157001. lajstromszámú szabadalom • Szállító orsó vagy dob acélsodrony-szalagok mozgatására és szállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÄLMÄNYI HIVATAL SIÄBÄDÄLMI L m I v€ JG& IP Bejelentés napja: 1968. II. 02. (GA—885) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1967. II. 03. (G. 49 172/IX. c/47 k) Közzététel napja: 1969. VIII. 22. Megjelent: 1970. IX. 30. 157001 Nemzetközi osztályozás: B 21 c Feltalálók: Dr. Heuer Kurt vegyész, Oberbruch-Grebben, Dr. Schulze Kurd-Jürgen vegyész, Oberbruch, Faul Johann mérnök, Heinsberg, Haas Wilhelm mérnök, Drernmen, Bergrath ,Hans oki. mérnök. Bardenberg, Kranz Rudi konstruktőr, Randerath, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Glanzstoff AG cég, Wuppertal-Elberfeld, Német Szövetségi Köztársaság Szállító orsó vagy dob acélsodrony-szalagok mozgatására és szállítására A találmány szállító orsó vagy dob acélsod­ronyszalagok és huzalok mozgatására, szállításá­ra, valamint földolgozására, járműabroncsok és hasonlók számára szolgáló acél-kordköpenyvá^ zak előállítására. A járműabroncsok acél-kordköpeny vázának előállítására szolgáló kiinduló termék acélsod­rony-szalagók, illetve huzalok síkba kiterített nyalábja, amely fölül és alul gumiréteggel van borítva. Ehhez előnyösen 300—500 db egyes sza­lagot vezetünk egy síkban a . végtermék szem­pontjából megkívánt távolságban egymás mel­lett a gumizással párhuzamosan. A két gumiré­teg vastagsága valamivel nagyobb, mint a szala­gok illetve huzalnyaláb szélessége, úgy, hogy ily módon a gumival való bevonás után vala­mennyi szalag illetve huzal a nyalábban tökéle­tesen körbe van burkolva. Az egyes acélsodrony-szalagokat, illetve huza­lokat az eddigiekben egyenként egy-egy különr­álló orsóra csévélték föl, és az ebben a formá­ban került a köpenyváz készítésekor fölhaszná­lásra. A szalagoknak az orsón rendkívül szilár­dan és egyenletes módon kellett fölcsévélve len­niök. Ellenkező esetben ugyanis a mozgatás so­rán a tekercsek egyes gyűrűi el tudtak csúszni, illetve egymásba tudtak tekeredni, ami később a szalag, illetve huzal lebontásakor tekintélyes akadályt képezhetett. Az orsó szoros fölcsévélé­se pedig különösen stabil és ezáltal nehéz orsó­persely és orsótárcsa kialakítást kívánta meg. Minden- orsót, amely a szalagokat kötegben 5 szállította, lefejtő keretre erősítették föl. A lefej­tő keretnek ennek megfelelően mintegy 300—500 orsó befogadására kellett alkalmasnak lennie. Rendkívül hátrányos volt az ilyen lefejtő kere­tek nagymértékű helyszükséglete is. Ez különo-10 sen akkor volt jelentős, ha a szükséges munka­teret az acélszálak korróziójának megelőzése cél­jából, vagy esetleg más gyártástechnológiai okból klimatizálni is kellett. Minthogy az orsón levő szalagok hossza meghatározott tűrésen be-15 lül a névleges hosszúság környezetében inga­dozott, az orsóra faltekercselt anyag gyakor­latilag a lefejtő keretiben levő legrövidebb sza­laghosszakra nézve volt csak teljes mértékben kihasználva. Az összes többi orsón ugyanak-20 kor több vagy kevesebb szalag rajtamaradt, amely a termelés szempontjából ily módon elveszett. Mindezeket a hátrányokat el lehetne kerülni abban az esetben, ha az egyes szalagok, illetve 25 huzalok olyan számát, amely egy megfelelő sza­lag illetve kötélnyaláb számára szükséges, egyet­len orsóra, illetve dobra együttesen csévélnénk föl. Emellett minden esetben különös, tekintettel kell lenni arra is, hogy a szalagnyalábok leteke-30 rése se ütközzék nehézségbe. 157001

Next

/
Oldalképek
Tartalom