156892. lajstromszámú szabadalom • Fixmemória-egység
156892 4 a ferritpárokat egymás szimmetriatengelyébe, egymásra merőlegesen helyezzük el. Így egy olyan elrendezés jön létre, melynél az A ferritpár körül legközelebb elhelyezkedő 1—4 ferritpár merőleges lesz az A ferritpárra, és egyben az 1—4 ferritpár ferritjei teljesen szimmetrikusan helyezkednek el az A ferritpárra (2. ábra). Az A ferritpár az 1—4 ferritp árokba, — az, előbb említett szimmetrikus elrendezés és egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú gerjesztés miatt '•— csak igen kicsiny értéket indukál át. Erre az A ferritpárra a következő körben elhelyezkedő 5—8 ferritpárok ugyan már nem helyezkednek el szimmetrikusan, de ezek viszont már a közvetlenül szomszédos fenritrudak által árnyékolva vannak. A fentiek alapján láthatjuk, hogy a leírt elrendezésben levő nyílt mágneskörök ellenére olyan hatást kapunk, mintha zárt mágneses köröket használnánk amellett, hogy a nyílt mágneses körökből eredő előnyök {sebesség, konstrukciós könnyebbségek) megmaradnak. Amennyiben a memória egy kissebességű rendszerben kerül felhasználásra, úgy nyitott mágneses kör helyett, azaz farritpárok és a rájuk merőleges két vezető fémlap helyett zárt mágneses köröket 4 s alkalmazhatunk. Ezek a zárt mágneses körök felépülhetnek pl. UI vagy LL, CC ferritpárokból, de ezenkívül még más alakzatból is. Zárt mágneses körök alkalmazása esetén is ugyanolyan rendszerben telepítjük a zárt mágneses köröket is alkalmazhatunk. Ezért a zárt ritpárok esetén, jóllehet, itt átindukálás, átszórás a szomszéd körre nem jöhet létre, de a későbbiekben tárgyalásra kerülő előnyök miatt célszerű mégis ezt az elrendezést választani. A fentiekben primertekercseknek nevezett tekercseket most már nemi kell két oszlopra felbontva elhelyezni, hanem a zárt mágneses kört alkotó fenritalakzat bármelyik oszlopára vagy jármára felvihetjük. A ferrit-transzformátorok által alkotott mátrixból most ragadjunk ki egy ferrit-transzformátort a primérnek nevezett tekercsével együtt. Ha ezt a tekercset gerjesztjük, a gerjesztésnek megfelelő jeleit egy egymenetes szekundervezetákkel kicsatolhatjuk. Azonos értelmű gerjesztést feltételezve, a kicsatolt jelnek a polaritása attól függ, hogy a szekundarvezetéket milyen - irányítással vezettük a primer körül. Amennyiben egy ferrit-transzformátorra több szekundervezetéket hurkolunk, úgy ahány szekundervezeték van, annyi bites szót kaptunk. Visszatérve most a f erritmátrixhoz, melyben N ferrit-transzformátor van, ezen transzformátorok időben egymásután kapják* a gerjesztést, oly módon, hogy egy időpillanatban mindig csak egy van gerjesztve. Ha most az N db transzformátor szekundervezetékeit sorbakötjük, természetesen a biteknek megfelelő sorrendben, azaz az időben közvetlenül egymás Után jövő gerjesztéseknek megfelelően, akkor egy vezetéken kapunk sorban egymás után N db jelet, melyek polaritása aszerint változik, hogy a sorbakapcsolt elemi szekundervezetékek milyen irányítással vették körül a prirciertelkercseket. így kaptunk N 'db 1 bites szót. Ha több ilyen szekundervezetéket hozunk létre, a fenti említett módszer szerint, akkor N db annyi bites szót kapunk, ahány szekundert hoztunk létre. Természetesen amennyiben a gerjesztés nem az általunk eddig primérniek nevezett tekercsen történik, hanem a szekundervezetéken, úgy minden egyes ferrit-transzformátor eddigi primerteker csen kapunk egy, a gerjesztésnek és a szekundervezeték haladási irányának megfelelő jelet. Ha feltételezzük, hogy M db szekundervezeték van, és továbbra is N db ferrit-transzformátor, akkor M db N bites szót kapunk. Tehát amint látszik, a két üzemmód egymásnak az inverze. Most vizsgáljunk meg egy transzformátort a két fé'l.primert körülvevő szekundervezetékkel. Mint már említettük aszerint, hogy a szekundervezetékben merre folyik az áram, kapunk pozitív vagy negatív jelet, ami egyúttal az információ hordozója. Ha most több szomiszédos ferrit-transzformátor szekunder jeit nézzük meg — természetesen a bitek szempontjából megfelelő sorrendű szekunderekről van szó, — azt tapasztaljuk, hogy a szomszédos transzformátorok között két vezeték megy el. Az ezekből folyó áriamirány vagy megegyező, vagy ellentétes. Amenynyiben a két áramirány egyező, úgy egyetlen vezetékké vonható össze, ellenben, ha ellentétes az áramirány a két vezetékben, úgy ezek kioltják egymást (3. ábra). Ezt a módszert végigvezetve a mátrix mind az N transzformátorára egy vagy több, de csökkent számú zárt hurkot kapunk, amit, ha oly módon hasítunk fel, hogy információt a hasítás által nem szüntetünk meg, akkor egyetlen olyan szekundervezetéket kaphatunk, ami most már az összes transzformátor között kanyarog és alkalmas arra, hogy kimenetén bármely transzformátor gerjesztése esetén a, kívánt polaritású jelet adja. A ferrit-transzformátor ok meghajtásához szükséges teljesítményt megszabja az információ kio1 vasasára szolgáló szekundertekeresen nyert teljesítmény, valamint a mátrix többi elemével való kölcsönhatásból származó teljesítményveszteség. Az a cél, hogy a szekundervezetékről kivehető teljesítmény elegendő legyen egy tranzisztor vagy integrált áramkör meghajtásához. Ez hozzávetőlegesen .U0 ; V asö = 200 mV és ^olvasó = 500 uA. Ez biztosítható, figyelembe véve, hogy a meghajtáshoz szükséges teljesítmény felső korlátja iPm . sí . = MNUOÍV.IOÍV. ez pedig a szokásos áramköri elemekkel megvalósítható. A találmány szerinti fixmemória á következő előnyös tulajdonságokkal rendelkezik: a) egyszerű megvalósíthatóság; b) kis költség; c) a maximális kiolvasó sebessége széles határok között változhat, aszerint, hogy zárt vagy nyitott mágneses kört alkalmazunk; d) információ tartalma néhány ezertől néhány százezerig gazdaságos. A találmány szerint elkészített példány egy mátrix elrendezésű ímemorizáló részből, és azt meghajtó elektronikából áll. Ez a mátrix tartal-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
