156907. lajstromszámú szabadalom • Demoduláló-moduláló kapcsolás

156907 3 kapcsolás kimeneteihez közvetlen (egyenára­múlag is) kapcsolva vannak. A találmány tárgyát képező megoldás egy példaképpeni kivitelét rajz alapján ismertet­jük. A demodulálandó jelet az 1 ponthoz kap­csoljuk. A jel a 2 kondenzátoron keresztül a 3 és 4 diódákhoz, és ezeken át az 5 és 6 szű­rőkondenzátorokhoz jut. Az 5 és 6 szűrűkon­denzátorok közös pontja földpotenciálon van. A 3 és 4 diódák az 5 és 6 szűrőkondenzátorok­kal együtt létrehozzák a demodulálást. Az 5 és 6 szűrőkondenzátorok nem földelt végpont­jain keletkező demodulált feszültség a 7 és 8 ellenállásokhoz csatlakozik, amelyek már a modulátor részei. A 7 és 8 ellenállásokon ke­resztül eljut a jel a 9, 10, 11, 12, 13 és 14 diódákhoz, melyek egy-egy dióda-hármast al­kotnak. A dióda-hármasoknak a 9 és 10 dió­dákhoz viszonyítva a közös pontjukhoz azo­nos polaritással csatlakozó 11 és 12 diódái másik vége földpotenciálra van kötve. A dió­da-hármasoknak a közös pontokhoz ellenkező polaritással csatlakozó 13 és 14 diódái a 15 és 16 ellenállásokon keresztül a 17 kondenzátor­hoz csatlakoznak, melynek 18 végpontjához kapcsolják a modulálandó vivő jelforrását. A modulált kimenő feszültséget a 19 és 20 kon­denzátorok közös 21 pontjáról vezetjük el. A rajzon ismertetett kapcsolásban a 7 és 8 ellenállásoktól kezdve folyamatosan növekvően számozott elemek által alkotott szimmetrikus modulátor kapcsolást ismertettük a lajstromszámú (1967. 4621 iktatószámú) talál­mányi bejelentésünkben. A demodulator és a modulátor összekapcsolásából eredő azon új hatás, amely a demodulator kezdeti tartomá­nyának a hőmérséklethez mindig igazodó csök­kenését eredményezi, a következőképpen jön létre. A 22 és 23 pontok egyenáramúlag a föld­potenciálhoz csak a 11 és 12 diódákon keresz­tül és egymáshoz bal oldalról csak a 3 és 4 diódákon keresztül, jobb oldalon pedig a mo­dulátornak a 7, 8, 15 és 16 ellenállásain és a 9, 10, 13, 14 diódáin keresztül vannak kap­csolva. A modulátor rész működése folyamán a 18 pontra kapcsolt modulálandó jel félperió­dusaiban felváltva vezet a 13 és a 14 dióda. A 11 dióda ugyanakkor vezet amikor a 13 dióda, a 12 dióda ugyanakkor vezet, amikor a 14 dióda. Amikor a 11, illetve 12 dióda vezet, ezeken a könyökfeszültségnek megfelelő, attól csak. kevéssel nagyobb feszültségesés jön létre. Induljunk ki a 11 diódából abban az álla­potban, amikor vezet. A 11 dióda vezető álla­potában a 9 diódához csatlakozó végén a föld­potenciáihoz képest néhány tizedvolt nagyságú negatív feszültség van. Ez a negatív feszültség a 9 diódára kapcsolódik, amely ugyancsak ve­zető irányú ehhez a feszültséghez képest. A 9 diócía tehát ezt a feszültséget a 7 ellenállásra kapcsolj*, és feltölti a demodulátor-kapcsolás 5 szűrőkondenzátórát. Abban az esetben, ami­kor a 12! dióda vezet, ennek a 10 diódához kap­csolt végpontján néhány tizedvolt pozitív fe­szültség keletkezik, és a 10 diódán keresztül, 5 amely vezető irányban kapcsolódik ehhez a feszültséghez, valamint a 8 ellenálláson keresz­tül feltölti a demoduláló 6 szűrőkondenzátorát. A modulátor működése folyamán tehát a 22 pont pozitívra, a 23 pont pedig negatívra töl-1° tődik fel a földpotenciálhoz képest. Tegyük fel, hogy az 1 pontra nem érkezik demodulá­landó jel, ez esetben a 22 és 23 pontok közötti feszültségkülön£>ség az ugyanilyen irányban sorbakötött 3 és 4 diódákra kapcsolódik. Mint-15 hogy a 14 és 15 diódákon keletkező feszültség­esés külön-külön a könyökfeszültségnek felel meg, az 5 és 6 szűrőkondenzátorok is megkö­zelítőleg a könyökfeszültségre fognak feltöl­tődni, tehát a 22 és 23 pontok közötti feszült-20 ség a könyökfeszültség kétszerese lenne akkor, ha a 3 és 4 diódákon nem folyna áram. Addig azonban, amíg a 3 és 4 diódákon levő feszült­ségkülönbség a könyökfeszültségen belül van, ezeken csak nagyon kevés áram folyik, tehát 25 valójában a 22 és 23 pontok közt előáll meg­közelítőleg a 3 és 4 diódák könyökfeszültségei­nek a kétszerese, feltéve, hogy a 3 és 4 dió­dák ugyanolyan alapanyagból (például szilí­ciumból) készültek, mint a 11 és 12 diódák. 30 Ha a rajzion. bemutatott demodulator-modula­tor kapcsolás elemeinek a hőmérséklete a kör­nyezet hatására megváltozik, úgy nem csupán a 3 és 4 diódák könyökfeszültsége változik meg •— például csökken —• hanem a 11 és 12 dió-35 dákon keletkező feszültségesés is ugyanilyen értelemben változik, vagyis a 11 és 12 diódák feszültségesésén keresztül a^ 9 és 10 diódákon, valamint a 7 és 8 ellenállásokon át az 5 és 6 szűrőkondenzátorokra eljuttatott . feszültség együtt változik a 3 és 4 diódák könyökfeszült­ségének változásával, azaz mindig éppen ak­kora, hogy a munkapontot a könyökbe tolja el. Az ábrán az egyszerűség kedvéért nem tün-45 tettük fel azokat a szűrőket, amelyeket az 1 ponthoz kapcsolt demodulálandó jel demodu­lálása után visszamaradó vivőfrekvenciás, jel elnyomására a demodulator és a modulátor közé iktatnak. Ezek a szűrők általában alul-50 áteresztő szűrők, melyekre jellemző, hogy a ki- és a bemenő kapocs _között egyenáramú összeköttetés van, ugyanakkor a föídpotenciál­hoz képest egyenáramú összeköttetés nincs. Ezeket a szűrőket tehát a demodulátornak a 55 rajzon feltüntetett 5 és 6 szűrőkondenzátorai­nak 22 és 23 végpontjai, valamint a modulátor kapcsolás 7 és 8 ellenállásai közé beiktatva az előbb leírt működés lényegében nem változik, tehát az induló-tartomány csökkentése a mun-60 kapontnak a könyökbe való eltolása útján ugyanúgy létrejön. A találmány tárgya sze­rinti demoduláló-moduláló kapcsolás már igen kis jel-amplitudótól kezdve alkalmas a bur­kológörbének új vivőfrekvenciára való igen 65 nagy hűségű áthelyezésére. 40 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom