezárt, ill. vezető állapotba kerül, ami által a frekvenciadiszkriminátor kimenetén megjelenő differenciált jeleket eredeti alakjukba állítja vissza, vagyis, elvégzi a jel integrálásának a funkcióját is. A relaxációs áramkör kimenetét egy kiolvasó áramkörre csatlakoztatjuk, amely a jelek regenerálását végzi (ez az áramkör azonban — szorosan véve — már az alapsáv-berendezéshez tartozik). A találmány szerinti elrendezés egy példakénti megvalósítását rajzok alapján ismertetjük, amelyek közül az 1. ábra egy rádióösszeköttetésből a találmány szerinti rész blokksémája. 2. ábra jelalakok egy bináris információ átviteléhez. 3. ábra egy rádióösszeköttetésből a találmány szerinti rész blokksémája, szinkronizálásit végző segédösszeköttetéssel. 4. ábra a találmány szerinti rádióösszeköttetés félvezetős kivitelű részének blokksémája. 5. ábra a találmány szerinti rádióösszeköttetés vevőjének blokksémája. A találmány szerinti rádióösszeköttetés blokksémájában az 1. ábra szerint 1 fázismodulátor a modulálatlan 2 vivőfrekvenciát egy bináris jelsorozattal fázisban modulálja. A fázismodulált vivőfrekvencia a zajos 3 átvivőcsatornába megy. Itt a 3 átvivőcsatorna magába foglalja a vevőkészülék erősítő és sávhatároló részeit is. A 3 átvivőcsatorna a 4 amplitudólimiterre majd az 5 frekvenciademodulátorra csatlakozik, amely a fázismodulált rádiófrekvenciás jelet akként demodulálja, hogy itt az eredeti bináris jelsorozat differenciált jelalakja jelenik meg. Ez a differenciált jelsorozat most a 6 relaxációs áramkörbe megy, amely a differenciált jelsorozatot eredeti alakjába állítja vissza, ami után a jelsorozat a 7 kiolvasó áramkörbe jut. A 7 kiolvasó áramkör mindössze a jel szélesség-szórását szünteti meg. A 7 kiolvasó áramkör egyébként — szorosan véve — már az alapsáv-berendezéshez tartozik. A jelalaknak ez a változása a 2. ábrán látható, ahol példaként egy jelsorozat digitális információtartalmául az 11010001 bináris számot választottuk. A 2. ábrán feltüntetett 8 órajel az alapsáv-berendezésben keletkezik, amelyben a 8 raj el impulzussorozatából és a beadott 11010001 bináris információ jelsorozatából a moduláló 9 bemenőjel áll elő az 1 fázismodulátor számára. Az 1 fázismodulátor kimenőjele a szokásos módon (erősítőn, frekvenciasokszorozón, stb. át) a 3. átvivőcsatornába kerül, ami után az 5 frekvenciademodulátor a 10 kimenőjel-sorozatot állítja elő. Ez a 10 kimenőjelsorozat, hullámalakját tekintve, a moduláló 9 bemenőjel differenciált hullámalakjának felel meg és a vevő véges sávszélessége miatt véges amplitúdójú és véges szélességű bipoláris impulzusokból áll. A 10 kimenőjelsorozatot a 6 relaxációs áramkörbe vezetjük, amely lényegében egy olyan tulajdonságú relaxációs áramkör, hogy két lehetséges, különböző kimenőszintű stabil állapot közül a magasabb kimenőszintű állapotba billen, ha a bemenőjelének szintje, azaz, esetünkben a 10 kimenőjel-sorozat szintje növekedve eléri a 11 billentőszintet és abban marad konstans kimenőárammal mindaddig, amíg a 10 kimenőjelsorozat szintje, ellenkező polaritású impulzussá válva el nem éri a másik, 12 billentőszintet, aminek pillanatában a 6 relaxációs áramkör kimenőszintje egy alacsonyabb szintre billen át, és ebben marad konstans kimenőárammal mindaddig, amíg egy következő, az előbbi impulzussal azonos polaritású impulzus el nem éri a 11 kimenőszintet, visszabillentve a 6 relaxációs áramkört a magasabb konstans kimenőszintre. Ily módon a 6 relaxációs áramkör 13 kimenőjelének hullámalakja szinte tökéletes mása a moduláló 9 bemenőjel hullámalakjának. A 13 kimenőjel fázisa kissé késik (időben) a moduláló 9 bemenőjel fázisához képest, amiatt, hogy a 10 kimenőjelsorozat- impulzusainak véges szélessége van, tehát egy bizonyos idő telik el, amíg az impulzus eléri a billentőszintet. Ennek a kis késésnek azonban semmi jelentősége sincs az átvitelben. Ilyen relaxációs áramkörként megfelelő módosított bemeneti áramkörrel (pl. Zener-diódás feszültségkésleltetéssel) ellátott multivibrátort, vagy még inkább Schmitttrigger áramkört használhatunk. Ezen a módon azt a hatást sikerült elérnünk, mintha csak magát a frekvenciamodulált jelet integráltuk volna, a zajt pedig nem. Tehát a találmány szerint igen egyszerű áramkörök alkalmazásával (fázismodulátor, frekvenciademodulátor és pl. Sdhmitt-trigger áramkör használatával) vagyis, a legegyszerűbb eszközökkel létesíthetünk digitális rádióösszeköttetést a célul kitűzött eredménnyel, azaz akként, hogy a jel-15 20 S5 30 35 40 45 50 55 60 3