156716. lajstromszámú szabadalom • Zár, mágneses záróelemekkel

3 156716 4 A tapadó testek a záródarab két véghelyzetében is elrendezhetők. A záródarabok addig maradnak mindenkori helyzetükben, míg azok a kulcsmágneseket mozgatják. Végeredményben a tapadó testek elrendezése révén a zárási különbségek száma növekszik és a működési biztonság javul. A tapadó testek acél- vagy vaslemezből, huzalból vagy huzalhálóból készülhetnek. Beragaszthatok, beöntbetők, benyomhatok. A belső henger is készülhet ferromágneses anyagból. Ez esetben a kulcsnyíláis fala egyúttal tapadó testként szolgál. Egy további találmányi gondolat értelmében egy vagy több támasztófelületet irányozunk elő a kulcs vagy a kulcsok számára, valamint átvivő elemeket, mint állandó mágneseket a kulcson és/vagy a záródarabokon, amelyek által utóbbiak a kívánt helyzetbe hozhatók. Azáltal, hogy a záron felfekvési felületek vannak kiképezve, a zár belseje nem nyitott többé, hanem zárt kivitelben is kialakítható. Ennek az az előnye, hogy elszennyeződés, por és nedvesség gyakorlatilag nem tudnak többé a zárba hatolni és hogy a zár belseje mechanikusan is jobban védett. A kulcsnak a zár külső felületére való, pl. a tokra vagy működtető részére való helyezése révén kezelése lényegesen egyszerűbb, mert többé nem szükséges a zártáska nyílását a kulcsszár hegyével megkeresni. A találmány keretében a kulcstáska mindenesetre a külső részen is kialakítható, amely ebben az esetben hüvelyként van kiképezve, amely épp olyan sima, mint a kulcs, úgy, hogy ez könnyebben bevezethető. Ekkor a mágneses erők a hüvelyen át hatnak. A találmány fő célja a zár külső felületén a kulcs számára felfekvési felületet kialakítani. Ehhez a záron és a kulcson jelöléseket, bevágásokat, vajatokat vagy hasonlókat kell kialakítani, hogy a kulcs pontos helyzetét be lehessen tartani és a kulcsot akadálytalanul oda lehessen helyezni. A tok és a működtető rész az erővonalak jobb vezetése végett nem-mágnesezhető anyagból, mint műanyagból, különösképpen azonban sárgarézből, alumíniumból és ezek ötvözeteiből állhat. A kulcs felfekvési felülete mind a működtető rész külső felületén, mind pedig a tok külső felületén kialakítható. E célra legalkalmasabb a működtető rész és ennek is a csapszerű, pl. hengeres működtető rész homlok oldala, tetszés szerint forgógomb-, retesz- vagy nyomógomb működtetéssel. Ezekben az esetekben ugyanis a kulcs lényegében csak olyan lemezkéből áll, amely különleges egyes mágnesekkel ellátott vagy megfelelően mágnesezett. Ezt a lemezkét csupán a működtető rész homlokfelületére kell helyezni ahhoz, hogy a zár belsejében levő mágneses részek működésbe lépjenek. Emellett szinte egyáltalán nem áll fenn annak a lehetősége, hogy hol és milyen polaritással vannak a mágnesek a henger belsejében elrendezve és hogy ezek milyen erősségűek. Nyilvánvaló, hogy a kombinációs lehetőségek száma és ezáltal illetéktelen működtetés elleni biztonság a többszörösére van növelve. Emellett a találmány egyáltalán nincs arra korlátozva, hogy a működtető rész vagy a zár homlokoldalát használjuk felfekvési felületként, sokkal inkább épp így lehetséges az oldalsó külső felületeket, így pl. a hengeres felületeket felfekvési felületekként használni. Így pl. egy nyomógombként kialakított működtető rész a tokból kinyúló hengeres kerületi részén a kulcs felfektetésére laposított lehet. Két vagy több kulcs is használható, amelyek különféle oldalakon fektethetők fel. Kulcs-kombinációk is alkalmazhatók, amelyek egy ilyen kerületi részből és egy erre derékszög alakban álló, mintegy lemezke alakú homlokoldal részből állnak. Az a hátrány, hogy egy ilyen kulcs térben terjedelmes, a lemezke résznek a kulcsnyélre vagy fordítva történő ráfektetésével kiküszöbölhető. A kulcs fél-? héj alakú, adott esetben osztott fenékkel, de teljes kupakkal is kialakítható. A találmány részleteit a rajzok kapcsán néhány kiviteli példán mutatjuk be. Az 1. ábra tokból, forgatható felső hengerből és ezek között elrendezett záróelemekből álló záróhenger hosszmetszete, kihúzott kulcs esetében, a 2. ábra az 1. ábra szerinti záróhenger hosszmetszete bedugott kulcs esetében, a 3. ábra tokból, közbeeső kapcsolóhengerből, továbbá szimmetrikusan elrendezett és szimmetrikusan sarkolt kapcsoló darabokkal ellátott belső hengerből álló keresztmetszet, kulcs nélkül, a 4. ábra két különböző sarkítású kapcsolódarabbal és oly kulccsal ellátott változat, amely a bal oldali kapcsolódarabhoz illik, az 5. ábra a 4. ábra változata, a jobb oldali darabhoz illő kulccsal, a 6. ábra nyomógombos működtetésű zár oldalsó kulcs elhelyezési megoldással a nyomógomb működtető részén, hosszmetszetben, felhelyezett kulccsal, nyugalmi állapotban, a 7. ábra hosszmetszet zárt működtető helyzetben, a 8. ábra hosszmetszet nyitott működtető helyzetben, a 9. ábra metszet a 7. ábra IX—IX vonala mentén, a 10. ábra zár hosszmetszete kulcsbehelyezéssel forgás közben, működtető helyzetben, a 11. ábra felülnézet a forgatógombra behelyezett kulccsal, a 12. ábra hosszmetszet nyugalmi állásban, a 13. ábra nézet a forgatógombra, a 14. ábra zár forgatógombbal, hosszmetszetben, nyugalmi állapotban, a 15. ábra a 14. ábra szerinti zár kapcsolási helyzetben, a 16. ábra a 15. ábra XVI—XVI vonala mentén vett metszet. A záróhenger az 1. és 2. ábrák szerint az 1 tokból áll, amely külső hengerként van kialakítva, továbbá a 3 belső hengerből és a 4 kulcsból. A külső és belső hengerek sugárirányú 5 furatok sorával vannak ellátva, s ezekbe mágneses 6 záró peckek sugárirányban betolhatóan vannak ágyazva. A 6 záró peckek alsó részén pl. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2