156897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás flavánszármazékok előállítására

156897 6 nősen a 6-acetátok, továbbá az analóg 3-etil-, 3-n-propil-, 3-izopropil-, 3-metoxi-, 3-etoxi-, 3--n-propoxi- és 3-izopropoxi-vegyüleíek. A (II) általános képletnek megfelelő vegyüle­teik fenolos hidroxilcsoportja funkcionálisan mó­dosított alakban is lehet, így pl. lehet ez a hi'd­roxilcsoport éterezve vagy észterezve is. A hid­rogenolizis útján lehasítható funkcionális cso­portok, pl. a benzil-, difenilmetil- vagy trifenil­metil-éterek a találmány szerinti eljárás hidro­génezési lépésében lehasíthatok és így a hidro­xilcsoport felszabadul. A (II) általános képletű vegyületek hidrogéne­zése útján kapott termékben jelenlevő funkcio­nálisan módosított 6~hidroxilcsoport hidrolizáló­szerekkel való kezelés útján felszabadítható (ül., amennyiben éterről van szó, mindeniképpen fel­szabadításra kerül). így pl. a tetrahidropiranil­-(2)-oxi-vegyületak savakkal hasíthatok, az ész­terek (pl. acetátok, propionátok, benzoátok, me­tán- vagy p-toluol-szulfonátok) bázisos, semleges vagy savas közegben hidrolizálhatók. Bázisként elsősorban vizes vagy vizes-alkoholos vagy pe­dig alkoholos nátrium- vagy káliumhidroxid, savként pedig elsősorban sósav vagy kénsav jö­het tekintetbe. A kapott vegyületek szabad hidroxilcsoport­iát adott esetben észterezhetjük. A fenolos hid­roxilcsoport acilezése az. ecetsav, propionsav, vajsav, izovajsav, . valeriánsav, izovaleriánsav, trimetilecetsav, kapronsav, nikotinsav, izoniko­tinsav, vagy pikolinsav anhidridjével vagy ha­logenidjével, előnyösen valamely bázis, mint pi­ridin jelenlétében történő reagáltatás útján tör­ténhet ; dolgozhatunk a megfelelő sav alkálisó­jának vagy valamely ásványi sav, mint kénsav vagy sósav csekély mennyiségének jelenlétében is. A reakció szobahőfokon vagy melegítéssel folytathatók le. ' . ' ' Az (I) általános képletű vegyületek kénsav­vagy foszforsavésztereinek előállítása céljából e vegyületeket kénsavval vagy foszforsaVval, vagy ezek valamely észterezésre alkalmas származé­kával reagáltatjuk, az irodalomból önmagukban ismert módszerek alkalmazásával. Lefolytatható e reakció a kénsav vagy foszforsav valamely oly származékával is, amelyben egy, ill. két hidroxil­csoport le van kötve, majd az így kapott ész­terbén a jelenlevő védőcsoportokat hidrolitikus vagy hidrogenolitikus úton lehasíthatjuk. A ka­pott kénsav- vagy foszforsavészterek valamely frázissal való kezelés útján a kívánt, fiziológiai szempontból elfogadható fém- ill. ammóniumsó­vá is átalakíthatók. A találmány szerinti eljárással előnyösen a csatolt rajz szerinti (III) — (YI) általános kép­leteknek megfelelő vegyületek, valamint ezek észterei és észtersói állíthatók elő; e képletekben R4 1—3 szénatomos aikilgyököt, R5 1—3 szénatomos alkoxigyököt, R6 hidrogénatomot, metoxicsoportot, vagy az R2 helyettesítővel együtt egy metiléindioxi­-csoportot képvisel. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek a gyógy szer észetben szokásos vivő­anyagokkal kombinálva alkalmazhatók az em­ber- és állatgyógyászatban. Vívőanyagként oly szerves vagy szervetlen anyagok jöhetnek tekin­tetbe, amelyek parenterális, enterális vagy helyi alkalmazásra megfelelnek és amelyek a ható­anyagként alkalmazott vegyülettel nem lépnek reakcióba. Ilyenek pl. a víz, növényi olajok, po­lietilénglikolok, zselatin, tejcukor, keményítő, miagnéziumsztearát, talkum, vazelin és koleszte­rin. Parenterális alkalmazás céljaira elsősorban oldatok, mint előnyösen olajos vagy vizes olda­tok, továbbá szuszpenziók vagy emulziók alkal­masak. Enterális beadás céljaira tabletták vagy drazsék, helyi alkalmazás céljaira pedig kenő­csök vagy krémek készíthetők; e készítmények adott esetben sterilizálhatok és/vagy segédanya­gokat:, mint tartósító, stabilizáló, nedvesítő sze­reket, az ozmózisos nyomás 'befolyásolására al­kalmas sókat, valamint puffer-anyagokat is tar­talmazhatnak. Az új flavánszármazékok gyógyászati adagja előnyösen 1 mg és 500 mg között lehet. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemlél­tetik: 1. példa: 2,5 g platinadioxidot 700 ml metanolban elő­zetesen hidrogénezünk, majd 33,3 g 3-metil-6--hidiroxi-7,4-dimetoxi-flaviliumkloridot adunk hozzá. A hidrogénezést 2 mól hidrogén felvéte­léig tovább folytatjuk, majd 35 ml piridint adunk hozzá, a platinát nitrogén-légkörben ki­szűrjük ési a szüredéket csökkentett nyomás alatt bepároljuk szárazra. A maradékot metanol­ból átkristályosítjuk. Ily módon 3-metil-6-hid­roxi-7,4'-dimetoxi-flavánt kapunk, amely 139— 140 °-on olvad. 2. példa: Az 1. példában leírthoz hasonló módon 34,8 g 3-metil-6-hidroxi-7-metoxi-3',4'-metiiléndk)xi­-ílavilium-kloridot metanolban, platinadioxid jelenlétében hidrogénezünk, majd-piridin hozzá­adása után feldolgozzuk a reakcióterméket. A kapott olajszerű nyers 3-metil-6-hidroxi-7-me­toxi-3',4'-metiléhdioxi-flavánt 150 ml piridin és 150 ml ecetsavanhidrid jelenlétében 5 óra hosz­szat hevítjük 50° hőmérsékleten. Lehűlés után a reakcióelegyet jégre öntjük, kloroformmal. több­ször extraháljuk, a kloroformos fázist híg sósav­val és vízzel többször mossuk, a kloroformot le­desztilláljuk és a kapott 3-metil-6-acetoxi-7-me­toxi-3',4'-metiléndioxid-flavánt metanolból át­kristályosítjuk. Az így kapott termék 139—142°­on olvad. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő a megfelelő nyers 6-hidroxi-flavánok: 3~etil-7-metoxi-3,7,4'-trimetoxi-3-metil-7-metoxi-10 15 20 2D 30 S5 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom