156729. lajstromszámú szabadalom • Készítmény porózus építő- és szerkezeti anyagok impregnálására
3 156729 4 a hőmérsékleti érték pedig szabad munkahelyeken az átmeneti hónapokban csak néhány óra hosszat áll rendelkezésre. Ennél a hőmérsékleti tényezőnél meg kell jegyezni azt is, hogy a levegő és a talaj hőmérséklete között jelentős különbség áll fenn. A felületen kemoszorptív módon megkötött vízfilm vagy lekondenzált vízfilmből eredő nedvesség a porózus építő és szerkezeti anyagok kapillárisaiba is behatol, ebből pedig az a külön nehézség adódik, hogy a kétkomponensű gyantaoldatok eredményes felhasználását ez veszélyezteti. A fennálló műszaki feladat tehát olyan egykomponensű felületi mélyimpregnálásra alkalmas készítmény előállítása, amely a felhasználás során a kétkomponensű készítmények hátrányaitól mentes anélkül, hogy a kétkomponensű készítményekkel kezelt felületek és alapok használati tulajdonságai romlanának, sőt a kitűzött feladat szerint a kétkomponensű készítményekhez képest további minőségjavulást értünk el. A találmány tárgya porózus építőanyagok és szerkezeti anyagok, főként beton és aszfalt burkolatok méíyimpregnálására alkalmas készítmény előállítása, amely xilolban és butilacetátban feloldott olyan poliuretán előadduktot tartalmaz, amelynek hidroxil-csoportot tartalmazó komponense valamely lineáris, el nem szappanosítható poliéterből áll. Az említett műgyanta lényeges jellemzője tehát az, hogy hidroxil-tartalmú gyantatestkomponensként valamely el nem szappanosítható lineáris poliétert használunk az előaddukt előállítására. Az eddigiekben használt poliészterek felhasználásánál poliuretánaddukt vagy előaddukt előállítására és e termék hidraulikus kötésű építőanyagok impregnálására való alkalmazásánál azzal kell számolni, hogy a kötés után még éveken keresztül a szerkezeti anyag 13 pH értékű vagy ennél magasabb bazicitással rendelkezik és így elszappanosítási és ezzel a felületről való leoldódást okozhat. A szerkezeti anyagoknak ez a bázisos tulajdonsága savazással vagy fluatálással ugyan kiküszöbölhető, ezek a műveletek azonban időközben különböző szempontok miatt gazdaságosan már nem alkalmazhatók. A.találmány szerinti készítmény további jellemzője az impregnáló (konzerváló) oldat szilárdtesttartalma. A pórusok optimális tömítésére legalább 30% és legfeljebb 50% szilárdtesttartalom bizonyult előnyösnek. A készítmény szilárdtesttartalmát előnyösen 35%-ra állítjuk be. A nyersanyagszállítók által előírt stabilizációs előírások a vázolt poliuretán-előaddukt oldatok vonatkozásában csak azt tették lehetővé, hogy a felhasznált oldószerkeverék aromás tartalma legfeljebb 25% lehetett. Ezzel szemben a találmány szerinti készítmények felhasználásánál sikerült az, hogy az aromásokat a kötőanyagkiszerelési formájára számítva négyszeresig terjedő mennyiségben lehet felhasználni, vagyis közelebbről jellemezve a készítmény összsúlyára számítva 30 súlyszázalékig terjedő mennyiségben. Ez a mennyiség aromások vonatkozásában a bevitt oldószerkeverékre számítva kb. 50 súlyszázalékot jelent, tehát az eddigiekben a műanyagoldatok stabilitása szempontjából szükséges mennyiség kétszeresét teszi ki. Ezenkívül aromás vegyületek helyett ciklo-5 alifások is felhasználhatók, jóllehet az ilyen típusú oldószereket az eddigiekben a leírt poliuretán-előaddukt-oldatok stabilizátor mérgeinek tekintették. A kétkomponensű készítményekkel szemben 10 az előaddukt kikeményítése az építőipar adott feltételei mellett egyértelműen azért előnyös, mivel a kikeményedési reakció a levegőből és a kezelendő alapból származó nedvesség ellenére a 0 C°-ot megközelítő hőmérsékleten minőségi 15 hátrányok és a kötési időtartam befolyásolása nélkül kivitelezhető. A poliizocianátnak a levegő nedvességével való reakciója a filmfelületen kezdetben jóval lassabban megy végbe, mint a diolokkal való reakció. Míg azonban a poliizo-20 cianátnak diolokkal lezajló reakciója nedvesség távollétében szférikus gátlás miatt a kikeményedett filmben már nem képes folytatódni, addig a még mozgékony vízmolekulákkal való reakció az izocianát teljes átalakulásáig végbemegy. A tudomány mai állása szerint a gyanta-, illetve műgyanta- és műanyagoldatok fizikai tulajdonságait (lakkok, színezékek és felületi bevonatok) lényegében az oldódási tulajdonságok szabják meg (H. Burell, Solubilityparameter for Film Formers; Off. Digest 27 [1955]). * A készítmény oldóképessége lényegesen kedvezőbb, mint az az egyes oldószerek úgynevezett oldóképessége és hidrogénhíd-kötési paraméter értékei alapján összegszerűen adódna. Erre az a magyarázat, hogy az oldóképességi paraméter '-5 értéke a diszperziós erők, dipolerők és indukciós erők meghatározásán alapszik. A hidrogénhídkötési paraméter közelebbi értelmezése jelen esetben nem szükséges, mh'el ez az oldószer hidrogénhíd-kötési tulajdonságaiból önmagában 40 adódik. A találmány szerinti készítmény oldóképességi paramétere 8—9, míg hidrogénhíd-kötési paramétere 0,45—0,55. A találmány egyik előnyös kiviteli változata szerint az oldószerelegy oldóké-45 pességi paraméterét 8,8, hidrogénhíd-kötési paraméterét pedig 0,51 értékre állítjuk be. A technika adott állása alapján meglepőnek minősíthető, hogy a találmány szerinti készítmény a porózus építőanyagok és szerkezeti 50 anyagok mélyimpregnálásához szükséges használati követelményeket kieléigíti és az így kezelt felületek használati tulajdonságait rendkívüli módon megjavítja. A találmány szerinti impregnálószert 1934 óta különböző alapozásokra és 55 eltérő igénybevételekre próbáltuk ki. A használati próbákat az alábbiakban részletesebben kifejtjük: Tárolócsarnok 10 000 m2 -es beton felületét a 60 találmány szerinti készítménnyel kezeltük Wuppertalban. A tárolócsarnokban többek között tárolóállványok mozgatása is történt. — Az Afgán Gyapjúipar Ltd. kabuli gyártelepén 88O0 m2 gyártó- és tárolócsarnok beton-65 padozatát kezeltük. 2
