156990. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hegesztett sodronyrácsok előállítására

3 156990 Ismeretes az olyan elrendezés is, amelynél két vagy több kereszthuzalt egyidejűen vezet­nek be, majd amikor ezek a hosszhuzalokkal képzett keresztezési pontjaikkal a két vagy több elektródasor alá kerülnek, egysoros vagy íker­pontosoros hegesztési módszer szerint ezekkel összehegesztik. Az ilyen felépítésű ún. kettős­léptetésű gépeknél is a hosszhuzalok és az újon­nan bevezetett kereszthuzalok továbbítására két különálló" mozgató szerkezetet alkalmaznak. A hosszhuzal előrevitele megegyezik az egylépésű gépekkel, de a kereszthuzalokat mozgató szer­kezetet, minthogy annak egyszerre két kereszt­huzalt kell szállítania, ennelk a követelménynek megfelelően kell kialakítani. Erre a célra alkal­mas például a 252.692 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett egyenes vezetésű szerkezet. A két, egymástól független szállítószerkezet alkalmazása lehetővé teszi a kereszthuzalok elő­tolási-mértékének a bevezető-pályák és a he­gesztő-elektródasorok közötti, változtatható tá­volságra való beállítását. Hátránya viszont, hogy különböző keresztosztásokra való áttérés­nél meg kell változtatni a hosszhuzalok előtolási útját, a két elektródasor közötti relatív távol­ságot, valamint a kereszthuzalok szállítási útját a bevezető-pályáktól az elektródasorokig, az új osztásnak megfelelően, ami a gépet a sokoldalú állíthatósághoz szükséges nagyszámú szerkezeti elem miatt komplikálttá, tehát ebből kifolyólag üzemzavarokra hajlamossá teszi. A fenti hátrányok kiküszöbölésére megkísé­relték már a hosszhuzalok és a velük összehe­gesztett kereszthuzalok előtolását és egyben az újonnan bevezetett kereszthuzalok előrevitelét egyetlen szállítószerkezetben egyesíteni. Érre a célra meghatározott pályán mozgó végtelenített kötélláncokat lehet felhasználni, amelyekhez a mozgatandó rácselemeket markolók vagy me­nesztők kapcsolják. Ilyen szállítószerkezetet is­mertet például az 1,249.201. sz. NSZK közzé­tételi irat. Mindazon szerkezeteknél, amelyek a huzalt közvetlenül a tárolódobokról húzzák le, nem el­hanyagolható nehézséget okoz az a tény, hogy mozgatáskor nemcsak a nehéz huzaldobok és a tulajdonképpeni hegesztőgép között szükségsze­rűen még huzalegyengető-berendezések is van­nak, amelyek további és igen tekintélyes járu­lékos ellenállást képeznek. Ezért a fellépő igen nagy erők leküzdésére számos, egymás mellett fekvő menesztőláncot kell alkalmazni, amelyek nemcsak az elektródák hozzáférhetőségét (pl. rossz hegesztési helyek javításánál) nehezítik meg, hanem a hegesztési folyamat ellenőrzését is gátolják. Legnagyobb hátrányuk azonban az, hogy ezek a láncok a teljes elektródák alatti te­ret, ahol más esetben a hegesztő-transzformá­torok vannak elhelyezve, elfoglalják. Emiatt nemcsak a gép térfogata növekszik meg, hanem a messzebb elhelyezett transzformátorok he­gesztő (szekundér) áramkörének vezetékei is meghosszabbodnak, ami a megnövekedett szó­rás miatt a hegesztést is előnytelenül befolyá­solja. • Amennyiben egy ilyen felépítésű gépet kelle­ne különféle kereszthuzal-osztásokra átállítani, akkor az összes láncokon levő valamennyi me­nesztet vagy markolót is át kell helyezni^ ami hosszadalmas, sok óráig tartó munkát, tehát je­lentős termeléskiesést jelent. Jelentékeny hát­ránya még ezeknek a gépeknek az is, hogy a markolók helyzete, miután ezek egy láncon vannak elhelyezve, szükségszerűen bizonyos já­tékkal van összekötve, ami előnytelenül hat a rácsosztás pontosságára. Az egyes géptípusok különböző rácsosztások­ra való átállítására tehát a következő lehető­ségek állnak fenn: Az ún. egylépésű gépeknek, — amelyeknél mindig csak egyetlen kereszthuzalt vezetnek be és tolnak előre, amelyet azután a keresztezési helyeken a hegesztő-elektródák alatt a hossz­huzalokkal összehegesztenek — az az előnye, hogy egyszerű felépítésük miatt rövid idő alatt tetszés szerinti kereszthuzal-osztásra egyszerűen átállíthatóak, viszont az a hátrányuk, hogy az időegységre eső hegesztett rács-termelésük aránylag csekély. Ezzel szemben az ún. kettős-léptetésű gépek­nél, amelyeknél egyszerre két kereszthuzalt üt­nek be és amelyeknek két hegesztő-elektród a­«oruk van, a kereszthuzalokkal való összehe­gesztést tehát egyidejűen két párhuzamos he­gesztő pontsoron végzik, a termelés azonos he­gesztési időütem esetén kétszer akkora. Ezzel szemben az ilyen, kettős-léptetésű gépeknél a kereszthuzal-osztés változtatása lényegesen bo­nyolultabb, mint az egy-lépéses gépeknél és sok időt vesz igénybe, eltekintve attól, hogy a gép olyan kiképzése, hogy az a különböző kereszt­huzal-osztásokra átállítható legyen, csak költ­séges, komplikált és ezért üzemzavarokra hajla­mos szerkezeti felépítéssel oldható meg. Az árutermelési feladatok általában olyanok, hogy az esetek legnagyobb részében egységes, meghatározott keresztosztású sodronyrácsokat rendelnek, illetve hoznak forgalomba; az ilye­neket a következőkben „főosztásos" sodronyrá­csoknak nevezzük, — míg az ettől eltérő kereszt­osztású sodronyrácsokat —, amelyeket a követ­kezőkben „mellékosztásosoknak" nevezünk, csak ritkábban és aránylag kis mennyiségben kell előállítani és osztásuk a legtöbb esetben olyan, hogy ez, úgy mint a főosztásoknál, egy bizo­nyos alaposztás egészszámú többszöröse. A találmány célja olyan hegesztési eljárás, amelyik az egyszeres- és a kettős-léptetésű el­járások előnyét egyesíti, azok hátrányai nélkül és egyrészt lehetővé teszi főosztásos sodrony­rácsok nagy termelékenységű termelését, más­részt kis idő és munkaráfordítással más, mel­lékosztású rácsok előállítására is átalakítható. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom