157002. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N'-szubsztituált N-arilszulfonilkarbamidok előállítására
157002 11 12 N-(indan-5-ilszulfonil)-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karboxamidot, o. p. 75—80o+V2 H 2 0 és g) 27,9 p-bróm-íenilszulionil-karbamiddal az N-(p-bfómfenilszulfonil)-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karboxamidot, o. p. 152—154°. 9. példa: 15,3 g dékaMdro-lH-3-benzazepÍHt 1000 ml abszolút dioxánban egy órán keresztül 25,6 g l-acetil-3-(p-tolilszulionil)-karbamiddal forralunk erőteljes keverés és visszafolyatás közben. Ezt követően a reakcióelegyet betöményítjük, vízzel elegyítjük, a kristályos nyers termékét leszivatjuk és vízzel utánamossuk. A nyers terméket etilacetátból átkristályosítjuk, így tiszta N-dp-tolilszu0ifonil)-d€lkiahidro-liH-3-benzfi.zepin-3--karboxamidot kapunk, amely az olvadáspontja és keverékolvadáspont alapján a 2. példa szerint előállított vegyülettel azonos. 10. példa: A 9. példával analóg módon, 15,3 g dekahidro-lH-3-benzazepinből kiindulva a következő végterméket kapjuk: a) 28,2 g N-(p-tolilszulfoml)-2-oxo-pirrolidin-1-karboxamiddal (o. p. 145—147°) vagy 29,6 g N-(p-toliliS,zulfonil)-2-oxopiperidin-lnkarboxiamiddal (o. p. 106—107°) az N-(p-tolilszulfonil)-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karboxarnidot, amely olvadáspontja és keverékolvadáspont alapján azonos a 2. példa szerint előállított vegyülettel ; b) 31,7 g N-(p-klór-fenilszulfonil)-2-oxo-piperidin-1-karboxamiddal (o. p. 138—140°) vagy 35,9 g N-(p-klór-fenilszulfonil)-2-oxo-oktahidro-lH-azonin-1-karboxamiddal az N-(p-klór-fenilszulfonil)-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karboxamidot, amely olvadáspontja és keverékolvadáspont alapján a 3. példa a) pontja szerint előállított vegyülettel azonos és c) 31,7 g N-(p-klór-fenilszulfonil)-2-oxo-hexahidro-lH-jazepin-1-karboxamiddal (o. p. 120— 121,5°) az N-(p-klor-fenikzulfonil)-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karboXamidot, amely a 10. példa b) pontja szerint előállított vegyülettel azonos. 11. példa: a) 17,1 g p-toluolszulfonamidot feloldunk 600 ml dioxánban és 5,6 g porított káliumhidroxiddal elegyítjük. A tiszta forró oldathoz hozzácsepegietünk 21,6 g dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karbonilkloridot és 10 órán át visszafolyatás közben hevítjük. A reakcióelegyet ezután vákuumban betöményítjük és 150 ml 2 n sósavval elegyítjük. A kapott kristályokat híg ammóniában oldjuk, a kevés oldhatatlan alkatrésztől megszabadítjuk és a szüredéket híg sósavval újból megsavanyítjuk. A kivánt kristályokat vízzel mossuk. A tiszta N-(p-tölilszulfonil)-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karboxamid 60°-on vákuumban történő szárítás után 167,5—169°-on olvad és azonos a 2. illetve a 4. példa szerint előállított Vegyülettel. A dekahidro-lH-3-benzazepin-3ikarbonilklorid kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: b) 76,5 g (0,5 mol) dekahidro-lH-3-benzazepint 200 ml abszolút benzolban oldunk és ezután keverés közben szobahőmérsékleten foszgént vezetünk bele. A hőmérséklet 60°-ra emelkedik és dekahidro-lH-3-benzazepin-hidroklorid kristályosodik ki. A foszgén feleslegét nitrogénárammal elűzzük. Ezután a dekahidro-lH-3-benzazepin-hidrokloridot (o. p. 214—215°) leszűrjük és a maradékot desztilláljuk. A dekahidro-lH-3-benzaziepin-3-karbonilklorid 0,05 Torr nyomáson 110—115°-on forr, np 22 1,5180. 12. példa: A 11. példa a) pontjával analóg módon, 21,6 g dekahidro-lH-3-benzazepin-3~karbonilkloridból kiindulva a következő végtermékeket állítjuk elő, melyek az előző példák szerinti vegyületekkel azonosak: a) 19,4 g p-klór-benzolszulfonamiddal az N-(p-klór-íenilszulfonil)-dekahidro-lH-3-ben2azepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 167,5—170°; b) 23,6 g p-bróim^benzoQszulfonamiddal az N-(p-ibrám-cfenilszulifonilJ-dekalhidro-ílH-S-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 152—154°; c) 20,1 g p-etoxi-benzolszulfonamiddal az N-(p-etoxi-fenilszulfonil)-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 141—142°; d) 18,7 g p-metoxi-benzolszulfonamiddal az N-(p-metoxi-fenilszulfonil)-dekahidro-lH-3--benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 141—142°; e) 19,7 g 5-indanszulfonamiddal az N-(indan-5-ilszulfonil)-d€ikähidro->lH-3-benz!azepinlt-3--karboxamidot, melynek olvadáspontja 75—80° + 72 H 2 Q és f) 17,5 g p-fluor-benzolszulfonamiddal az N(p-fluor-fen£szulfonil)-dekiahidro-lH-3-benzazepin-3-karboxamidot, melynek olvadáspontja 154—156°. 1.3. példa: a) 36,7 g N-(p-tolilszulfonil)-3-dekahidro-lH-3-benzazepin-3-tiokarboxamidot 100 ml 2 n nátriumhidroxidban oldunk és keverés közben hozzácsepegtetünk 50 ml 30%-os hidrogénpero-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
