156812. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminoéterek előállítására

156812 9 10 szőlősav, fenilecetsav, benzoesav, p-aminobenzoesav, antranilsav, p-hidroxibenzoesav, szalicilsav, p-aminoszalicilsav, embonsav, metánszulíonsav, etánszulfonsav, hidroxietánszulfonsav, etilénszulfonsav, halogénbenzolszulfonsavak, toluolszulfonsavak, naftalinszulfonsavak, szulfanilsav, metionin, triptöfán, lizin és arginin. Az új vegyületek fenti és egyéb sói, pl. a pikrátok felhasználhatók az előállított bázisok tisztítására is olymódon, hogy a bázisokat sókká alakítjuk, a sót leválasztjuk, és az elkülönített sókból a bázist ismét felszabadítjuk. A szabad bázisok és a sók közötti szoros összefüggésre való tekintettel mindaz, amit e leírásban a bázisokra vonatkozólag mondunk, értelem-, és célszerűen a megfelelő sókra is vonatkoztatandó. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek a- gyógyászatban a szokásos alakú gyógyszerkészítményekké alakítva alkalmazhatók; e gyógyiszerkészítményeík az új vegyületeket szerves vagy szervetlen, szilárd vagy folyékony gyógyszerészeti hordozóanyagok kíséretében tartalmazzák; a hordozóanyagként enterális, pl. orális, vagy par'enterális beadásra alkalmas anyagokat használunk. Ilyen vivőanyagokként olyanok jöhetnek tekintetbe, amelyek a hatóanyagként alkalmazott új vegyülettel nem lépnek reakcióba; ilyenek pl. a víz, zselatin, tejcukor, keményítő, magnéziumsztearát, tálkum, növényi olajok, benziMkoholok, gumi, polialkillénglikolok, vazelinek, koleszterin és más ismert gyógyszer-vivőanyagok. A gyógyszerkészítmények pl. tabletta, drazsé, kapszula vagy végbélkúp alakjában, vagy folyékony készítménykén ír oldat, szuszpenzió, vagy emulzió alakjában készíthetők el. E készítmények adott esetben sterilizálhatok és/vagy segédanyagokat, mint tartósító, stabilizáló, nedvesítő vagy emulgáló szereket, az ozmózisos nyomás befolyásolására alkalmas sókat vagy puffereket is tartalmazhatnak. * • • A találmány szerinti új vegyületek az állatgyógyászatban is alkalmazhatók, pl. a fentebb említett gyógyszer-alakokban, vagy pedig az állatok nevelése és táplálása során takarmányozőszer vagy takarmány-adalék alakjában is felhasználásra kerülhetnek; ez utóbbi célra a szokásos hígítószerek ill. takarmányozószerek alkalmazhatók vívőanyagokként. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. A példákban a hőmérsékleti adatok Celsius-fok okban értendők. 1. példa 1,7 g nátriumhidridet 75 ml toluolban szuszpendálunk, 15,0 g 9-hidroxi-9,10-dihidro-9,10--etano-antracén 65 ml toluollal készített oldatát adjuk hozzá és az elegyet keverés közben 6 óra hosszat hevítjük 90 C° hőmérsékleten. Ezután 8,0 g dimetilamino-etilklörid 10 ml toluollal készített oldatát csepegtetjük hozzá és további 4 óra hosszat hevítjük 90°-on. A reakcióelegy lehűlése után az oldhatatlan részt kiszűrjük és a szűredéket 200 ml 2 n sósavoldattal kirázzuk. Ennek hatására szilárd anyag válik ki, ezt leszűrjük és 200 ml 2 n nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá. A kivált bázist éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot szá-5 rítjuk az oldószert ledesztilláljuk és a maradékként kapott olajszerű terméket etanolban oldjuk. Ehhez az oldathoz 5 ml 10%-os etanolos hidrogénkloridoldatot adunk. Éter hatására kiválik a (VIII) képletű 9-(2-dimetüammo-etbxi)-9,10-10 -dihid:ro-9,10-etano-antracén-hidrokliorid, amely 228—230°-on olvad. 2. példa 15 2,0 g nátriumamidoit 10,0 g 9-hidroxi-9,10-dihidro-9,10-etano-a.ntracén 100 ml benzollal készített oldatával 6 óra hosszat hevítünk 90° hőmérsékleten. Ezután 7,0 g dimetilamino-etil-klo-' ridot adunk hozzá és további 6 óra hosszat ke-20 verjük 90°-on. A reakcióelegyet ezután leszűrjük, és vízsugár-vákuumban bepároljuk. ' Olajszerű termék marad vissza, ehhez 50 ml 2 n sósavoldatot adunk. A levált csapadékot etanol és éter elegyéből átkristályosítjuk. Ilymódon a 25 (IX) képletű 9-(2-dietilaminö-etoxi)-9,10-dihidro-9,10-etano~antracén- hidrokloridot kapjuk, amely 152—153°-on olvad. 30 35 40 45 3. példa 10,0 g 9-hidroxi-9,10-dihidro-9,10-etano-antraoánt 2,0 g nátriumamiddal 100 ml benzolban 6 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. Ezután 8,0 g l-dimetilamino-2Hklór-propánt adunk hozzá és az elegyet további 6 óra hosszat hevítjük 90° hőmérsékleten. Lehűlés után a szobahőfokú reakcióelegyből a nem oldódó részt kiszűrjük és a szűredéket vízsugár-vákuumban szárazra bepároljuk. Olajszerű termék marad vissza, ezt 10 n alkoholos sósavoldattal kezeljük,'majd étert adunk hozzá, amikor is kiválik a (X) képletű 9-(2-dimetilamino-l-metil-etoxi)-9,10-dihodro-9,10-etano-(l,2)-antraoén-hidroklorid, 179—180°-on olvadó kristályok alakjában. 4. példa 11,0 g 2-Mór-9-hidroxi-9;10-dihidro-9,10-etano~(l,2)-antracént 1,2 g nátriumhidirid hozzáadásá-50 val, 150 ml toluolban 5 óra hosszat hevítünk 90° hőmérsékleten keverés közben. Ezután 9 g dimetilamino-etilkloridot adunk hozzá és további 2 óra hosszat keverjük 90°-on. A reakcióelegyet 10°-ra hűtjük le és 5 ml etanolt, majd 200 ml 55 2 n sósavoldatot adunk hozzá. A sósavas réteget elkülönítjük, majd 10 n nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk. A kivált bázist metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos oldatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepá-60 roljuk; maradékként a (XI) képletű 2-klór-9-(2--dimetilamino-etoxi)-9,10-dihidro-9,10^etano-(l,2) antrocént kapjuk, amelynek hidrokloridja 177— 180°-on olvad. A fenti eljárás kiindulóanyagaként felhaiszná-65 lásra kerülő 2-klór-9-hidroxi-9,10-dihidro-9,10-S