156694. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kvaternér ammóniumsók előállítására

3 156694 4 R' helyén előnyösen hidrogénatom vagy me­tilcsoport állhat. R" helyén előnyösen 1—4 szénatomos alkil­csoport 2—4 szématomos alkenilcsoport vagy ciklohexil-csoport áll. Ezek a csoportok klórra! vagy brómmal lehetnek helyettesítve. R'" előnyösen egy 10—'18 szénatomos alkil­csoportot képvisel. X helyén az (I) képletben oxigén-atom, Z he­lyén pedig előnyösen egy oly anion egy ekviva­lense áll, amely az ammónium-kationnal egy vízben legalább kb. 0,01%-ban oldható sót ké­pez; ilyen anionok például, a klorid-, bromid-, jodid-, szulfát-, foszfát- és acetát-ionok. Az anion kémiai szerkezete a találmány szempont­jából nem bír jelentőséggel. Ha kiindulóanyagként metoximetilkloridot és dimetildodecilamint alkalmazunk, akkor a reak­ció lefolyása a csatolt rajz szerinti (IV) vázlatos reakiciáképletitel szemléltethető. A kiindulóanyagként alkalmazható alfa-klör­éterek példáiként a következők említhetők: me­tcximetilklorid, etoximetilklorid, butiloximetil­klorid, dodeciloxirnetiliklorid, ciHobexiloxime­tilklorid, benzoiloximetilkloirid, fenetiloximetil­klorid, l-nalftiloximetilklorid, 2-klóretoximetil­klorid, triklóretoximetilklorid ég 4-íklórbenzoil­oximetilklorid. A kiindulóanyagként alkalmazásra kerülő al­fa-klóréterek messzemenően ismeretesek az iro­dalomból és a megfelelő alkoholokból aldehi­dekkel, száraz hidrogénklorid jelenlétében, közvetlenül vagy valamely, a reakció szempont­jából közömbös oldószer alkalmazásával köny­nyen előállíthatók. A kiindulóanyagként alkalmazható tercier aminők példáiként a következők említhetők: dimetil-decilamin, dimetildodecilamin, dimetil­-tetradecilamm, dimetil-sztearilamin, dibutil-do­deci'lamin, diallil-dodecilamin, di-fi-klóretil-do­decilamin és imetil-cMohexil-dodecilamin. Az alkilezési reakcióhoz hígítószerként adott esetben pl. a következők jöhetnek tekintetbe: ketonok, mint aceton, éterek, mint dioxán vagy dibutiléter, továbbá aromás vagy alifás szén­hidrogének, mint benzol, xilol, ciklohexán vagy metilciklohexán. A reakcióhőmérséklet viszonylag széles kör­ben változtatható. Általában 20 C° és 130 C° közötti, előnyösen 50 C° és 80 C° közötti hő­mérsékleten dolgozhatunk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivite­le során 1 mól alfa-klórétert kb. 1 mól terc. aminnal reagáltatunk. Célszerű, h reakcióban résztvevő anyagok egyikét oldószerben oldott alakban alkalmazzuk és ehhez lassan hozzáadjuk a reakcióban részt­vevő másik anyagot. Minthogy a reakció exo­term, általában hűteni kell a reakcióelegyet. A reakcióelegy feldolgozása a szokásos mód­szerekkel történhet. Ha nem halogenideket, hanem más . ammó­niumsókat akarunk előállítani, akkor a közvet­len reakciótermékként mindenkor kapott halo­genidekből indulunk ki és ezeket pl. a kívánt másfajta sav ezüstsójával reagáltatjuk, amikor is a kívánt másfajta savval képezett kvaternér ammóniumsót kapjuk. Ilyen ezüstsóként pl. a kénsav, foszforsavak és az ecetsav >ezüs+«ója jö­, hétnek tekintetbe. 5 A találmány szerinti hatóanyagok erős bak­tericid hatást mutatnak. Minthogy a melegvérű állatokkal szembeni toxikusságuk csekély, jól alkalmazhatók a nem kívánatos baktériumok fejlődésének gátlására ül. az ilyen baktériumok 10 leküzdésére. Ezek a találmány szerinti ható­anyagok jól el viselhetőek a magasabbrendű nö­vények számára és így baktériumos növénybe­tegségek elleni növény védőszerként is jól al­kalmazhatók. 15 A növényvédelemben baktericid hatóanyago­kat elsősorban az alábbi kórokozókkal szemben alkalmaznak: Xanthomonas-fajok, Pseudomonas-f aj ok, 2Q Erwinia-fajok. A találmány szerinti hatóanyagok különösen jó hatásúaknak mutatkoztak a gyapotnövénye­ken fellépő Xanthomonas malvacearum, a pa­radicsomnövényeken fellépő Xanthomonas ve­sicatoria, a dohánynövényeken fellépő Pseudo­monas tobaci és a rizsnövényéken fejlődő Xanthomonas oryzae ellen. A találmány szerinti hatóanyagok a szokásos alakú növényvédőszer-készítményekben, mint 30 oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és szemcsézett készítmények alakjában alkal­mazhatók. Az ilyen készítményeket önmagában ismert módon állíthatjuk elő, pl. olymódon, hogy a hatóanyagot valamely hígítószerrel, pl. folyékony oldószerrel vagy ill. és szilárd vivő­anyaggal keverjük, adott esetben felületaktív szerek, mint emulgáló- és/vagy diszpergálósze­rek alkalmazásával. Ha vizet alkalmazunk hí­gítószerként, akkor segédoldószerként pl. vala-40 milyen szerves oldószert is hozzáadhatunk. Fo­lyékony oldószerként elsősorban aromás szén­hidrogének, mint xilol vagy benzol, klórozott aromás szénhidrogének mint klórbenzolok, to­vábbá paraffinok, mint ásványolaj frakciók, al-45 koholok, mint metanol vagy butanol, erősen po­láris oldószerek, mint dimetilformamid vagy di­metilszulfoxid, valamint víz jöhetnek tekintet­be; szilárd vivőanyagként természetes kőzet­őrlemények, mint kaolin, agyagfajták, talikum 50 vagy kréta, szintetikus kőzet-őrlemények, mint nagydiszperzitátsú kovasav és szilikátok, emul­gálószerként pedig nem-ionos vagy anionos emulgálószerek, pl. poUoxietil én-zsírsavészte­rek, polioxietilén-zsíralkoholéterek, mint alkil-55 -aril-poliglikoléterek, továbbá alkilszulfonetok vagy arilszulfonátok, diszpergálószerként pl. lignin, szulfitszennylúg vagy metiléneellulóz al­kalmazhatók. A találmány szerinti hatóanyagok más ismert 60 hatóanyagokkal is kombinálhatók az ilyenfajta készítményekben. A készítmények áltálában 0,1 súly% és 95 súly% közötti, előnyösen 0,5 súly% és 90 súly% közötti mennyiségi arányban tartalmazhatják a 65 hatóanyagot. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom