156688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumínium és alumíniumötvözetek előállítására alumíniumkloridból

15B688 11 12 A rajzok jelentése a következő: 1. ábra az alumíniumnak elektrolízis útján tör­ténő előállítására szolgáló berendezés függőle­ges metszete. 2. áfoira az 1. 'ábra 2—2 vonala mentén vett metszet. 3. ábra az 1. .ábra 3—3 vonala mentéin vett fe­lülnézeti metszet. Áz 1 berendezés elvi vázlatán 2 külső burko­latot jelent, mely 3 hőszigetelő béléssel van el­látva. Egy 4 belső grafit- és/vagy szénbélés a berendezés tartalmát foglalja magába és a (5 kapcsolókból a 7 folyékony katódfémrétegbe áramot visz. A 11 elektrolizáló kamra vagy cella oldalai 5 tűzálló béléssel elektromosan szi­getelve vannak. Az 1 berendezés 8 grafit- és/vagy szénfallal és 9 grafit-, szén- és/vagy tűzálló fallal belül öt részre, mégpedig a 11 elektrolizáló kamrára, 12 szivattyúkamrára, a reaktorkamra vagy edény 13 első fokozatára és 14 második fokozatára és a termelt fém tárolására szolgáló 15 gyűjtőtek­nőre van elválasztva. A 11 elektrolizáló cella 16 ^óolvadék elektrolitot tartalmaz, amelynek faj­súlya kisebb, mint az alatta. elhelyezkedő 7 ka» tódfém-rétegé. A 17, 18 célszerűen grafit- vagy szénanódok a 16 elektrolitba merülnek és a 19 fedőlaphoz vannak erősítve. Az anódolk a 20 kapcsolóval vannak összekötve. A 19 fedőla» alsó része, melyet a 17, 18 anódok nem védenek 21 tűzálló tömbbel van bélelve 22 klórgázelvezető a 19 fedőlapon és 21 tűz­állótömbön át a 16 elektrolit feletti légtérre! közlekedik. A 6 és 20 kapcsolókhoz egyenára­mot vezetünk. A reaktorkamra első és második fokozatára, a szivattyúkamrára és a fémtermé­ket tároló teknőre 23 fedőlap van szerelv«. A 23 fedőlap alsó részét 24 tűzálló tömib'bélések vé­dik. A 19 és 23 fedőlapok szigeteltek és gázát­nemeresztőek. A 13, 14 reaktorkamra falait 2r i tűzálló tömbbélés védi. 27 tömszelencén át motorral (nem látható) meghajtott két 26 függőleges tengely nyúlik he a 23 fedőlapon ál, mely tengelyek 28 tűzálló burkolatú keverőla pátokkal vannak felszerelve, melyeknek hajlított lapátjai alkalmasak arra, hogy a 7 folyékony fémet felfelé hajtsák, melv a 29 csatornán át, a 11 elektrolizáló kamrából a reaktorkamra 13 első és 14 második fokoza­tába kerül. A 29 csatorna olyan szinten foglal helyet, hogy a 7 katódfémréteg és a 16 elektro­lit belső érintkezési felülete áthaladjon rajta A katódfém és az elektrolit részére hasonló 30 csatorna a 11 elektrolizáló kamrát és 12 szivaty­tyúkamrát köti össze. A 11 elektrolizáló kamrában 31 válaszfal van, mely a kamrának a 12 szivattyúkamrához köze­lebb eső végétől csaknem a 11 kamra szemben levő végéig ér. A 31 válaszfal 32 csatornát ala­kít ki önmaga és a 11 kamrának a csatornával határos fala között. A 30 csatorna a 32 csa­torna egyik végéhez csatlakozik. A 33 fal vagy gát a 12 szivattyúkamra és a 15 fémtárolótekrő között a rendszerben levő fém szintjét szabá­lyozza. A 15 teknő alján 34 lefelé lejtő csatorna a termelt alumínium időszakos megcsápolásárn szolgál. A 34 csatorna kivezető nyílása, 35 ei­mozdítható dugóval általában el van zárva. 36 csatornán keresztül, melyen a katódfém (elektrolit határfelület áthalad, az elektrolit a reaktorkamra 13 első fokozatából a reaktor­kamra 14 második fokozatába kerül, a katódfém pedig ellenkező irányba folyik. A fém átfolyá­sát a 37 perem szabályozza, amely a reaktor­kamra 14 második fokozatában, a katódfém) elektrolit határfelület felett van elkelyezve. A fém a másodikfokozatból oly módon kerül az első fokozatba, hogy a 28 keverőlapát a fémet az elválasztó falra szórja és onnan a 37 pere­men belül a 36 csatornába jut. A fém a 38 fémkivezető csatornán a reaktor­kamra 13 első fokozatából a 12 szivattyúkam­rába folyik át, a csatorna a fém felszíne alatt foglal helyet. A 12 szivattyúkamra az elektro­lit adagolására alkalmas gázszivattyúval van el­látva, amely a 16 elektrolitot szabályozott mennyiségben a 30 csatornán át a 12 szivattyú­kamrába szállítja, vagy ha szükséges a 40 csa­tornán át a reaktorkamra 13 első fokozatába. Az alumíniumkloridgőzt a 41 fővezetéken és 42 tűzálló permetező csöveken át, melyek a 23 fe­dőlapon benyúlnak, a reaktorkamra 13 első fo­kozatába vezetjük, oly módon, hogy az elektro­lit felszíne felett végződjenek. A folyamat szemléltetésére a cellát 7 alumí­nium- vagy alumíniumötvözetolvadékkal meg­töltjük, olyan mennyiségben, hogy a 11 cella alját ellepje, és a 4 szénbéléssel jó elektromos kontaktust képezzen. Fémes redukálószert pl. magnéziumot adunk hozzá és 16 olvadék-elekt­rolitot öntünk bele olyan mennyiségben, hogy a 17,18 anódok alsó részét ellepje. Az olvadék­elektrolit alkálifémhalogenid, mely alkáliföld­fém- és ritka földfémhalogenideket is tartal­mazhat. Az egyenáramú áramforrást a cellára kap­csoljuk és a 16 elektrolit elektrolízisét a 11 elektrolizáló kamrában megkezdjük, miközben a fémes redukálószer, pl. magnézium a 7 ka­tódrétegben kiválik és az alumíniumolvadék­ban oldatba megy. Bizonyos idő után a 39 elekt­rolitadagoló szivattyú és 28 keverőlapátok az elektrolitot a cellán keresztül az óramutató já­rásával egyező irányban, és a fémolvadékot el­lenkező irányban cirkuláltatni kezdik. (3. ábra.) Ha a fémolvadék a reaktor kamra 13 első és 14 második fokozatán átcirkulál, alumíniumklo­ridgőzt vezetünk be a 41 fővezetéken és 42 csö­vön keresztül és a reaktorkamra 13 első foko­zatában levő elektrolit feletti légtérbe. Az alu­míniumklorid nyomását a 41 fővezetékben ál­landó, csekély pozitív értéken tartjuk. Ez a gőzt a 13 reaktorkamrába nyomja, addig amíg a kamra gázterében kialakuló nyomás a gőz 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom