156919. lajstromszámú szabadalom • Támaszmű kúszó növényekhez, különösen szőlőhöz

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1967. II. 22. (PA—910) Közzététel napja: 1969. VII. 23. Megjelent: 1970. XI. 10. 156919 Nemzetközi osztályozás: A 01 g 17/04 Beton- és Vasbetonipari Művek, Budapest,---mint a feltaláló Pásztor Mihály mérnök, Budapest, jogutóda Támaszmű kúszó növényekhez, különösen szőlőhöz A találmány támaszmű kúszó növényekhez, különösen szőlőhöz, melynek hálószerűén, célszerűen négyzetes kötésben elrendezett, vasbeton alaplemezeken nyugvó, nyomásnak igénybevett vasbeton oszlopai és ezekkel kapcsolódó 5 hossz- és keresztirányú, húzásnak igénybevett, kihorgonyzott huzalai vannak. Ismeretes, hogy a 150 505 sz. magyar szabadalmi leírás szerinti támaszmű a Komló kultúra 10 sajátságainak megfelelően kialakítva 7 m magas, 22 m távolságonként négyzetesen felállított lengő oszlopokból, vihartartó huzalokból, elosztó vezetékekből és teherviselő huzalokból áll és hogy az elosztó vezetékek a teherviselő 15 huzalokon fekszenek, s egymáshoz kötve vannak. A növény az elosztóvezetékeken függő zsinórokon felfut, s így részben a vezetékhez, részben a talajhoz van kötve. Az erőmező a teherviselő huzalolcon nyugszik és kötéssel adódik át 20 a főhuzalokra. E Komló támaszmű egészében véve e sajátos jellegű kultúra igényein alapuló kialakításánál fogva alkalmatlan a szőlő megtámasztására. A szőlő támművekkel szemben támasztott követelmények ugyanis a Komlóétól 25 eltérnek. Másrészt e Komló támműnek előnyei mellett az említett felépítésből eredően az a hátránya, hogy a vihartartó szerkezet huzalaival együtt viharmentes időben nem működik, az egész rendszer minden eleme nem vesz részt % az erőátvitelben. Ezért a rendszer egyes részei nagy igénybevételek esetén csúcsterhelés alá kerülnek, a megengedhető legnagyobb terhelés határértékét megközelítik, esetleg nagyon nagy vihar alkalmával ledőlhetnek. A méretek az ilyen esetek elkerülése céljából való növelése azonban a mű létjogosultsága szempontjából nem előnyös. Szőlőnél a komló támműből az a kedvező tulajdonság látszik hasznosíthatónak, hogy a rudak csak nyomásra, a huzalok pedig csak húzásra legyenek igénybevéve. A kifejezetten szőlőhöz létesített tárnok és támaszműveknél továbbá ismeretes, hogy azok — akár vasbetonból, akár fából készülnek —, használat során hajlításnak vannak igénybevéve. Ez a körülmény azzal a rendkívüli hátránynyal jár, hogy élettartamuk rövid, a határterhelésre való tervezés miatt a méretek nagyok. Az anyagfelhasználás kedvezőtlenül magas, s e mellett a dinamikus lökések esetén rugalmasan lengve kitérni és elemei egymással a teherviselésben együtt működni nem képesek. A találmány elsősorban fenti hátrányok kiküszöbölését célozva azon a felismerésen alapszik, hogy a felsorolt kedvezőtlen hatásokat elkerülhetjük, ha olyan tárnaszművet létesítünk, melynél a mű minden elemét mind viharmentes időben, mind vihar esetén az igénybevételek együttes és egyidejű viselésére, mindenek-156919