156977. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ACTH-hatású peptidek előállítására
156977 váltképpen azok jönnek számításba, amelyek túlnyomórészt savas jellegű a-aminosavakat, így glutamin- vagy aszparaginsavakat tartalmaznak. Az új vegyületek — mint már említettük — lényegesen erősebb ACTH-aktivitással rendelkeznek, mint az első helyen L-aminosavat tartalmazó hasonló peptidek. Ennek megfelelően az ember- és állatgyógyászatban pl. a természetes hormon helyett használhatók. Az új peptidet a találmány szerinti eljárással oly módon állítjuk elő, hogy a D-szeril-L-tirozil-L-szeril-L-metionil-L-glutamil-L-hisztidil-L-fenilalanil-L-arginil-L-triptofil-glicil-L.lizil-L-prolil-L-valil-glicil-L-lizil-L-lizil-L-lizil-L-lizil-L-valin C-terminális amidjárói vagy az ennek megfelelő, metionin helyett norleucint tartalmazó vegyületről, ahol legalább az «-aminocsoportok és az oldalláncok -aminocsoportjai és a karboxil-csoportok védve vannak, a védőcsoportokat lehasítjuk, s kívánt esetben az így kapott vegyületet savaddíciós sóvá vagy komplex-vegyületté alakítjuk. A kiindulási anyagokat a hosszúláncú peptidek előállításánál szokásos módszerek szerint készítjük el. Védőcsoportokként mindenekelőtt a peptidszintézisekhéz szokásos, vagy új csoportokat használunk. így az aminocsoportok megvédésére használunk: adott esetben szubsztituált trifenilmetil-csoportokat vagy acil-, így for-mil-, / trifluoraeetil-, ftaloil-, benzolszulfonil-, p-toluolszulfonil-, benzilszulfonil-, benzolszulfenil-, o-nitrofenilszulfenil- vagy kiváltképpen a szénsavból vagy tioszénsavból származó csoportokat, így adott esetben az aromás gyökön halogénatomokkal, nitrocsoportokkal, rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxi- vagy rövidszénláncú karbalkoxi-csoportokkal helyettesített aralifás oxikarbonil-csoportokat, így karbobenzoxi-csoportokat, mint pl. karbobenzoxi-, p-bróm- vagy p-klórkarbobenzoxi-, p-nitrokarbobenzoxi-, p-metoxikarbobenzoxi-, színes benziloxikarbonil-csoportokat, így p-fenilazo-benziloxikarbonil- vagy p-(p'-metoxi-fenilazo)-benziloxikarbonil-csoportokat, vagy új aralifás oxikarbonil-csoportokat, mint a 2-íenilizopropiloxikarbonil-, 2-tolilizopropiloxikarbonil- és kiváltképpen a 2-p-difenil-izopropiloxíkarbonil-csoportokat, továbbá aromás oxikarbonil-csoportokat, így toliloxikarbonil-csoportot vagy alifás oxikarbonil-csoportokat, így alliloxikarbonil-, ciklopentiloxikarbonil-, terc.-amiloxikarbonil-, adamantiloxikarbonil-, mindenekelőtt azonban terc.butiloxikarbonil-csoportot, továbbá pl. karbamoil-, tiokarbamoil-, N-fenilkarbamoil- és tiokarbamoilcsoportokat. A karboxil-csoportok megvédése például amid- vagy hidrazidképzéssel vagy észterezéssel történik. Az észterezéshez használhatunk pl. rövidszénláncú, adott esetben szubsztituált alkanolokat, így metanolt, etanolt, ciánmetilalkoholt vagy kiváltképpen terc-butanolt, továbbá aralkanolokat, így aril-(rövidszénláncú)-alkanolokat, pl. adott esetben helyettesített benzilalkoholokat, mint p-nitrobenzilalkoholt vagy p-metoxibenzilalkoholt, fenolokat és tioifenolokat, 5 mint p-nitrotiofenolt, 2,4,5-triklórfenolt, p, ciánfenolt, vagy p-metánszulfonilfenolt, továbbá pl. N. hidroxi-szukcinimidet és N-hicíroxi-ftálimidet. 10 Az oldalláncok hidroxil-csoportjait, pl. a szerű- és/'vagy tirozil-gyökök hidroxil-csoportjait pl. éterezéssel, így benzilalkohollal vagy különösen terc.-butilalkohollal történő éterezéssel védhetjük meg, bár ez nem feltétlenül szüksé-15 ges. Az arginin guanidino-csoportjában lévő amino-csoport védelmére mindenekelőtt a nitrocsoport és a tozil-csoport alkalmas, de a guanidino-csoportot sem kell feltétlenül védeni. Ugyanígy a hisztidin imino-csoportját sem 20 szükséges feltétlenül védeni, de előnyös lehet a megvédése pl. benzil-, tritil-, adamantiloxikarbonil- vagy a Ber, 100 3838—3849 (1967) szerint leírt 2,2,2-trif luor-1-terc.-butiloxikarbonil-aminoetiL vagy -l-benziloxikarbonilammoetil-cso-25 portokkal. A védőcsoportok lehasítása ismert módon hidroganolízissel vagy hidrolízissel történhetik, mindenekelőtt azonban savas hidrolízissel egy, vagy adott esetben több lépésben. :-0 A kiindulási anyagok előállítása céljából az aminosavakat a kívánt sorrendben egyenként, vagy kisebb peptidegységek előzetes felépítése után kapcsoljuk egymáshoz. Az aminosavak és/vagy peptidegységek össze-35 kapcsolását oly módon végezzük, hogy valamely védett 'OE-amino-csoporttal és aktivált terminális karboxil-csoporttal rendelkező aminosavat vagy peptidet valamely, szabad a-amino-csoporttal és szabad vagy védett, pl. észterezett 40 vagy amklált terminális karboxil-csoporttal rendelkező aminosavval vagy peptiddel reakcióba viszünk, vagy valamely, aktivált a-amino-csoportot és védett terminális karboxil-csoportot tartalmazó aminosavat vagy peptidet szabad 45 terminális karboxil-csoportot és védett a-amino-csoportot tartalmazó aminosavval vagy peptiddel reakcióba viszünk. A kanboxil-csoportot például savaziddá, -anhidriddé, -imidazoliddé, -izoxazoliddá vagy aktivált észterré, így cián-50 metilészterré, kariboximetilészterré, p-nitrofenilészterré, 2,4,!5-'triklóri fenilésztérré, pentaklórfenilésztérré, N-hidroxiszukcinimidészterré, N-hid,roxiftálimidészterré, 8-oxdkinolinészterré, N-hidroxi-piperidinészterré vagy valamely kar-55 bodiimiddel (adott esetben N-hidroxiszukcinimid hozzáadása mellett) vagy N,N'-karbonildi~ imidazollal aktiválhatjuk. Az amino-esoportokat pedig például valamely foszfitamiddal reagáltatva aktiváljuk. A leghasználatosabb a 60 karbodiimid-módszer, az azidos módszer, az aktivált észter- és anhidrid-módszer, továbbá a Merrifield-módszer. A reakcióban részt nem vevő, szabad funk-85 ciós csoportokat célszerűen megvédjük, különö-2
