156923. lajstromszámú szabadalom • Vegyszerálló klórszulfonált polietilén alapú műgyantalakk és eljárás a lakk előállítására
156923 8 4 A találmány szerinti új típusú, fokozott ellenállóképességű műgyantalakkra az jellemző, hogy 1,5—15 súly% klórszulfonált polietilént, 40—7 súly% epoxigyantát, 20—80 súly% oldószert, adott esetben 4—12 súly% töltőanyagot, ill. pigmentet, 25—10 súly% kis polimerizációs fokú amid vagy amin térhálósítót, 0,4—1 súly% szerves gumiipari gyorsítókat tartalmaz. Célszerű az, ha a műgyantalakk klórszulfonált polietilén komponensének átlagos mólsúlya 25 000, és 1 mól polimer mintegy 17 SO2CI csoportot tartalmaz, epoxigyanta komponense benzolhomologokban oldható és epoxi ekvivalense 175—210, míg az amin vagy amid térhálósító polimerizációs foka n ^ 10. A találmány szempontjából előnyös gumiip& i gyorsítószernek tekintjük a 2-merkapto-imidazolt, difenil- vagy ditoluilén-guanidint. A találmány szerinti új típusú műgyantalakk egyik célszerű kiviteli alakja, 11,6% klórszulfonált polietilént, 18% epoxigyantát, 49,4% benzol vagy benzolhomolog oldószert, 9% rutil-titánoxid pigmentet, 11% amidos térhálósítót, 0,45% merfeapto-imidazolt és 0,45% difenilguanidint tartalmaz. A találmány szerinti új típusú műgyantalakk és az ebből képzett bevonat előálítására az jellemző, hogy a fentiékben megadott arányokban klórszulfonált polietilént az oldószerben feloldjuk, az oldatba a szükséges mennyiségű pigmentet bekeverjük és az epoxigyantát, az amin vagy amid térhálósítót, végül pedig a térhálósításnál használt gumiipari gyorsítószereket hozzáadagoljuk. Az így előállított műgyantalakkot ismert módon, például szórással, ecseteléssel vagy más alkalmas módon a védeni kívánt felületre felhordjuk. A találmány szerinti .műgyantalakk előállításánál a következő reakciók végbemenetele feltételezhető: a klórszulfonált polietilén guani dinszármazékokkal és imidazol-származékokkal történő térhálósítási reakciója ismeretes. A férhálósodás a beépített szulfonilklorid-csopórtokon keresztül megy végbe, ezek a csoportok igen reakcióképesek, tehát a láncok összekapcsolására számos lehetőség áll fenn. Emellett az alkalmazott epoximugyanta az amin- vagy amid hatására hidegen térhálósodik és összeépül, a klórszulfonált polietilén molekulákkal is. Az összeépülés egyrészt az epoximugyanta térhálósítására használt amin- vagy amid közreműködésével, másrészt az epoximugyanta és a szulfoklórozott polietilén között közvetlenül is végbemegy. Az epoximugyanta tehát összeépül a klórszulfonált polietilénnel. Mivel a klórszulfonált polietilénben levő SO2CI csoportok szerves gumiipari gyorsítók hatására térhálósodnak, valamint az epoximugyanta aminokkal vagy amidokkal történő ismert térhálösodása is végbemegy, így összesen négy folyamat komplex hatására olyan új műanyaglakk képződik, amely a klórszulfonált polietilén és az epoxibázisú bevonatok külön-külön előnyös tulajdonságait felülmúlja. A találmány szerinti műanyaglakkot mind szerkezeti, mind fizikai és vegyszerállósági vizsgálatnak alávetettük. Polarizációs mikroszkóppal az új termék szerkezetének eltérő és újszerű volta kimutatható volt. Az anyag kitűnő tapadása (tapadási szilárdsága) vashoz 80 kp/cm2 , (a klórszulfonált polietilén bevonatoké 6 kp/cm2 ) és a bevonati film vegyszerállósága is az új szerkezet következményének tekinthető. Az új műgyantalakk rétegesen felhordva beépített tartályok, vasúti- és hajótartályok, gépjárművekre szerelt tartályok felületének bevonására alkalmas. A vizsgálatok során kitűnően bevált a gyakorlatban szélsőséges klímaviszonyoknál kalciumhipoklorit oldatot, élelmiszert (alkoholos vagy savas italok), valamint ivóvízszállító gépkocsik tartályának bélelésére. Felhasználható továbbá korrózióvédő és papírimpregnáló lakkgyantaként is. A gyakorlati felhasználást megkönnyíti, hogy az új típusú műanyaglakk két komponens formájában kerül forgalomba, a felhasználás helyén a két komponense megfelelő arányú keverésével képezhető a bevonat. Az új lakk két komponense 6 hónapon át minőségváltozás nélkül térhálósítható. A műanyaglakk ipari alkalmazásnál például a következő két komponensből állhat. 1. szulfoklórozott polietilén + epoxigyanta + oldószer, 2. amin- vagy amid-térhálósító + guanidinszármazékok + merkaptoimidazol + oldószer. 1. példa: 11,6 rész klórszulfonált polietilént 70 °C-on visszafolyató hűtő alatt keverős készülékben 47,4 rész toluolban oldunk, majd az oldatba golyós malomban 9,0 rész rutil titánoxid pigmentet bedörzsölünk. Az így kapott diszperzióhoz lassú járatú bolygókeverő-berendezésben fokozatosan az alábbi komponenseket hozzáadagoljuk: 18,0 rész epoxigyanta, 11,0 rész dietiléntriamin, 0,45 rész 2-merkaptoiimidazol és 0,45 rész difenilguanidin. Utóbbi vegyszerek 2,1 rész toluolos diszperzió formájában kerülnek beadagolásra. Homogenizálás után vagy speciális szórópisztollyal két rétegben visszük fel a műanyaglakkot, alapozás nélkül acél- vagy alumínium-lemezre. A bevonat teljes ellenállóképességét 10 nap múlva éri el. A bevonat vegyszerállóságát alábbi 1. táblázatba foglalt kísérleti adatokkal igazoljuk: 10 15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 2
