156967. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés vezérelt félvezetők univerzális gyújtására, szükség szerinti gyújtóimpulzusszámmal

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. VI. 08. (AO—291) Közzététel napja: 1969. VII. 23. Megjelent: 1970. VIII. 25. 156967 Nemzetközi osztályozás: H 02 m ^suUMrÄ Feltalálók: Vancsó Gyula villamosmérnök, 25%, Fenyvesi Mátyás szaktechnikus, 40%, Flachner Ferenc villamosmérnök, 35%, Budapest Tulajdonos: Villamos Berendezés és Készülék Művek, Budapest Eljárás és kapcsolási elrendezés vezérelt félvezetők univerzális gyújtására, szükség szerinti gyújtóimpulzusszánimal i A vezérelt félvezetők megjelenésével csaknem egyidőben alakultak ki a különféle „gyújtó" eljárások és az azokat megvalósító „gyújtóáramkörök", amelyek a vezérelt félvezetők vezető, kisohmos állapotba való billentését szolgálják. Ezek az eljárások a bemenő ú.n. vezérlő jel amplitúdójának nagyságától függően késleltetik a vezérelt félvezető tényleges „begyújtási" időpontját, az elvileg lehetséges legkorábbi gyújtási pillanathoz képest. Ezzel a vezérelt félvezető egy perióduson belüli áramvezetési időtartama, és így a rajta átfolyó áram átlagértéke is változtatható. A legtöbb gyakorlatban használt gyújtási eljárás a gyújtás késleltetését egy egyenáramú vezérlő jellel arányosan — de gyakran nem lineárisan — végzi. A késleltetési idő leteltével a vezérelt félvezetőre egy, vagy esetleg több egymásután következő — meghatározott sűrűséggel egymást követő — gyújtóimpulzust adunk. Ennek megfelelően beszélünk egy impulzusos, illetve többimpulzusos, vagy más szóval „fésűs" gyújtásról. A vezérelt félvezető gyújtásához az szükséges, hogy a gyújtóimpulzus hatására az áram a főáramkörben az ún. „tartóáram" szintje fölé növekedjen. Ha ez bekövetkezett a továbbiakban már nincs szükség gyújtóimpulzusra, a „begyújtott állapot" mindaddig fennmarad, amíg a főáiamkörben az áram a „tartóáram" értéke fölött marad. 10 15 20 25 30 Fentiek szerint a vezérelt félvezető gyújtásához egyetlen olyan vezérlő impulzus elegendő, melynek áramamplitúdója akkora, hogy biztos gyújtást eredményez az adott típusú vezérelt félvezető minden egyes példányánál, és legalább olyan időtartamú, mint a vezérelt félvezető kinyitási ideje, vagyis az az idő, ami alatt a főáramkörben az áram a „tartóáram" szintje fölé tud emelkedni. Ez az idő a legtöbb vezérelt félvezetőnél a külső áramkörtől elvonatkoztatva 5—10 mikroszekundum körüli. A gyakorlatban kivitelezett áramköröknél azonban, ha a főáramkör induktív jellegű, már nem a vezérelt félvezető kapcsolási tulajdonságai, hanem elsősorban az áramkör egyéb adata határozza meg, hogy az áram mennyi idő alatt tud a „tartóáram" szintje fölé emelkedni. A vezérelt félvezető kis saját gyújtáskésleltetése miatt, a tényleges késleltetési idők, már a huzalozási induktivitások miatt is megnövekednek, nem is beszélve az induktív terhelések esetéről. Az előbbiek szerint tehát a gyújtóimpulzus olyan hosszú időtartamig kell fennmaradjon, míg az előfordulható leginduktívabb esetben is elérjük a főáramkörben a „tartóáram" szintjét. Ez igen széles gyújtóimpulzust kívánna, amely kevésbé induktív esetben káros túlmelegedést okozna. Az ellentétes szempontokat részben kielégíti a többimpulzusos, vagy fésűs gyújtás, ahol az im-156967