156879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek átmérőjének és falvastagságának nyújtással való csökkentésére

156879 A találmány a kitűzött feladatot azzal oldja meg, hogy a hengermű közepes össznyújtási-redukálási fokának a kiinduló csövön (esőidomon vagy csőegységen), vagy a csőegység előállítására szolgáló sízalagon a kiindulócső falvastagsága kívánt változtatásának megfelelő értékre való beállítása után a közepes falvastagságtól való eltéréseket mérések révén meghatározzuk és a mért értékeket vezérlő nagyságokként egy önműködő szerkezetbe a csökkentő-redukáló hengermű nyújtási foka viszonyoknak megfelelő változtatására beadagoljuk. Ilyen módon a hengerműben a nyújtási fokot hengerlés közben úgy változtatjuk, hogy ezt a szükséges falvastagság túlhaladásánál növeljük és a szükséges falvastagságnál kisebb falvastagság esetén csökkentjük. Az eljárás alkalmazható mind varrat nélküli, mind hegesztett csövek előállításánál, függetlenül attól, hogy a redukáló hengermű önmagában vagy csőhegesztő géppel és esetleg további gépekkel együtt dolgozik. A lemez- és csőfalvastagságok mérésére különböző módszerek ismeretesek, amelyek pontosságuk szempontjából és eredményeiknek a vezérlési folyamat önműködővé tételéhez használhatósága szempontjából a gyakorlat követelményeinek megfelelnek. Ilyen módszer például egy a csövet körülfogó, közepes frekvenciával táplált tekercsben folyó áram mérése, vagy egy ilyen tekercs által felvett teljesítmény mérése, vagy a szalag, illetve kiindulócső ^-sugarakkal való átsugároztatása. Arra is van lehetőség, hogy a falvastagságokat közvetve határozzuk meg például két tapintógörgő közé kapcsolt csőrész elektromos ellenállásának mérése révén, amely csőrésiz, a mérőhíd egyik részét képezi. Ezek a mérési eljárások mind az qgész kiindulócsövön, mind a kiindulócsövek előre meghatározott szakaszán folyamatos mérést tesznek lehetővé. Csőidomoknál a közepes falvastagságot a súlyból, hosszból és átmérőből lehet nagyon pontosan meghatározni. Ezzel a módszerrel azonban az egyes vagy rendszeresen fellépő helyi falvastagság-eltéréseket nem lehet meghatározni. A közepes falvastagságnak súlyból kiindulva számítással való meghatározását főként a viszonylag rövid, varrat nélküli csövekhez való sorozatoknál azért lehet alkalmazni, mivel az eredményt a redukáló hengermű nyújtási fokának valamennyi megmunkálásra kerülő kiindulócsőhöz való beállítására használjuk. Ezáltal a kész csövek közepes falvastagságaiban fellépő különbségeket ki lehet küszöbölni. Az előhengerlő soron a varrat nélküli csövek hengerlésénél a falvastagság a kezdeti végtől a kifutó végig gyakran rendszeresen több tized mm-rel nő. Az ilyen falvastagságeltérések kiegyenlíthetők, ha találmányunk egy további jellemzője szerint a redukálóhengerművön a nyújtási fdkot úgy állítjuk be, hogy ez a belépéstől a kifutásig szisztematikusan változik. Mivel azoknál a sorozatoknál, amelyeket ugyanazon az előhengersoron és változatlan munkamódszerrel hengerlünk, a tapasztalatok szerint a falvastagsági viszonyok hosszabb idő alatt alig 10 15 20 25 35 40 45 50 55 60 65 változnak, ezzel a merev szabályozással jó végtermék érhető el A találmányunk szerinti eljárást résizleteiben egy foganatosítási példával kapcsolatban ismertetjük. Varrat nélküli kiindulócsöveket, melyek falvastagsága csőről csőre változó és amelyeknél az egyes csövek falvastagsága az egyik végtől a másikig növekszik, kell egy redukáló hengerművön, hengerlési hőmérsékleten, a meglévő falvastagság-különbségek kiegyenlítésével egymáshoz viszonyítva és teljes hosszukon egyenletes falvastagságú csövekké hengerelni. A hengermű központi fordulatszámszabályozóval rendelkezik, amelynek segítségével a hengermű nyújtási foka változtatható. Az áthaladó csövekre rákényszerített nyújtási fok változásai arányosak a redukáló hengermű vezérlő motorjának fordulatszámával. A redukáló hengerműnek azonkívül az átfutó cső által kisugárzott hőre érzékeny fotocellája van, amely a mindenkor dolgozó valamennyi hengerállvány ossz számának minjtegy az első harmada mögött van elhelyezve. Az olyan hengerműveknél, amelyek a változásokra nagyon lustán reagáló hajtással vagy késleltetett mért értékátviteli szervekkel vannak ellátva, a fotocella a befutóállványhoz közelebb, sőt ez előtt is elhelyezhető. A kiindulócsövek kályhákba való behelyezése előtt mindegyik cső közepes falvastagságát meghatározzuk, például a csőhosszat, elektromos ellenállás vagy súly és csőméretek méréseinek előzőkben ismertetett módon nyert eredményeiből. A nyert értékeket a kész cső falvastagságának figyelembevételével valamennyi csőhöz a vezérlő motoron beállítandó fordulatszámra alakítjuk át és betápláljuk. A hengerműbe először befutó első cső beérkező végének fotocellánál való elhaladásakor ez az önműködő vezérlőszerkezeten keresztül indítja a vezérlőmotort, amely a hengermű nyújtási fokát az először betáplált vezérlőérték értelmében megváltoztatja.. Amikor a cső hátsó vége is elhalad, a fotocella a vezárlőmotort leállítja. Ugyanez a játék ismétlődik valamennyi további cső áthaladásakor az önműködő vezérlőszerkezetbe betáplált mért értékek sorrendjében. Ekkor nincs jelentősége annak, hogy az elöl haladó cső már teljesen kifutott-e a hengerműből és a következő már az első állványra jutott-e. A fordulatszámok betáplált program szerinti beállítására például a redukáló hengermű vezérlő motorján vagy ennek Leonard-generátorán egy földfeszültségű potenciométer szolgálhat, amelynek csúszó érintkezőit az önműködő vezérlőszerkezet motorikusán állítja el. Ha a fotocella mellett egy cső már teljesen elhaladt, a potenciométer gyors menetben visszajut kiinduló helyzetébe, ami után a következő cső által befolyásolt fotocella létrehozza a vezérlőmotor következő betáplált fordulatszámra való beállítását. Ekkor a potenciométer csúszóérintkezőjének folyamatos állítása révén a vezérlőmotort is úgy