156992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kátrány- és/vagy bitumen-epoxigyanta kompozíció előállítására

156992 4 különösen szabadalom szerint epoxigyantákkal történő kombinálással lehet elérni. Az egyik ismert szabadalmi leírás szerint (853 552 sz. angol) olyan keverék állítható elő, amely bitumenes nyersanyagokból és poliepoxiészterből áll. A bevon ó-anyag jól tapad aszfalt, fa és fém-felületen és hő-, időjárás-, valamint oldószerellenálló. A beton és aszfalt felületen alkalmazott rétegvastagság max. 1,5 mm. Az 1 202 394 sz. francia szabadalmi leírás szerint oldószer alkalmazásával kőszénkátrányepoxi kompozíció állítható elő. Az ily módon kapott kompozíciót védő- és burkolóanyagként használják, ahol a kívánt hatást az említett hatóanyagok alkalmazásával érik el. Az 1 152 495 sz. német szabadalmi leírás szerint a bevonóanyag beton-, aszfalt-, fa- és fémfelületen alkalmazható. Alapanyagként epoxi-észtert és aromás ásványolaj származékot használnak. A 152 158 sz. magyar törzsszabadalom és ennek 152 774 sz. pótszabadalmi leírása olyan eljárást ismertet, amelynél a kátrány-epoxikompozícióhoz használt kátrányt előzőleg alkilfenol-formaldehid-, 'éterezett fenol-, krezol-, alkilfenol-, vágy polifenol-formaldehid, gyantával reagáltatják 100—300 C°, ill.. 60—200 C° hőmérsékletén. Az ismertetett eljárások hátránya, hogy vagy csak vékony rétegű bevonatok előállítására alkalmasak, vagy előállításuk magas hőfokon való reagáltatást igényel, vagy felhasználási területük korlátozott, így pl. mechanikai hatásokkal szembeni ellenállásuk nem elégíti ki a fokozottabb igényeket, rugalmas fugakitöltő anyagként nem használhatók. Felismertük, hogy a kátrány- és bitumen jellegű anyagok hidegen keményedő epoxi-gyantás kombinációinak reológiai tulajdonságai lényegesen javíthatók, ha a keverékhez a kompozíciót alkotó ismert anyagokon kívül az I. képlet szerinti monomer dián-diglicid-étert és/vagy a III. képlet szerinti biszfenol-alkilsav-glicid-éter-észtert is adunk. A dián-diglicid-éter monomer alatt a „biszfenol A" 2 típusú vegyület és az epiklórhidrin reakciójából, szabályozott •— és a gyártó cégek által erősen titkolt •— körülmények között előállított, nem polimerizált, I. általános képletű vegyületet értjük. Irodalmi adatok szerint ugyanis jobb és egységesebb minőségű epoxigyanta polimer nyerhető, ha •— a korábbi módszerektől eltérően — első lépésben az I. általános képletű vegyületet állítják elő, majd ezt — a kívánt végtermék minőségtől függőd— megfelelő mennyiségű „biszfenol Á"-val reagáltatják tovább. A reakcióból a II. általános képletű polimer-epoxi-gyanta keletkezik. A kereskedelmi gyantáknál Rí és R2 általában metilcsoportot képvisel, míg n maximális értéke 16—18. A biszfenol-alkilsav-glicid-éter-észter alatt a III. általános képletnek megfelelő vegyületet értjük. Ezen képletben Rí, R2, R3 és R/, hidrogént, vagy alkilcsoportot jelent,'n és m értéke pedig általában 0 és 6 között változik (Rí általában metücsoport, míg R4

klór, vagy brómgyök is lehet). A felsorolt nemesítő anyagok alkalmazásával minden kátrány- és bitumen jellegű anyag előzetes kezeléá nélkül felhasználható, és a keverékhez szükségtelen külön oldószer alkalmazása is. Az általunk használt nemesítő anyagok hatására a folyékony, vagy képlékeny állapotú kátrány-epoxi- tulajdonságai, ill. a megszilárdult anyag reológiai sajátságai oly mértékben javulnak, hogy belőlük nemcsak vékony régetű festékfilm, hanem akár 10 mm vastag bevonat, lemez, vagy öntött idomdarab is készíthető. A nemesítő anyagok alkalmazásával a megszilárdult keverék vegyszerekkel, ill. korróziós hatásokkal szembeni ellenállása a szokásos kátrányepoxi kompozíciókhoz képest növekszik. Kísérleteink szerint a kátrány-epoxi kompozícióhoz használt hidegen keményedő epoxi-gyanta 1— 2%-ának monomer dián-diglicid-éterrel és/vagy biszfenol-alkilsav-glicid-éter-észterrel történő helyettesítése már észrevehetően megjavítja a friss keverék, ill. a megszilárdult anyag reológiai tulajdonságait. Vegyszereknek, ül. korroziónak ellenálló bevonat készítésénél a felhasznált epoxi-gyanta 30-—50%-ának, néhány mm vastag burkolat, lemez, formadarab, vagy fuga előállításánál 10—30%-ának a fenti nemesítő anyagokkal történő-helyettesítése pélszerű. Kísérleteinknél azt tapasztaltuk, hogy amennyiben a kátrány-epoxi előállításához felhasznált epoxigyanta 82%-nál többet helyettesítünk nemesítő anyaggal, a bevonatnak a kémiai, ül. korrozív hatásokkal szembeni ellenállása lényegesen csökken és ezért ennél nagyobb arányú helyettesítés már előnytelen. 1. példa. Szobahőmérsékleten 50 sr. 0,3 epoxi-értékű aromás és 40 sr 0,4 epoxi-értékű alifás eppxigyantát 10 sr. monomer dián-diglicid-éterrrel 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 60 Számos vizsgálatunk azt bizonyította, hogy a fenti nemesítő anyagok alkalmazása a kátrányepoxi kompozíciónak töltőanyagokkal való öszszeférhetőségét javította és így pl. még a kötőanyag hétszeresének megfelelő töltőanyag-meny^ nyiséggel is feldolgozható, stabil keverék állít— 4' ható elő. Ez az anyag — a kötési idő letelte után — igen jelentős ütési-, ül. koptatási szilárdsággal rendelkezik. A bevonat rugalmasságának növelésére előnyösnek találtuk alifás epoxi-gyanta használása tát, ahol az alifás epoxi-gyanta megjelölést — az irodalomhoz hasonlóan —:

egy, vagy többértékű alifás alkoholok és epiklórhidrin reakciójából, általában sztanniklorid katalizátor, majd nátriumhidroxid hatására keletkező, IV. általános 55 képletű alkil-glicid-éter típusú vegyületre használjuk. A találmányunk szerinti eljárás foganatosítására az alábbi példákat ismertetjük: 2