156764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatású makrolid készítmények előállítására

156764 8 szerint egyéb anyagokkal, így önmagában jól is­mert szilárd hordozókkal és lubrikánsokkal ke­verhetjük össze. A szilárd hordozóanyagok pél­dái : keményítő, cukor és bentonit. A találmány szerinti vegyületeket tartalmazó megfelelő gyógyászati készítmények előállítását az alábbi példák szemléltetik. 1. példa. OO méretű kemény zselatin kapszulákat (a Robin Pharmacal Corporation cég gyártmánya) kb. 0,83 g laktózzalés kb. 100 mg candicidinnel töltünk meg. A laktózt és a hatóanyagot a betöl­tés előtt mozsárban igen finom sárga por kép­ződéséig trituráljuk. Nyilvánvalóan a fenti súly­aránynak megfelelően bármilyen mennyiségű laktóz és hatóanyag keverékével bármennyi kapszulát megtölthetünk úgy, hogy minden kap­szula 100 mg hatóanyagot tartalmazzon; és a.ha­tóanyag mennyisége az említett anyagok súly­arányának változtatásával tetszés szerint változ­tatható. 2. példa. 125 g kukoricakeményítőt és 2112,5 g laktózt elegyítés előtt 12 órán át 140 F°-on szárítunk. Szárítás után mindkét anyagot 14 mesh lyukbő­ségű saválló acélszitán átszitálunk. A szitált ku­koricakeményítőt és laktózt 30 percig gondosan elegyítjük és ehhez az elegyhez 250 g candicidin és 12,5 g magnéziumsztearát homogenizált ele­gyét adjuk. Az elegyet keverjük, majd tablettá­zógépen 5000 db, lényegében kerek tablettát ál­lítunk elő. Valamennyi tabletta súlya 500 mg és 50 mg hatóanyagot tartalmaz. 3. példa. A találmány szerinti célra felhasználható en­teroszolvens tablettákat a következőképpen ál­líthatjuk elő: 16 g porított kukoricakeményítőt (USP-minő­ségű) 12 órán át 120 F°-on szárítunk és 25 mesh lyukbőségű saválló acélszitán bocsátjuk át. A szitált kukoricakeményítőt ezután 255 g vízmen­tes laktózzal (közvetlen tablettázási célra meg­felelő termék) elegyítjük. A keverékhez 4 g megnéziumsztearátot,. majd 50 g candicidint adunk. Az anyagokat kis golyósmalomban 30 percen át keverjük és egybélyegzős tablettázó­gépen préseljük. 1000 db tablettát állítunk elő. A tabletták súlya kb. 325 mg, hatóanyagtartal­muk 50 mg. Az átlagos keménység, Monsanto­féle keménységmérővel mérve, 6. A tablettákat 29 fordulat/perc fordulatszámú forgó bevonó üstbe helyezzük és kb. 10 percig kb. 80 F°-os meleg levegő hatásának tesszük ki. Ezután 30 ml gyógyászati bevonóelegyet adunk hozzá. Az elegy finomított viaszból és gyanta­mentes pehely sellakból áll, a közeg vízmentes alkohol. A tablettákat talkummal kezeljük (USP-minőség), hogy azokat megvédjük.az egy­máshoz, ill, az üst falához való ragadástól, és 10 15 20 25 S0 35 40 45 56 55 60 65 ezt az eljárást minden bevonat felvitele után megismételjük. Ezután ugyanilyen módon há­rom további réteget viszünk fel, minden réteg 30 ml gyógyászati bevonóanyagból áll, és á kö­vetkező réteg felvitele előtt kb. egy-egy órás szá­rítási időt iktatunk be. Miután a tablettára hegy réteget felvittünk, éjszakán át szobahőmérsékle­ten száradni hagyjuk, majd hasonló módon to­vábbi 4 réteget viszünk fel azzal a különbséggel, hogy minden réteget a következő réteg felvitele előtt 3 órán át levegőn szárítunk. Az enteroszol­vens tabletta 8 rétegének mindegyike kb. 0,001 inch vastagságú. A bevonat vastagsága nyilván­valóan az alkoholos közegben oldott gyógyászati bevonóanyag koncentrációjának változtatásával szabályozható. Az enteroszolvens tablettákat az ilyen bevo­nattal ellátott tablettákra alkalmazott, az UPS XVII-ben leírt in vitro szétesési vizsgálatnak ve­tettük alá. A tabletták megfelelőnek bizonyul­tak. A példa szerinti eljárásban ugyan 8 bevonatot alkalmaztunk, de nyilvánvalóan sok tényezőt kell figyelembe vennünk, amelyek a bevonatok számának változtatását lehetővé teszik. Ilyen té­nyezők : a tabletták, vagy kapszulák mérete és alakja, a bevonat vagy bevonatkombináció faj­tája, stb. A korábbi irodalomból ismert egyéb eljárások _és anyagok is felhasználhatók megfelelő entero­szolvens bevonatok előállítására. A bevonóanyag kiválasztását nagymértékben befolyásolják a pH és enzim-körülmények, és annak szükségessége, hogy az enteroszolvens készítmény ne a gyomor­ban oldódjon ki vagy essen szét, hanem akkor, amikor a béltraktusban a duodenum tartomá­nyát eléri. Az enteroszolvens bevonat szétesése vagy kioldódása a béltraktusban általában szá­mos tényezőtől függ, amelyek közül a légfonto­'sabbak: 1. savas csoportok jelenléte az enteroszolvens anyagban, amelyek a bevonatot a gyomor ala­csony pH-jú környezetében oldhatatlanná, de a béltraktusban uralkodó magasabb (bár általában nem lúgos) pH-jú közegben oldhatóvá teszik; és 2. a bevonat ellenállása az orális és emésztő enzimekkel szemben. A leírásban ezért az „enteroszolvens" kifeje­zést azokra a polién makrolid anyagokat tartal­mazó tablettákra vagy kapszulákra alkalmaz­zuk, amelyek a makrolid-váz egységét a gyom­ron történő áthaladás közben megtartják. Az enteroszolvens bevonatokként alkalmazha­tó egyéb, jól ismert anyagok példái a követke­zők : gyanta hordozóra felvitt cellulózacetátftá­lát; cellulózacetátftalát-tolu balzsam-sellak; cel­lulózacetátf tálát zsírokkal és viaszokkal; sellak­kasztorolaj; ammóniával kezelt sellak; sellak­sztearinsav-tölu balzsam; sellak-szilikagélre fel­vitt sztearinsav-Jtasztorolaj; képlékenyítő anya­got és por(ok)at tartalmazó, vagy anélkül alkal­mazott cellulózacetátf tálatok; a glükóz, fruktóz stb. savas ftalátjai; a sztirol, metakrilsav és ma­leinsav. butil-félészter terner kopolimerjei; al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom