156895. lajstromszámú szabadalom • Idegengyújtású, légsűrítős befecskendezős robbanómotor

156895 3 í térbe viszonylag hosszú úton való bevitele az intenzív levegőáramlás befolyása által megnehezített. Voltak már ugyan javaslatok arra, hogy a szikrakamrát az égéstér falában történő mélyedés alakú kimunkálás helyett zsákfuratszerűen a dugattyúfenékiben kimunkálni és az égéstérrel csak egy vagy .két furat útján összekötni. Ezáltal Ugyan a levegőörvény zavaró hatása csökkenthető és az összeköfcőfuratok egyikébe porlasztott üzemanyag biztosabban vezethető a gyújtószikra szakaszába, azonban itt sem kerülhető el, hogy a teljes terhelésnél felesleges mennyiségben, azaz a gyújtás megkezdéséhez szükséges mennyiségen felül a mélyedésbe kerülő üzemanyagrészek a termikus keverékképzés folyamatában ne csökkentetten vegyenek részt. Emiellett figyelembe kell venni, hogy valamely üzemanyag-levegőkeverékben a szikraszakasz ionizációjához és ezáltal a szikraátütéshez szükséges szikrafeszültség igen nagy mértékben függ a keverék összetételétől és növekvő keverékritkitással növekszik. Minthogy nem lehet valamennyi terhelési állapothoz egyenletes és a szikraütésit kedvezően előmozdító keverék viszonyt a szikraszakasz közvetlen közelében létrehozni, az ionizációs feszültségek csökkenő befecskendezési mennyiség mellett igen nagy értékeket vesznek fel, amiáltal az egész gyújtóberendezéssel szemben megfelelően nagy követelményeket kell állítani. A találmány célja az említett hátrányok kiküszöbölésével, egyszerű eszközök révén olyan gyújtóberendezés kialakítása, amely a teljes üze: melési tartományban: indítás, üresjárástól teljes-íerhelésig teljes biztonsággal gyújt. A találmány értelmében az előbb leírt kialakítású befecskendezős robbanómotor gyújtására olyan rúdelektróda van előirányozva, amely az égéstér fala mellett meglehetősen közel az égéstér feneke irányában húzódik, míg az égéstér fal a másik pólust képezi. Emellett a találmány további jellemzője értelmében az égéstérnek az elektróda közelében végigmienő falszakasza, torlóéiként kiképzett lehet, amely az elektródához közelfekvő falszakasz enyhe üzemanyag feldúsítása révén a biztonságos gyújtás beindításának még járulékos biztosítása lehet. Ezen a módon elmarad annak az igen nehezen megvalósítható követelménynek a kielégítése, hogy minden terhelési állapothoz helyileg pontosan beállított, gyújtásképes keveréket vezessünk a szikraköz helyzete által meghatározott pontra. A gyújtást ott indítjuk, ahol még igen kis befecskendezési mennyiségek mellett is kellő biztonsággal gyújtóképes keverék található. Az üzemanyagfilm felett mindig ez a helyzet. . Kísérletekkel megállapítottuk, hogy az ionizációsfeszültségnek a keverékösszetételtől való már említett függősége igen jelentős. Minthogy a szikrának a találmány révén megadjuk azt a lehetőséget, hogy az elektróda különböző helyeiről üssön át a dugattyúfalra, ez előnyösen ott következik be, ahol gyújtásképes keverék jelenléte következtében az ionizációsfeszültség a legkisebb értékű. így tehát bizonyos mértékben nem a keveréket vezetjük a szikrához, hanem a szikrát a gyújtóképes keverékhez. Elegendő, ha a lehetséges szikraátütés valamely helyén az üzemanyagfilm részei vannak, ami sugárütközőpont és elektródahelyzet megfelelő egymáshoz rendelése esetén mindig bekövetkezik. A gyújtás megkezdését követő lángralobbanása a következő, az üzemanyagfilm elgőzőlögtetése közben előkészült keverékrészeknek itt a 'levegőörvény befolyása alatt úgy megy végbe, hogy az égés bevezetés közvetlenül a filmfelületen következik be, éspedig rendezettebben mint azokban az esetekben, amelyekben a gyújtólángnak először a gyújtókamrából kell az égéstérbe visszavernie. A szikraátütés időpontját az első film-résznek az elektródára való jutását követően úgy választhatjuk meg, hogy az, égés következő lefolyása során a teljesítmény, üzemszünet stb. vonatkozásban optimális viszonyokat adjon. Ez azoknál a kiviteli alakoknál, amelyeknél gyulladásképes keveréket valamely térben pontosan meghatározott pontra kell irányítani, ebben a mértékben nem lehetséges. Ott a gyulladás időpontja tapasztalat szerint igen szűk határok között van ama pillanat által meghatározva, amelyikben éppen a gyulladási határon belül fekvő - keverék található az elektródán. Ez különösen sok üzemanyagú motor esetében és olyan üzemanyagok használata mellett, amelyek az égéskamrába való vitelük során eltelt idő alatt, az ehhez kapcsolódó elgőzölgés és a keveréknek a szikraszakaszra való továbbítása közben már öngyulladásképesek igen nagy nehézséget jelentenek. A javasolt gyújtóberendezés esetén azonban ezek a szállítási idők rövidebbek és emellett a keverékképzéshez szükséges elgőzölgés a gyújtás helyén az igen forró szikrafej által elősegíthető. Minthogy a gyújtószikra minden terhelési állapotban az üzemanyagfilm felületén az ionizációs folyamatok igen kedvezően elősegítő keverék összetételre talál, a szikrafeszültségek, amelyeket mint kísérletek bizonyítják, gyakorlatilag függetlenek a terheléstől és amellett lényegesen kisebbek, ami a teljes berendezés előnyét jelenti. A szabadon az égéstérbe nyúló gyertyaelektródát a frisss levegőáram intenzíven hűti, ami gyújtógyertyákkal végzett kísérletekből — itt minden esetre negatív értelemben — ismert. Ezáltal az izzógyújtások lehetősége, amely egyébként az áramlással szemben leárnyékolt elektróda elrendezés esetében felléphet, ki van iktatva. Olyan hídképződés, amely a két helytálló elektróda között szokásos gyújtógyertyák esetén felléphet és ezáltal szikra kimaradásokhoz vezethet, itt gyakorlatilag lehetetlen. Azt az előnyt, hogy a gyújtás megindításához ne legyünk az égéstér egyetlen pontjához kötve, már más ismert gyúj főberendezések is tartalmazzák, amelyéknél a gyújtógyertya helyett izzógyertyát alkalmaznak. Az ilyen gyújtóberen-10 15 20 25 cO 35 40 45 50 55 60 rt