156919. lajstromszámú szabadalom • Támaszmű kúszó növényekhez, különösen szőlőhöz

156919 5 6 alapfeltétele annak, hogy a támadó erőket je­lentő viharral és a növény, ill. termés súlyá­val szemben mindkét szerkezeti egység kölcsö­nösen, egymást kiegészítve biztosítsa a műben az egyensúlyi helyzetet. Az A—BB vihartartó szerkezet tehát nemcsak a viharokat irányítja, hanem a támadó erőt éppen azáltal viszi át az egész szerkezetre, hogy az annak irányában el­mozduló oszlopokat a rá keresztirányban mű­ködő erővel ellensúlyozza. Ezen túlmenően a vihartartó szerkezet a rugalmas csúszó 11a kö­tés révén nemcsak vihar esetén, hanem vihar nélkül, csendes időben is közrehat az erőknek, a tehernek az egész műben való átvitelében, ill. elosztásában. A műben mind a 4, 5, 6 tehertar­tó, mind a 11 vihartartó huzalok feszítve van­nak. Ebből eredően a vertikális erőt az oszlo­pokon keresztül rávisszük a talajra, míg a hú­zóerőt a horgonyzási 3a és 3 lemezekre. Így te­hát a műben az összerőket a föld veszi fel. Az egyensúlyi helyzet megteremtésében az A—BB vihartartó szerkezet működését fentiek mellett tehát még az is biztosítja, hogy a vihartartó 11 huzal az oszlopon való áthaladási helyén, a te­tején rugalmas csúszó 11a kötést kap. Ez kor­látozza ugyan az oszlopok mozgását, de e moz­gás mégis elegendő ahhoz, hogy bármily irá­nyú terhelés esetén, a két különböző irányban egymásra merőlegesen fekvő oszlopsort a két erőirányt összefogó 11a kötéssel ellátott 11 hu­zalok révén együttműködésre kényszerítse. Ezért a műnek ez az egyik legfontosabb szer­kezeti része. A magastelepítés három-emelet-rendszere természetesen a találmány szerinti támaszmű­ben is érvényesíthető. A tehertartó huzalok kö­zül a 6 huzal a földtől 130 cm-re, az 5 huzal et­től felfelé 40 cm-re, a 4 huzal pedig ettől még feljebb 40 cm-re . helyezkedik el. Hogy az 1, la és le oszlopokat hajlítási igénybevétel né érje, a párhuzamosan, páronként egy síkban fúrt 4a, 5a, 6a lyukakon szabadon, kötés nél­kül futnak át. Az összes oszlopok vasbeton 2 talplemezeken állnak rögzítés nélkül, ami lehe­tővé teszi az oszlopok szabad mozgását és meg­gátolja talajba fúródását, A kettős párhuzamos tehertartó huzalozás célja az, hogy a növényzetet 10 S-kapcsokkal lehessen biztosítani. Ez egyfelől megakadályozza a növény dőlését, másfelől jelentős anyagi és kivitelezési előnyt jelenthet a hagyományos kö­töziőanyag használatához képest. Természetesen az egy szintiben vezetett két huzal helyett egyet­len huzal is alkalmazható tetszés szerinti kötö­zőanyaggal vagy eszközzel, ez a mű egészének lényegét, előnyeit számottevően nem befolyá­solja. A felső emeleti 6 huzalpárokat az osz­lopra erősített elágazókkal, keresztvasakkal ki­szélesítjük, széthúzhatjuk, hogy a növényzet teljes kifejlődése idején több termőágat fogad­hasson és tarthasson meg (9. ábra). Tekintettel arra, hogy nemcsak a változó időjárás, de maga a növényzet állandó jelenléte is fokozott páratartalmat idéz elő, fontos a hu­zalok korrózió elleni védelme. Bár a huzalcsere viszonylag egyszerű feladat, anyagellátási és költségmegtakarítási szempontok miatt mégis a védelem célszerűbb. Ennek módja lehet hor­ganyzott, de miután ez sem nyújt teljes védel­met, lehet műanyaggal bevont huzal alkalma­zása. Jóllehet ez nagyobb költségráfordítást igényel, az évek alatti megtérülés azonban igen jelentős. Ezenkívül a műanyagbevonás a szőlő­vessző sérülésvédelmét is megoldja, ami nem elhanyagolható körülmény. A három szinten elhelyezett páros tehertartó 4, 5, 6 huzalok, melyek a 130 cm magasra ne­velt törzsekről átveszik az elágazott termő­vesszőket, az 1 és la oszlopokon tehát megsza­kítás, ill. kötés nélkül szabadon futnak át egé­szen a határmenti lb oszlopig, ahol azokon túl 9 gyűrűben összefogva, a talajban mintegy 1,20 m mélyen a rájuk merőlegesen elhelyezett 40x 30x5-ös 3 horgonyzási lapokhoz vannak kötve. A kihorgonyzási pontnak a 4, 5, 6 huzalok irá­nyában kell esnie, a vihartartó 11 huzaloknál pedig legyező alakban elhelyezett 3a köteleket kötjük a kihorgonyzási lapokhoz. A határmen­ti lb oszlopok szintén mint a többi oszlop 30x 20x5-ös vasbeton 2 talplemezeken állnak rög­zítés nélkül. Minden határmenti oszlop mintegy 10—15 fokos szögben ferdén kifelé hajlik azért, hogy így a tengelyükbe eső eredő erő a 4, 5, 6 huzalokra nehezedő nyomást közvetlenül a földnek adhassa át. A sarki kihorgonyzó le oszlopok szerepe ket­tős, ezért dőlésük is kétirányú, ezek egy határ­menti tehertartó A—B rendszer (sor) és egy rá merőleges vihartartó A—BB rendszer (sor) ki­horgonyzását egyesítik (10. ábra). Egy területen belül a statikai stabilitás növe­lése érdekében mintegy 250 maként megszakí­tást célszerű alkalmazni. Ennek egyik célszerű módja a gépi művelést nem gátló betonáthidalás (11. ábra). A tehertartó 4, 5, 6 huzalok irányában mű­ködő forgó vihar felhajtó ereje az esetek több­ségében bizonyos mértékig az egész támasz­művet megemeli. Ilyenkor a ferdén álló határ­menti lb oszlopok, amelyek az eredő erő irá­nyában fekszenek, a szőlőtáblák felé haladnak, s súlyosabb esetben le is dőlnek. E káros moz­gás megakadályozására a határmenti oszlopok felső részén a 11a csúszókötés síkjában egy má­sik 11 kötést íkell alkalmazni. Ez az lb oszlo­pok ferdeségét biztosító huzal — miként a te­hertartó 4, 5, 6 huzalok — ugyancsak a hor­gonyzási p gyűrűbe kapcsolódik, s így rögzí­tése a földhöz közvetlen a 3 lemez útján tör­ténik (12. ábra). Hegyi telepítéseknél a terep legmélyebb és legmagasabb pontján elosztó oszlopokat kell el­helyezni és a két irányból jövő huzalokat át­horgonyozni. E horgonyzási pontok az erőát­vitel szempontjából ugyanúgy biztosítják az egyensúlyi helyzetet, mint a síktelepítésekben (13. ábra). A rugalmas csúszó 11a kötésre a 14. ábra ad példát. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom