156758. lajstromszámú szabadalom • Olvadó biztosító szerelvény különböző névleges áramerősségek részére

156758 3 4 olvadó szál a biztosító aljazat talpponti sínjével együttműködik, nemcsak az érintkező sapkával, hanem egy szorítósapkával is el kellett látni, a " kézi megmunkálás elkerülése volt a célkitűzés. Ezen szorítósapka az olvadószál és a jelzőszál végeit csípi be, hogy ezáltal az olvadószálnak és a jelzőszálnak biztos helyzetet kölcsönözzön, miközben a kerámiatest csatornájába homokot töltenek be és azt rázás útján tömörítik. Amint a homoktöltés tömítése megtörténik, az érintkezősapkát a szorítósapkára felhúzzák. Az ismert olvadóbetéteknél a szorítósapkát az érintkezősapka telj es egészében takarta. Az olvadóbetét tartásához szükséges biztosító aljazatokat a névleges áramerősségi tartományok szempontjából a szükséges névleges áramerősségi tartományokhoz képest kevesebb számú tartományra készítették. Ilyen módon egy és ugyanazon biztosító aljazat-nagyság viszonylag széles tartományú névleges áramértékekhez rendelhető. A találmány kapcsán a feladatkitűzés az, hogy új, különböző névleges áramerősségű olvadó biztosító szerelvényt alkossunk, amely rendszer biztosító aljazatból, olvadóbetétből, csavaros sapkarészből, valamint a biztosító aljazaton levő illesztő szervből és olvadóbetétből áll, elsősorban azzal a céllal, hogy ezáltal az alkalmazott biztosító aljazat méreteit csökkentsük és hogy az olvadóbetét és az illletőszerv szerkezetét is egyszerűbbé tegyük anélkül, hogy azonos névleges áramértéknél a kiolvadási teljesítmény csökkenne. E cél elérése érdekében a találmány megvalósításánál abból a meggondolásból indulunk ki, hogy a biztosító aljazat méreteit, különösen a talpponti érintkezősínhez képest hosszanti tengelyméretéhez viszonyított keresztirányú méretét, többek között az illesztőszerv is meghatározza. Különösképpen kihat ez a biztosító aljazatra, amelynél illesztőszervként csavaros illesztőbetetet alkalmaznak. A csavaros illesztőbetét kerámiateste — a belső teret illetően, amely az olvadó betét illesztőszervét felveszi — gyártási okokból csak durván lépcsőzhető. Ennek az a következménye, hogy a csavaros illesztőbetéten, amelyen a belső térnek nagyszámú lépcsőzése alakítható ki, a külső átmérőt nagyméretűén kell meghagyni. A biztosító aljazaton — amelynél illesztőszervként fém gyűrűstárcsát alkalmaznak — a biztosító aljazat méreteit, különösen a talpponti sín hossztengelyéhez képesti harántirányú szélességi méreteit, az illesztőszerv kiképzése befolyásolja. A gyűrűs tárcsának a legnagyobb névleges áramérték részére igényelt legnagyobb belső átmérőnél, még olyan gyűrűátmérőjűnek kell lenni, hogy a gyűrűstárcsa a szigetelőfoglalatban levő kifogástalan elhelyezkedésen kívül még kielégítően merev is legyen. Ez a minimálisan szükséges gyűrűszélesség azt a következményt vonja maga után, hogy a gyűrűstárcsa külső átmérőjét nagyméretűvé kell tenni. Ehhez járul még-az a megfontolás, hogy az olvadó betéten az érintkezősapkának a kapocssapkára való felhúzása helyet igényel, ami akkor oldható meg, ha az érintkezősapkát a felhúzás keresztirányú síkjában illesztőszervként alkalmazzuk. Az illesztőszervnek ilyen kialakítása előnyössé válik, mivel az érintkezősapkán a pótlólagos érintkezőnyelvek alkalmazását ily módon elkerüljük. A fentemlített feladatkitűzés megvalósítható olyan olvadóbetét alkalmazásával, amelynek kerámiateste az egyik csatornavégen, az olvadószál és a jelzőhuzal rögzítésére szolgáló kapocssapkával és egy, a kapocssapkára felhúzott, a biztosítófoglalat talpponti sínjén érintkezés-adásra szolgáló érintkezősapkával van kialakítva a találmány szerint oly módon, hogy az olvadóbetét illesztőszerveként a kapocssapka és a biztosítófoglalat illesztőszervként a biztosító aljazatban szigetelten megtartott fémhüvelyek szolgálnak, és hogy a kapocssapka nyakára, amelynek külső átmérője az illesztőszervet alkotó rész átmérőjéhez képest kisebb, az érintkezősapka egyidejűleg mint lezárósapka van felerősítve. -A találmány szerint az olvadóbetéteken a kapocssapkának az érintkezősapkával való fedése a keresztmetszeti síkban, amelyben az olvadóbetét illesztőszerve hatásos, kiküszöbölődik. Ezen intézkedéssel már önmagában is helyet nyerünk az olvadóbetét tengelyirányához képesti harántirányú síkban. Nagyon előnyös még az is, hogy a biztosító aljazat illesztőszervét fémhüvelyből állítjuk elő. A fémhüvely belső tere, amely az olvadóbetét illesztőszervének felvételére szolgál, átmérőjében a kerámiatesthez képest lényegesen finomabban lépcsőzhető. Ennek következtében névleges áramerősség szerinti résztartományokon belül könnyebben lépcsőzhetünk csökkentett szerkezeti méretek mellett. Ehhez járul még, hogy a fémhüvelyen, a külső átmérő és a belvilág-nyílás belső átmérő közötti különbség a résztartománynak a nagy névleges áramértéke részére kicsi lehet. Ez azzal a következménnyel jár, hogy egy fémhüvely által alkotott illesztőszerv külső átmérője lényegesen kisebb méretű lehet, mint a kerámiatestből alkotott illesztőszerv külső átmérője. Ezáltal ugyancsak helyet takarítunk meg a keresztirányú síkban, amelyben az olvadó betét illesztőszerve hatásos. Ezzel a helymegtakarítással — az ismert biztosítóalj azatokkal való összehasonlítás folytán lehetővé válik az, hogy az olvadóbetét illesztőszervének elhelyezésére és a biztosító aljazat céljára szükséges hely kisebb legyen. Ezáltal a biztosító aljazat külső méretei, különösen a talpponti sínhez képesti keresztirányú szélessége csökken. Az érintkezősapkának a kapocssapka nyakán való felhúzása biztosítja a homoknak gépi úton való betölthetőségét és tömítési lehetőségét a kerámiatest csatornájába a rögzített olvadószál esetében. Majd csak a homoktöltés tömítése után húzzuk fel a lezárósapkaként alkalmazott érintkezősapkát. A találmány szerinti rendszerű olvadóbetéteknél a kapocssapka nyakának magassága csak olyan nagy méretű, hogy az az érintkezősapka bevonása szempontjából elegendően nagy legyen, azonban legalább olyan nagynak kell lennie, hogy annál a távolságnál, amely az illesztőszervként szolgáló fémhüvely és a biztosítóalj a-10 15 20 25 30 S5 40 45 50 55 60 o