156759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metilmerkaptopropionaldehid előállítására
156759 5 6 ténő tisztítása és az akroleinveszteség megnövekszik. Ha viszont túlságosan aT acsony a kiinduló akroleinoldat akrolein-koncentrációja, akkor az ilyen oldat nyerése során benne maradnak bizonyos, a M-aldehid képződése szempontjából hátrányos szennyezések és az ilyen hígabb kiinduló-oldatok esetében a M-aldehid képzésének reakciósebessége is csökken. Az említett alkotórészeket tartalmazó akroleintartalmú oldat kiindulóanyagként való alkalmazása tehát a fentebb említett igen számottevő előnyökkel jár. Igen fontos előny, hogy nemcsak az említett akroleintartalmú oldatnak a nyers vizes akroleinoldatból történő előállítása során alkalmazandó tisztítási művelet sokkal egyszerűbb, mint az eddigi eljárás kiindulóanyagakémt alkalmazott nagy tisztaságú akrolein előállítása esetében, hanem kiküszöbölődik az akrolein erélyes műveleti körülményeknek való alávetése a tisztítás során és így a polimerizáció miatti akroleinveszteség is igen nagy mértékben csökken. A polimerizáció folytán bekövetkező akroleinveszteség ilyen esetekben nem haladja meg a kb. 1—5%-ot. Ugyancsak igen fontos előny az is, hogy az akroleint az említett egyéb jelenlevő alkotórészekkel hígított állapotban vittük be a reakció-rendszerbe és így a kísérő alkotórészek oldószer-hatása következtében az aldehid túlságosan gyors reagálása nem következik be és így kiküszöbölődik a reakcióhőmérséklet hirtelen emelkedésének veszélye is. A M-aldehid képződési reakciója nagy mértékben exoterm, az akrolein pedig határozottan instabil vegyület, amely könnyen denaturálódik vagy polimerizálódik. Ezeknek a káros jelenségeknek a visszaszorítása érdekében a reakcióhőmérsékletet szabályozni kell. A kiindulóanyagként alkalmazásra kerülő akroleintartalmú oldatban jelenlevő fentemlített egyéb alkotórészek e szempontból előnyös hatásúak; ezért a találmány szerinti eljárás igen kedvező eredményeket iád és az M^aldehidnek iá kiinduló akroleinre számított hozama eléri a 95—99%-ot. A kiinduló akroleintartalmú oldatban jelenlevő fentebb említett karbonilvegyületek alifás telített aldehidek és alifás telített ketonok, rendszerint formaldehid, acetaldehid, propionaldehid és aceton lehetnek. Ezek a karbonilvegyületek a M-aldehid képződési reakcióját egyáltalán nem zavarják és könnyebben távolíthatók el a kapott M-aldehid tisztítása során, mint ha az akroleintartalmú oldat tisztítása során akarnók őket eltávolítani. Ezért az ilyen karbonilvegyületek mennyiségi aránya a kiinduló akroleintartalmú oldatban nincsen különösebben korlátozva. Minthogy a nyers vizes akroleinoldat tisztítása útján kapott akroleintartalmú oldat rendszerint 1—15 súly% mennyiségi arányban tartalmaz ilyen karbonilvegyületeket, előnyösen ilyen határok közötti karbonilvegyület-tartalmú akrolein-oldatot alkalmazunk a találmány szerinti eljárás kiindulóanyagaként. Az ilyen karbonilvegyületek oldószer-hatásának növelése céljából külön hozzá is adhatunk ilyen karbonilvegyületeket az eljárás kiindulóanyagaként felhasználásra kerülő akroleintartalmú oldathoz, hogy ezzel növeljük a karbonilvegyületek menynyiségi arányát a kiinduló akroleinoldatban. Ha viszont a karbonilvegyületek mennyiségi aránya túlságosan nagy, akkor nagy reaktor-térfogatra van szükség az eljárás lefolytatásához és egyéb műveleti hátrányok is jelentkeznek, ezért kívánatos, hogy a karbonilvegyülettartalmat oly módon szabályozzuk, hogy az ne haladja meg a legfeljebb kb. 45°/0 -ot. Kis mennyiségű víz sem zavarja a M-aldehid képződési reakcióját. Ha azonban nagy mennyiségű víz van jelen a kiinduló akroleintartalmú oldatban, akkor meg kell növelni a metilmerkaptán mennyiségi arányát, az akrolein hidratálódásának elkerülése érdekében. Ilyenkor tehát nemcsak a metilmerkaptánveszteség növekszik meg a M-aldehid képződési reakciója során, hanem a metilmerkaptán jelenlevő feleslege bekerül a termékként kapott M-aldehidbe — akár szabad alakban, akár a M-aldehiddel vegyületet képezve — és ezáltal különféle nehézségek lépnek fel a termék tisztítása során. Ez azzal a további következménnyel is jár, hogy a M-aldehidből előállított metdonin tiszta állapotbán való kinyerése is nehezebbé válik. Kívánatos ezért, hogy a kiinduló akroleintartalmú oldat víztartalma csekély legyen; előnyösen oly aikroleintartalmú oldatot alkalmazunk kiindulóanyagként, amelynek víztartalma csupán akkora, hogy az akroledntartalmú oldattól nem válik el egy kismennyiségű akroleint tartalmazó vizes fázis. Az ilyen víztartalom nem haladja meg a kb. 15 súly%-ot. Az akroleintartalmú oldatot rendszerint oly vizes nyers akroleinoldat tisztítása útján kapjuk, amelynek víztartalma 1—15 súly%; előnyös, ha a kiindulóanyagként alkalmazott akroleinoldatban jelenlevő víz mennyisége nem haladja meg ezeket a határokat. A találmány szerinti eljárás kiindulóanyagaként alkalmazásra kerülő akroleintartalmú oldat tehát lényegileg a fentemlített alkotórészekből áll, telítetlen szerves savat azonban nem szabad tartalmaznia. Az ilyen savakat előzetesen el kell távolítani, minthogy azok bonyolult összetételű szennyezések képződését eredményezik az M-aldehid-képzési reakció során és így megnehezül a M-aldehid nagy tisztasági fokban való kinyerése. Telített szerves savnak az akroleintartalmú oldatba való bekerülése nem okoz ugyan nehézségeket, az ilyen telített savak azonban rendszerint egyidejűleg eltávolításra kerülnek a telítetlen szerves savak eltávolítását célzó kezelés során. A találmány szerinti eljárásban kiindulóanyagként alkalmazásra kerülő akroleintartalmú oldatot rendszerint oly módon nyerjük, hogy a propilén katalitikus oxidációja, vagy pedig a formaldehid acetaldehiddel való kondenzálása és a kapott kondenzátum dehidratálása útján kapott akrolein-előállítási reakciógázokat kondenzáljuk vagy vízzel elnyeletjük és az így kapott nyers vizes akroleinoldatot desztillálásnak vetjük alá. A propilén fenit említett oxidációja katalizátor felett, levegővel vagy oxigénnel, valamely 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
