156726. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különösen nagyobb súlyú és terjedelmű műtárgyak emelésére, valamint utánfeszítések elvégzésére

156726 5 - 6 erőket, ill. nyomatékokat a megkívánt mozgás elvégzésére alkalmasan kialakított támaszkodó saruk segítségével kell a megfelelően méretezett vezető pályák felületére átszármaztatni. A mű­tárgy méretéből és alakjából következően gyak­ran nagyszámú támaszkodó saru alkalmazása szükséges. Mozgás közben a támaszkodó saruk viszonylagos helyzete az emelendő műtárgyhoz viszonyítva nem lehet állandó, a vezető pályák kiképzésének méretpontatlansága miatt. Mivel emelés vagy billenés közben a műtárgy kötele­ken vagy rudakon, azaz rugalmas elemeken függ, periodikusan változó, vagy lökésszerű erő­hatások esetén lengések is előfordulhatnak. A káros lengések kiküszöbölésére a támasztó sa­rukon fellépő súrlódó erő csillapító hatása szol­gál. A támasztó saruk felületén ébredő súrlódás — amennyiben az az emelő erőkkel elllentétes, az emelőerő szükségletet indokolatlanul megnö­veli. A támasztó saru említett hátrányait kikü­szöbölve a törzsszabadalmi bejelentésben sze­replő kettős rögzítőékes" megoldás továbbfejlesz­tett változatét a 8. ábra tünteti fel. Az emelendő műtárgyhoz a kívánt csatlako­zási pontokon a 21 ékfelületeket kell kiképezni úgy, hogy a 27 vezetőpálya síkhoz, ill. annak ve­zető felületéhez megfelelő szögben álljon. A 23 himbakar, a 24 ül. 29 csuklópontokon csatlako­zik a 21 műtárgyhoz, ill. a 25 emelőhöz. A 24 csap célszerűen két határhelyzet között elmoz­dulhat. A 25 emelő a 28 csuklóponton elfordít­hatóan csatlakozik a 26 támasztó saruhoz, és egy további nyúlványon a 22 közbenső- ékhez. A 22 ék, a 26 saru és a 21 ékfelület közé feszül. A 25 emelő úgy van kiképezve, hogy a 29 forgáspont­hoz viszonyítva a 28 csap, és a 25a támaszkodó az emelő azonos oldalára esik, de a 29 forgás­ponttól a 28 csap távolsága mindig közelebb van, mint a 25a támasztási pont. A 25 emelőnek má­sik karján, tehát a 28 forgásponttal ellentétes oldalon van a 30 csukló, mely egy 31 vonórúdon keresztül a. 32 ellensúlyhoz csatlakozik. A 32 ellensúly a 25 emelőn a 29 forgáspont körül olyan forgatónyomatékot hoz létre, mely a 26 támasztó saru önsúlya által keltett nyomatéknál nagyobb és így a 25a támaszkodó felületen a 22 éket felfelé beszorító erőhatást kelt. Ennek hatá­sára a 26 támaszkodó saru és a 27 pályafelület között megfelelő nagyságú támasztó erő jön lét­re, mely a 22 ék közvetítésével a 21 műtárgyra adódik át. A műtárgy emelésének elmozdulási irányát — a 27 vezető pálya síkjával párhuza­mosan — „d" nyíllal rajzoltuk be. Ha a 21 mű­tárgy a „d" irányba mozdul el, a 26 saru támasz­kodó felületén ellentétes irányú, tehát „e" irá­nyú súrlódó erő keletkezik. Ez az erő a 28 for­gásponton a 25 emelőnek adódik át, és ennek hatására a 25a ponton átadódó erőhatás csökken, sőt a 22 ék teljes kilazulása is elérhető. Ez azt jelenti, hogy a 25 emelő kar áttételeinek, és a 32 súly nagyságának megfelelő méretezésével korlátozni lehet azt a legnagyobb erőhatást, amely a műtárgy emelésekor járulékos terhelés­ként fellép. Amennyiben a 21 műtárgy az eme­lés irányával ellentétes „e" irányba mozdulna el, a 22 és 26 ékfelületeken igen gyorsan növek­vő támaszkodó erő lép föl, mely a műtárgy visz­szafelé mozgásának ellene szegül. Ha az emelés során a 21 műtárgy és a 27 pálya viszonylagos helyzete megváltozik, a 25 emelő olyan helyzetbe áll be, hogy a 22 ék a megvál­tozott távolságot kiegyenlíthesse. Ha a 21 műtárgy olyan kiképzésű, hogy a 8. ábrán vázolt elrendezésben a 27 pálya síkjára merőlegesen az elmozdulás korlátozása válik szükségessé, a 9. ábra szerinti elrendezés szük­séges. Ebben a 22a ékek páronként egymással szemben vannak elhelyezve. A szükséges feszítő erőt a 35 kötél a 33 csigákon keresztül egyen­líti ki. A kiegyenlített erő létesítésére a 34 el­lensúly, vagy ezzel egyenrangú megoldás szolgál. A 9. ábrán a 26 támasztó saru felfüggesztése értelemszerűen a 8. ábrán bemutatott megoldás­hoz hasonlóan történik. Sazabadalmi igénypontok: 1. A 154.255 lajstromszámú szabadalom 1. igénypontja szerinti, nagyobb súlyú é" terjedel­mű műtárgyak emelésére és utánfeszítések vég­zésére szolgáló berendezés kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a kötél vagy rúd súrlódásos megfogására olyan fogószerkezete van, amely súrlódó erő létesítésére kettős szorító pofapárt (2a és 3, ill. 3 és 7) tartalmaz, amely pofapárok csuklószerűen elforduló diókból (6) és csavaror­sóból (4) álló, a kötél vagy rúd (9) tengelyéhez képest ferdeszögű kengyelekkel vannak össze­kapcsolva, s az egyik szorítópofán (2a) kereszt­tartó (2) van kialakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés fogó­szerkezetének kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy két szélső szorítópofa (2/a, 7) között rugal­mas elem (8) van elrendezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berende­zés fogószerkezetének kiviteli alakja azzal jelle­mezve, hogy szimmetrikus elrendezésben három pofapár úgy van összekapcsolva, hogy középen elhelyezetten mindkét irányban kiindulva egy­egy mereven összeépített kettős pofa, és ehhez csatlakozóan egy-egy külső terhelés átadására szolgáló szorítópofa van elhelyezve. (3. ábra) 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés fogószerkezete kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a külső erőhatásokat átszár­maztató szorítópofák szimmetrikusan tetszés szerinti sorrendben vannak elrendezve. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés fogószerkezete kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a külső erő bevezetésére szol­gáló végződéssel (2c) egy, a fogószerkezet köze­pén elhelyezett szimmetrikus pofa van ellátva és ehhez csatlakozóan mindkét irányban kettős po­fapár van elhelyezve. 6. Az 5. igénypont szerinti berendezés fogó­szerkezete kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a terhelt kötéloldal irányába eső szélső szorító pofák a középső rögzített pofához csatlakozó ék­kel (10), vagy ugyanilyen csavarorsóval vannak kifeszítve. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom