156796. lajstromszámú szabadalom • Rovarölő hatású csalétkek
156796 6 a 0,0-dimieti, l-(l-hidiroxi-2,2,2-itriklóiretíil)-fiosz l fo•nátot, a OjO-dimietil-S^metill^-nitrofeniltiofioiszfátöt és a 0,0-dimetil-3-níiitiroifeiiiltidfoszfátot. Csalétkekhez való felhasználásra akár egyes hatóanyagcsoport egyes vegyületeinek keverékei 5 szóba jöhetnek. A csalétkek hatóanyagkoncentrációja tág határok között változik. Általában 0,01 súly% és 20 súly% között van, előnyösen 0,1—5%. Csalogató anyagként a szokásos rovarcsaloga- io tó anyagok alkalmazhatók (Wiesmann, Schweizer Archiv für Tierheilkunde 102, 1960, s. 134; 1 708 559 használati mintaoltalom, Wiesmann, Z. f. angew. Zool. 47. 1960, s. 159). Különösen jók e célra á cukrok, akár mono-, akár diszaharidok, 15 pl. a nyers cukor, glükóz, Jalktóz, gaiaíktóz és a fruktóz, de fehérje anyagok is felhasználhatók, elsősorban élesztő, élesztőh'idrolizátum, tojáspor és tejpor. A csalogató anyag koncentrációja a csalétekben ugyancsak tág határok között változik. Általában 0,1 súly% és 80 súly% között van, előnyösen 1—50%. A csalogató hatás fokozható a csalétek színezésével is (1 708 559 német használati minta). A rovarölő hatású csalétkek szempontjából a piros, a lila és a fekete színezékek jelentősebbek. Példaként említhető színezékek: az 1,2-bisz (3'-amino-4'metoxi-benzolszulfamido) etán és a /J-oxinaftoesav 2,4-dimetoxi-5-iklórfen'ilamidszánmaziéOsáínlaik' kapcsolásával előállított vegyüleit; az 1,2-bisz (3'-amino-4'-metoxibenzolszulfonamido) etán és a /?-oxinaftoesav 4-etoxifenilamidszármazék kapcsolásával előállított vegyület, vagy a Russe (fekete). A színezékek koncentrációja szintén tág határok között változhat. Általában 0,1 súly% és 10 súly% között van, előnyösen 0,5—5%. Hidrofilizálószerként a szokásos hidrofil anyagok alkalmazhatók, amelyeknek a poliuretánhab képződésre vonatkozóan nincs zavaró hatásuk. Lényegében a szilikagél és a nagyszámú hidroxilcsoportot tartalmazó vegyületek, pl. cukor, jönnek szá.mításba. A poliuretán habanyag előállítása a szokásos módon történik. Erre vonatkozó, néhány útmu- ^ tató irodalom forrás: J. J. Saunders, K. C. Frisch: Polyurethanes, Part I. Chemistry Interscience-Wiley, New-York (1962), Part IL Technology, Interscience-Wiley, New-York (1964); R. Vieweg, A. Höchtlen, Kunststoff-Handbuch, 50 Bd. VII, Polyurethane, Carl Hanser (1966). A szokásos előállítási eljárásnak megfelelően a poliolt poliizocianáttal keverjük össze, katalizátor, a hab stabilizálására szolgáló anyag és különféle adalékok hozzáadása köziben. A kom- 55 ponensek exoterm reakcióba lépnek és kialakul a kész habanyagnak megfelelő kémiai szerkezet. A habosodási reakció során az elegy hőmérséklete 50—170 C°-ig emelkedik, előnyösen 100 C° körüli hőmérsékletre. 60 A hatóanyagot a csalogató anyagot és a hidrofilizáló szert célszerűen a habosítás előtt a poliolhoz adjuk. Persze egyéb reakció komponenshez is hozzáadhatok, különösen az aktivátor keverékkel való összekeverésük lehet előnyös. 65 20 25 30 35 40 A habanyagelőállítás során előnyös a színezékeket a szokásos lágyítóanyagokban — pl. poliadipátok, poliftalátok, adipinsav n-butilészter, trifenilfoszfát vagy dioktilftalát — diszpergálva adagolni. Ugyancsak lehetséges, a színezékek adagolása a habanyag előállítása során alkalmazott adalék-anyagokkal, pl. a katalizátorral, emulgeátorral, vagy a hab stabilizálásra szolgáló anyaggal — összekeverve. A találmány szerinti eljárással készült poliuretán habanyagok hidrofil tulajdonsága igen előnyös, mert ezek könnyen nedvesíthetők és a levegő nedvességét magukba szívva valamenynyire nedvesek is maradnak, ezáltal nagyobb mennyiségű rovart vonzanak. Ilyen hidrofil poliuretán habanyag előállításához olyan poliétert alkalmazunk, amely etilénoxid és propilénoxid keverék-polimerizátuma. A poliéternek legalább két funkciós csoportja kell legyen és előnyösen trióit kell alkotniok. A molekulasóly 1000 és 4000 között változik. A po~ liéter etilénoxid tartalma a teljes alkilénoxid súlyának 10%-a felett kell, hogy legyen. A poliol primer hidroxilcsoport tartalma igen nagy. A poliuretán habanyag elállításához az általánosan használt, már jól ismert izocianátokat aktivátorokat, hab stabilizásra szolgáló anyagokat, habosító anyagokat, valamint egyéb adalékokat alkalmazunk. Izocianátként előnyösen a toluiléndiizocianát (80% 2,4- és 20!% 2,6-iziamer vagy 05% 2,4- és 35% 2,6-izomer keverék) kerül alkalmazásra. Aktivátorként különösen a tercier aminők alkalmasak, pl. dimetil-benzilamin, N-metil-N'-dimetilamino-etüpiperazin, vagy 2,2,4-trimetil-2-szilamorfolin. A hatóanyagokat, csalogatóanyagokat és más adalékanyagokat tartalmazó poliuretán habanyagok, a normál poliuretánhab gyártási technológiájának megfelelően tömbök vaigy vastag lapok alakjában készülnek. Ezekből a nyers darabokat a találmány szerinti csalétkeknek megfelelően szétvágják, szétfűrészelik vagy stancolják. A találmány szerinti csalétek formája tetszés szerint lehet lapka-, szalag-, fólia-, film-, golyó-, kocka-, téglány-, henger- vagy hordócska-alakú. A találmány szeriníti 'rovarölő hatású csalétkeket a szokásos módon használjuk, amikoris különösen előnyös, ha vízzel megnedvesítjük azokat, mert nedves állapotban csalogató hatásuk lényegesen nagyobb. Végül még egyszer össze kell foglalnunk a találmány szerinti csalétkeknek és azok előállításának előnyeit, összehasonlítva a korábban ismert, illetve a jelenlegi gyakorlatban legelterjedtebb csalétkekkel. 1. A csalétek tömege a hatóanyagokat homogén elosztásban tartalmazza. 2. A hidrofil poliuretán habanyag erősen hidrofil és vízfelvevő képessége igen jó. 3. A poliuretánhab cellás szerkezeti felépítése megvédi a hatóanyagokat a gyors kimosódástól, a gyors' hidrolízistől és a gyors mechanikai kopástól.
