156736. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalicilanilidek előállítására
156736 10 bármely alkalmas módszer, így pl. a vákuumdesztilláció, főként alacsonyabb forrpontú oldószerek felhasízináláBía esetén megfelelő. A vákuumdesztilláció maradékát az előbbivel azonos oldószerben ismét feloldjuk és az oldatot a szubsztituált anilin valamely lúgos közegben képzett 'ás kevert oldatához adagoljuk. Lúgos közegként pl. nátriumhidroxidot használunk. A beadagolást rendszerint lassan végezzük abból a óéiból, hogy a reakció közben a lúgfelesleg végig fennmaradjon. A savklorid beadagolása után a reakciókeveréket .általában még további 30—!&0 percig keverésben tartjuk a reakció teljessé tétele céljából. A reakció lezajlása után az oldat pH^értékét semlegesre vagy híg sav alkalmazásával, pl. sósavval gyengén savasra állítjuk be. és a kivált szilárd terméket kiszűrjük és valamely ismert tisztítási művelettel feldolgozzuk. Ha a szalicilsavas reakciókomponens aktiválócsoport jaként merkapto^-, alkoxi-, S-alkil-, S-aril- vagy azido-csoportot választunk, akkor a kiindulóanyagként használt szalicilszármazékot úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő savhalogenidet valamely alkanollal, alkilmerkaptánnal, tiofenollal, kénhidrogénnel, nátriummerkaptidde] vagy nátriumaziddal visszük reakcióba, ha D szubsztituens azido-csoportot jelent. Ha az aktiválócsoport OGOO-alkil- vagy OCOQ-aril^csoport, akkor a kiindulóanyagot akként képezzük, hogy a szabad savat valamely alkil- vagy aril-ihalogénhiangyasav'észterrel melegítjük egy szerves bázis, mint trietilamin vagy kinolin jelenlétében. Ha a D-szubsztituens O-alkil- vagy O-aril-csoportot képvisel, akkor az észterek bármely szokásos módszerrel elkészíthetők. Ha a D-szubsztituens O-alkil-, O-aril-, S-aril-, merkapto- yagy OCOO-alkil-csoport, akkor a szalicilanilidet úgy állítjuk elő, hogy az aktivált szalicilszármazékot valamely iners oldószeres közegben, mint benzol, toluol, hexán, kloroform, xilol vagy hasonló oldószeres közegben 30—130 C° közötti hőmérsékleten, vagy az oldószer forrpontihőmérsékletén reagáltatjuk a szubsztituált anilinvegyülettel. Ha a D-szubsztituens hidroxil-csoportot képvisel, akkor a reakció az egyes komponenseknek megfelelő oldószeres közegben, mint benzolban vagy toluolban történő melegítésével kivitelezhető. A reakció sebességét valamely erős sav, mint 3,5-dinitrobenzolszulfonsav katalitikus mennyiségének alkalmazásával megnövelhetjük. Azokban a reakciókban, amelyekben az alkalmazott oldószer vízzel azeotropot képez, a reakció teljessé tehető a képződött azeotrop-keverék ledesztillálásával is. Az oldószernek desztillációval történő eltávolítása után minden esetben a kapott nyers terméket a szokásos műveletekkel tisztítjuk. Ha aktiváló-csoportként OCQO-alkil- vagy OCOO-aril-csoportot használunk, akkor a szubsztituált szalicilsavat első lépésben célszerűen valamely amint, mint trietilamin és valamely alkilíhalogén-szénsavészter keverékével megközelítően ekvimolekuláris mennyiségek felhasználásával valamely iners oldószeres közegben, például tetralhidrofuránban —10 *— 0 C° hőmérsékleti értékeken reagáltatjuk. A reakciókeveréket mintegy 30—60 percig élénk keverés-5 ben tartjuk, ezután kb. 1 mól ekvivalens szubsztituált anilint adagolunk. Ezután a .reakciókeveréket fokozatosan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, végül kistér fogatra, betöményítjük, a kapott nyers terméket pedig 10 szokásos műveletekkel feldolgozzuk. Ha aktiváló-csoportként azido-csoportot alkalmazunk, akkor a szubsztituált szalicilanilidet az azidból készítjük oly módon, hogy az utóbbi vegyületet szobahőmérsékleten, iners oldószeres, 15 mint klórbenzolos közegben, valamely szubsztituált anilinszármazékkal visszük reakcióba. Ez a reakció gyorsan végbemegy, általában azonban a reakciókeveréket 15—24 óra hosszat állni hagyjuk a reakció teljessé tétele céljából. Az 20 említett reakció szobahőmérséklettől 80 C°-ig terjedő hőmérsékleten is lefolytatható, előnyös azonban a szobahőmérséklet betartása. A végterméket a reakciókeverékből valamely oldószer, mint pl. etanol hozzáadásával választjuk 25 le, a tisztításra pedig a szokásos műveleti lépéseket használjuk. Ha aktiváló-csoportként N-alkilacilimido- vagy N^arilacilimido-gyököket használunk, akkor a szalicil-származékot akként aktiváljuk, hogy a 30 szubsztituált szalicilsavat valamely N-alkilacilimidil-4halogeniddel, mint N-metilaeetimidilkloriddal, kb. ekvimolekuláris mennyiségekben iners oldószeres közegben, mint toluolban —20 C° 'és +10 C° közötti hőmérsékleten reagáltat-35 juk. A reakciókeveréket ezután szobahőmérsékletre, vagyis kb. 20—20 C°-ra felmelegítjük és a szubsztituált anilin-származékot beadagoljuk. A reakiciókomponenseket szobahőmérsékleten kb. 20—50 percig állni hagyjuk, majd a reakció-40 keveréket 30—60 percig kb. 80 C°-ra felmelegítjük. A reakció lezajlása után az oldatot lehűtjük, a termék valamely alkanol, mint metanol vagy etanol hozzáadására az oldatból kikristályosodik. A kicsapott termék izolálását és 45 tisztítását ismert módon végezzük. A találmány szerinti szaliicilanilidek előállítását célzó további el járás változat abban áll, hogy valamely szubsztituált szalicilsavat egy alkalmasan szubsztituált anilinnel dietilfoszfitos 50 oldószeres közegben valamely alkilhalogénfoszfit, mint etil-diklórfoszfit, dietilklórfoszfit, tetraetil-pirafoszífit, foszforpentoxid, és dietilfoszfit vagy valamely imidazol-foszfit, mint imidazol-N-etilénfoszfit vagy imidazolJ N-0-fenilénfoszfit 55 jelenlétében reagáltatunk, E reakciófolyamatnál a trietilfoszfitos oldószer specifikusnak .tekinthető. Az eljárás megvalósítása során a szubsztituált anilinvegyületet és a szubsztituált szalicilsavat trietilfosztfitban feloldjuk és a kapott 60 oldathoz kb. 0,5 mól ekvivalensnyi mennyiségben valamely alkil-fealogénfoszfitot, alkil-pirofoszfitot, foszforpentoxidot vagy dietilfoszfit-keveréket stb. adunk, és a keveréket emelt, például 50 C° és 100 C° közötti hőmérsékletre 65 hevítjük 1—2 óra hosszat. Ezután a reakció-D
