156909. lajstromszámú szabadalom • Szintjelző

156909 3 4 mos jelet hasznosítják. Ez a módszer igen megfelelőnek bizonyul kisviszkozitású folyadékok tárolószintjének kijelzésére, azonban sem nagyviszkozitású anyagok, sem zagyféleségek mérésére nem alkalmas, mert az úszó elmerül vagy beragad. A szilárd anyagok, például a törmelékek a tároló töltése során betemetik az úszót, és így az további mérés céljaira használhatatlanná válik. A villamos vezetőképesség mérésén alapuló szintmérésnél azt hasznosítják, hogy számos folyadék villamos vezetőképessége elegendően nagy ahhoz, hogy azt szintmérési célokra hasznosítani lehessen. Az egyik ismert típusú mérőberendezésnél a tárolóhoz csatlakozó külön mérőedényben hárorri elektróda van elhelyezve, amelyeknek hossza a mérési tartományt határozza meg. Az elektródák elrendezése olyan, hogy a folyadékszint megváltozásakor az elektródák távolságainak viszonya változik. Ezzel a mérési módszerrel is csak kisviszkozitású folyadékok szintjét lehet meghatározni. Zagyok vagy nagyviszkozitású anyagok a mérőedényben levő elektródák közé ülepednek és lehetetlenné teszik a berendezés további felhasználhatóságát. A vezetőképesség mérésén alapuló egy másik ismert módszer lényege az,, hogy a tárolóban különböző magasságokban szondákat helyeznek el, amelyekkel diszkrét ellenállás-értékek mérhetők. Bár ezek a szerkezetek egyszerűek és kis helyen férnek el, a vezetőképesség elvén alapuló mérések, többnyire vízművek kedvező körülményei között alkalmazhatók sikerrel. Nagyobb viszkozitású anyagoknál és zagyoknál, például szennyvizeknél azonban, ahol a hőmérséklet vagy a vegyi összetétel nem állandó, a villamos vezetőképesség oly mértékben változhat, hogy a jelzett értékek téves információt szolgáltatnak. Az állandó szintmérés akkor válik különösen kritikussá, ha az elektródák szennyeződése vagy szigetelési hibák miatt zavaró hatások lépnek fel. Az ilyen zavaró hatásokat külső szennyeződések, vagy kúszó áramok is előidézhetik. Tárolók töltésszintjeinek mérésére hőmérsékletmérésre visszavezethető _ módszereket is alkalmaznak. E mérési elv lényege az, hogy az alkalmazott hőelem hőmérsékletét a tárolóban, a vele érintkező anyag hőmérséklete befolyásolja. Ez a mérési mód nem alkalmazható olyan nagy viszkozitású, zagy jellegű anyagoknál, mert azok a hőérzékelőre vastag rétegben rátapadhatnak, és ezáltal a mérőberendezés a további mérések részére érzéketlenné válik. A nukleáris méréstechnika fejlődésével az anyagtárolók töltésmennyiségének mérésére radioizotóp sugárforrásokat és sugárdetektorokat is alkalmaznak. A mérés elve az, hogy ha a sugárforrás és a sugárdetektor között a tárolóban tárolt anyag helyezkedik el, akkor az a sugárforrás sugárdózisának egy részét abszorbeálja, és a detektor a sugárszintkülönbséget érzékeli. A radioaktív sugárzás detektálása és mérése számlálócsővel, ionizációs kamrával, vagy szcintillációs kamrával történik. A beérkező sugarakat villamos impulzusokká alakítják, amelyeket az igényeknek megfelelően dolgoznak fel. Ennek a mérési módszernek az a hátránya, hogy zagyjellegű, nagy viszkozitású anyagok rátapadnak a sugárforrásra és a detektorra, ennek következtében ha a tárolóban az anyag szintje változik, az intenzitás ugrása nem elég nagy a sugárzási szint átlépésekor, ily módon a mérés bizonytalanná válik. Ez a mérési eljárás üzemi célokra alkalmatlan. A tárolók töltésszintjének mérésére ismeretesek akusztikai eljárások. Az egyik ismert megoldásnál a tartály fenekére egy-egy rezgésadót és vevőt helyeznek. Az adó piezoelektromos oszcillátorból áll, amely a rezgésadót áramlökésekkel gerjeszti. Ezen idő alatt a vevő fordítva dolgozik, és a beérkező hullámokat feszültséglökésekké alakítja. A jelzéseket oszcillográf szolgáltatja, amely a kezdő és visszavert impulzusokat rajzolja fel. Tekintve, hogy a mérési módszerhez rendkívül drága és körülményes berendezések szükségesek, nagyviszkozitású anyagoknál és zagyok mérésére ez a módszer sem alkalmas. Tárolók szintmérésére nagyfrekvenciás mérési eljárások is használatosak. A tárolóba párhuzamos vezetőket építenek be. Nagyfrekvenciás feszültség rákapcsolásakor elektromos hullámok képződnek, amelyeknek rezgési csomópontjai a tároló töltésmagaságával együtt tolódnak el. Ily módon határozható meg a szintmagasság változása. Alkalmaznak kapacitív szondákat is, amelyek a tartály falává^ villamos kondenzátort alkotnak. E kondenzátor kapacitását a szonda és a tároló fala közötti dielektrikum határozza meg. A töltésmagasságban előálló változásokat e kondenzátor kapacitásának megfelelő változások alapján lehet érzékeltetni. A nagyfrekvenciás mérési eljárások bonyolult és költséges berendezéseket igényelnek/ (nagyfrekvenciás generátort, mérőhídat, erősítőt stb.). E nagy költségráfordítás miatt alkalmazásuk hátrányos. Nagyviszkozitású anyagok, vagy zagyféleségek alkalmazása esetén ez a mérési mód sem alkalmazható, mert a tárolókban levő alkatrészekre, például a szondára rárakódó zagyféleségek a nagyfrekvenciás viszonyokat oly módon befolyásolja, hogy ,a mérés megbízhatatlanná válik. Ismeretesek induktív szintjelző berendezések, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy a tárolóban megvezetett úszóhoz rögzített ferromágneses rúd az úszóval együtt emelkedik vagy süllyed, miközben a rúd elektromágneses' tekercsek belső terén halad át. E tekercsekben a ferromágneses rúd indukció-változást hoz létre, és az egymás felett elrendezett tekercsek indukcióváltozásai szolgáltatnak infor-10 15 20 25 30 S5 40 45 50 55 60 S