156933. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérnyomáscsökkentő hatású kvarterner 1,2-diszubsztituált-6,7-dialkoxi-1,2,3,4-tetrahidro-izokinolinium-sók előállítására

156933 3 4 lajdonítható, hanem a perifériás érellenállás állapítható, hogy e vegyületeknél előnyös a je­csökkenése útján jön létre, ami gyógyászati lentős hatásszélesség, ill. a kis terápiás index, szempontból igen előnyös. Az eredmények alapján a vegyületek egyszeri per os dózisa felnőtt embernél 100—200 mg, Az alábbi' farmakológiai eredményekből lát- 5 egyszeri parenterális dózisa intramuszkuláris ható, hogy a vérnyomás csökkentő hatás, amely adagolás esetén 50—100 mg, intravénás adás különösen az l,2-dimetil-^2-in-oktil-6,7-dimetoxi- esetén 25—50 mg között váltakozhat. Napi ada-1,2,3,4-tetrahidro-izokinolinium jodidnál igen golás per os 200—400 mg, intramuszkulárisan kifejezett, csak hosszú idő után áll vissza az 100—200 mg, intravénásán 50—100 mg között eredeti értékre. A toxicitási vizsgálatokból meg-- 10 váltakozhat. ^Vérnyomáscsökk. hatás macska LDőo-érték Vizsgált vegyület képlete ér L Dózis Akut alap 0/ Krónikus mg/kg mS' k S alaP % 1,2-dimetil-2-n-propil-6,7-dimetoxi-l,2,3,4-terahidro-izokinolinium jodid 52,5 1,2-dimetil-2-n-butil-6,7-dimetoxi-l,2,3,4-tetrahidro-izokinolinium jodid 42,0 1,2-dimetil-2-n-oktil-6,7-dimetoxi-l,2,3,4-tetrahidro-izokinolinium jodid 137,5 Az (I) általános képletű kvaternersók új, az irodalomban eddig le nem írt vegyületek. Kö­zülük azok, amelyek R2 és R3 helyén egymás­tól különböző csoportok állnak, az Rt ill. R2— R3 szubsztituensek viszonylagos térbeli helyzeté­nek megfelelően diasztereoizomer alakokban lé­tezhetnek. Az ilyen vegyületek előállíthatók az egyes tiszta, sztereoegységes izomerek alakjá­ban is (ami pl. a vegyületek magmágneses re­zonancia spektruma alapján igazolható); farma­kológiai vizsgálat szerint az izomerek sztereo­egységes módosulatai egymáshoz viszonyítva 30 —40%-os toxicitás különbséget mutatnak. A toxikusabb izomerek bizonyultak hatásosabb vérnyomáscsökkentőnek; az egyes sztereoegysé­ges módosulatok LD50 értékének tört részét (pl. az izomerek LX)50 értékének 7% iU- 14%-át alkalmazva megállapítható az izomerek sztereo­egységes módosulatai közötti. relatív hatáserős­ség. A vizsgálatok szerint a sztereoegységes mó­dosulatok kisebb dózisban (az LD50. érték 7%-a) történő adagolása esetén az akut vérnyomás­csökkenés megegyezik, nagyobb dózis (az LD50 érték 14%-a) adagolása esetén viszont a toxi­kusabb izomer akut vérnyomáscsökkentő hatá­sa 5^6%-kal nagyobb, az elhúzódó vérnyomás­csökkentő hatás pedig mindkét dózis (az LD50 érték 7% ül. 14% adagolása) esetén 7—8%-kai nagyobb a toxikusabb izomer alkalmazása ese­tében. Az (I) általános képletű új 1,2-diszubsztituált-6,7-dialkoxi-l,2,3,4-tetrahidro-izokinolinium­sók a találmány értelmében olymódon állítha­tók elő, hogy valamely (II) általános képletű 1,2-diszubsztituált-6,7-dialkoxi-l ,2,3,4-tetra-2,5 21 20 5.0 29 23 10,0 38 30 1,0 22 20 2.0 23 25 5,0 36 28 1,0 16 14 2,5 21 19 5.0 27 22 hidro-izokinolint — ahol Rí, R2, R4 és R5 je­lentése a fentivel egyező — valamely R3X ál­talános képletű reakcióképes alkil-, aril- vagy aralkilvegyülettel (előnyösen halogeniddel) ön­magában ismert módon kvaternersóvá alakí­tunk. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagaiul szolgáló (II) általános képletű tercier izokinolin­származékok többségükben szintén új, az iroda­lomban eddig le nem írt vegyületek. Ezek a tercier bázisok előnyösen a (III) általános kép­letű, l,2-diszubsztituált-6,7-dialkoxi-3,4-dihidro­izokinolinsókból (előnyösen a jodidokból) állít­hatók elő, katalitikus hidrogénezés, célszerűen palládiumos aktívszén jelenlétében légköri nyo­máson történő hidrogénezés útján. A (III) ál­talános képletű 3,4-dihidro-izokinolinsók a meg­felelő tercier l-4iíelyettesített-'6,7-<iialkoxi-3,4-dihidro-izokinolin bázisból, önmagában isme­retes kvaternerezési eljárással készíthetők. Né­hány, az irodalomban eddig le nem írt képvi­selőjük előállítását a példákban közöljük. • A (III) általános képletű dihidro-származékok­ból az előbb vázolt úton előállított terciersók felszabadításával nyert bázist acetonban, ben­zolban, metanolban, etanolban, vagy más al­kalmas oldószerben a megfelelő R3X általános képletű kvaternerezőszerrel, pl. alkil^jodiddal szobahőmérsékleten, vagy az oldat forrpontján kezelve kapjuk az (I) általános képlettel meg­a.dott kvaternersókat. Az Rj, R3. és R3 szubszti­tuensek térigényének függvényeként egyes ese­tekben már a kvaternerezéskor a reakcióelegy-40 45 5C 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom