156717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás habosított polimerek előállítására

156717 8 tosan, a szokásos adagoló és beporlasztó berendezések segítségével végezhetjük el. A különböző komponenseket egyenként adagolhatjuk a keverő berendezésbe vagy pedig az összekeverés egyszerűsítése és a keverési lépések számának csökkentése céljából oly módon is eljárhatunk, hogy az egymással szemben kölcsönösen inert komponensek előzetesen elkészített keverékét alkalmazzuk. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint az összekeverésnél két komponenselegyet alkalmazunk, melyek közül az egyik a legfeljebb 300-as molekulasúlyú poliolt és a polimerizációs katalizátort, míg a másik a szerves poliizocianátot tartalmazza. Amennyiben habosítószerként vizet alkalmazunk, úgy azt a poliolhoz adjuk, míg inert illékony habosítószerek akár a poliolhoz, akár a poliizocianáthoz keverhetők. A többi komponenst (pl. felületaktív és tűzállóságot biztosító anyagok) a poliol-elegyhez, vagy pedig — amennyiben azzal nem reagálnak — á poliizocianáthoz adhatjuk. Különösen előnyösen járhatunk el két komponens-elegy öszszekeverése esetén oly módon, hogy polimerizációs katalizátorként a fentiekben már ismertetett típusú bázikus fémvegyületet önmagában, vagy tercier aminnal együtt alkalmazunk. Ily módon a poliolt, káliumacetátot és tereiéi amint és kívánt esetben egyéb adalékokat tartalmazó elegy a habképző lépés, azaz a poliizocianáttal való összekeverés előtt 48 órán át vagy akár tovább is stabilan tárolható. A legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező habok előállítása céljából bizonyos esetekben előnyösnek bizonyult a habképzés hevített formákban való végrehajtása és a habok magasabb hőmérsékleten, például 100 C°-on 1—2 órán keresztül Végrehajtott utólagos hőkezelése. Amennyiben az illékony habosítószerek keverékének forráspontja szobahőmérsékletnél alacsonyabb érték, úgy a komponensek összekeverését célszerűen nyomás alatt végezzük el. A keverő-berendezésből való kiürítésnél az expanziót részben a habosítószer párolgása, majd a formában való további kitágulás biztosítja, mely a keverék megszilárdulásánál következik be. A találmányunk tárgyát képező eljárással készített rideg habosított polimerek magas hőmérsékleteken kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek és különösen előnyösen alkalmazhatók olyan területeken, ahol ezen tulajdonságaik teljesen kihasználhatók. A habokat magas hőmérsékleten (pl. 100—250 C°-on) kiemelkedően jó deformációállóságuk és nagymértékben megnövekedett égésállóságuk jellemzi. A habok égésállósága még külön tűzálló-adalékanyagok hozzáadása nélkül is igen magas. A találmányunk tárgyát képező eljárással készített habok igen nagy része a 476. sz. Brit Szabvány 1. részében, 1953 (Építőanyagok és -szerkezetek tűzállósági vizsgálatai) előírt „Láng felületi szétterjedése" c. vizsgálat szerint 1. osztályúnak minősül. A fenti vizsgálat szerint ismert, jó minőségű rideg poliuretán-habok 4. osztályúnak minősülnek. A találmányunk tárgyát képező eljárással készített termékek előnyösen alkalmazhatók szigetelőanyagként, valamint építő- és szerkezeti anyagként, éspedig elsősorban a magas hőmérséklet és/vagy tűz hatásának kitett területeken. A habok szerkezeti anyagként más termékekkel 5 (mint pl. kemény farostlemez, azbeszt, építőipari — enyvezett — papírlemezek vagy papírféleségek) képzett rétegelt anyag formájában használhatók fel. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban szereplő „rész" mennyiségek „súlyrészekben" értendők. 1. példa: 30 rész desztillált difenilmetán-4,4'-diizocianátot 7 rész etiléndikloriddal, 0,2 rész sziloxán-oxialkilén-kopolimerrel és 0,5 rész tri-(3-dimetilaminopr opil)-hexahidr o-sz-triazinnal összekeverünk. A keverék reakciója során kemény, durva, alacsony gyúlékonyságú hab képződik. 2. példa: 30 rész desztillált difenilmetán-4,4'-diizocianátot 8,6 rész 10%-os metilénkloridos etilcellulózoldattal, 0,3 rész sziloxán-oxialkilén-kopolimerrel, 0,5 rész 2,2-bisz-(4-hidroxi-fenil)-propán-diglicidiléterrel és 0,5 rész tri(3-dimetilaminopropil)-hexahidro-sz-triazinnal összekeverünk. A keverék reakciója során kissé durva, rideg, kis sűrűségű hab képződik. 3. példa: 30 rész nyers difenilmetán-diizocianát keveréket, (melyet előzőleg a hidroliziálható klór-tartalom 0,2% alá való csökkentése céljából mésszel kezeltünk) 4 rész etiléndikloriddal, 2 rész n-butanollal, 0,3 rész sziloxán-oxialkilén-kopolimerrel, 0,5 rész 2,2-bisz-(4-hidroxi-fenil)-propán-diglícidü-éterrel és 0,5 rész tri-(3-metil-aminopropil)-haxahidro-sz-triazinnal összekeverünk. A keverék reakciója során kemény, finompórusú, kb. 160,2 kg/m3

(10 font/köbláb) sűrűségű hab képződik. A hab 200 C°-on 1 órán át való hevítésekor lágyulás vagy vetemedés nem lép fel és a hab nehezen égethető el. 4. példa: A 3. példában ismertetett eljárást azzal a különbséggel végezzük el, hogy a 4 rész etiléndiklorid helyett 6 rész triklórfluormetánit alkalmazunk és a n-butanol mennyiségét 4 részre növeljük. A kapott hab finom-pórusú, sűrűségé kb. 64,08 kg/m3

(2,5 font/köbláb). A hab 200 C°-on nem vetemedik vagy lágyul. 5. példa: A 4. példában leírt eljárást azzal a különbséggel hajtjuk végre, hogy nyers diizocianáto-difenilmetánt alkalmazunk, melyet nitrogénatmoszférában, 180—190 C°-on 20 órán keresztül heví-15 20 25 £0 35 40 45 50 55 60 4