156678. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élesztő tisztítására oldószerek extrahálással

5 156678 6 Csapvíz 200 ml Élesztőkivonat 0,025 g Desztillált vízzel kiegészítve lfl'OÖ ml-re. tartalmazza a szénhidrát. tápanyagokiban jelenlevő növekedési faktorokat, hacsak, ezeket nem pótoljuk. Szakaszos üzemben az élesztő rendszerint kezdetben a* sejtisűrűség lassú ütemű növekedésével szaporodik. (A szaporodásnak, ezt az időszalkát „késlekedő [lag] fázisnak" nevezzük.) Ezután a szaporodás üteme (megnő, a gyorsabb szaporodási ütem időszakát „exponenciális fázisnak" nevezzük. Ezt követőien a sejtsűrűség állandóvá válik, ez az „állandósult (stacioner) fázis". A következő adag megindításaihoz szükséges élesztőt előnyösen az exponenciális fázis befejezése előtt vesszük ki. A szaporítási műveletet rendszerint az állandósult fázis előtt megszakítjuk. Ebben, a fokozatban az élesztőt, némi asszimilálatlan tápanyaggal és vizes tápközeggel szennyezve, rendszerint el lehet választani az asszimilálatlan tápanyagpárlat zömétől. Az elválasztást célszerűen dekantálással végezzük, kiegészítve vagy helyettesítve centrilfugálássial. Ezután az élesztőt tartalmazó frakciót egy felületaktív anyagot tartalmazó vizes kezelőközeggel kezeljük. Célszerűen az élesztő frakciót erőteljesen keverjük a vizes felületaktív szerrel, és az élesztő további szaporítása nélkül ismét szétválasztjuk, előnyösen centrifugálással, egy élesztő frakcióra és az élesztőből eltávolított szénhidrogén szennyezéseket tartalmazó elhasznált vizes fázisra. Szükség esetián a mosás és a szétválasztás művelete egyszer vagy többször megismételhető, vizes felületaktív szert használva a mosási műveletben. Felületaktív szerrel való mosás után felületaktív szertől mentes vizes közeggel kell mosni, ez a közeg célszerűen víz. Ha szükséges, a mosási és elválasztási fokozatokat sorozatban alkalmazzuk. A .mosási fokozatokat előnyösen addig ismételjük, amíg az élesztő szénhidrogéntar takna az élesztő száraz állapotára számítva 7 s% alá csökken. Mosásra használt felületaktív szeriként kationos felületaktív szerek, mint például sztearütrimetilammóniumMorid, nemionos felületaktív szerek, minit például olajsav és etilénoxid kondenzációs termékei, vagy anionos felületaktív szerek, például nátriumialkilszulfonátak használhatók. Ezután az élesztőt tartalmazó frakciót oldószerrel extraháljuk a már ismertetett körülmények között. Az oldószeres extraklció kivonatából visszanyert szénhidrogének, ha asszimilálhatok, viszszavezethetők az élesztő tenyésztő műveletbe. Egy Upidjeitől és a szennyező szénhidrogénektől teljesen vagy részben mentesített élesztő új ipari termék. Jelen találmány egyik előnyös végrehajtásmódja szerint egy élesztőt tenyésztünk a fentiekben leírt módon egy részben egyenesláncú Az élesztő szaporodása elősegíthető igen kevés 5 élesztőkivonatnak (esszenciális tápelemekben — növekedési faktorokban — dús, élesztő hidrolízise útján kapott ipari termék) vagy még általánosabban maguknak az esszenciális tápelemeknek a hozzáadásával. Ezek közé tartoznak 10 a biotin, pantoténsav, nikotinsav, tiamin, inozit és piridoxin. A (hozzáadott élesztőkivonat menynyisége előnyösen 25 mg/kg. Az egyes tápelemekből szükséges mennyiségek kb. 0,1 mg/kg (biotin) és kb. 10 mg/kg (inozit) között változ- 15 nak. Az élesztőnek a tápanyag terhére való szaporodása savas jellegű termékeknek, főképp zsírsavaknak a közbülső keletkezésével jár, oly módon, hogy a vizes szervetlen közeg pH-ja *TM fokozatosan csökken. Ha nem állítjuk helyre, a szaporodás elég gyorsan .megakad, 'ás az élesztő koncentrációja a közegben, azaz a sejtsűrűség, nem nő tovább, úgyhogy stacioner fázisba jutunk. Ennélfogva a vizes tápközeget célszerűen a kívánt pH-értéken tartjuk nagyobb pH értékű vizes közeg szakaszos vagy állandó hozzáadásával. Élesztők, különösen pedig Candida lipolytiea használata esetén, a tápközeg pH-ját rend- s0 szerint 3^6 és előnyösen 4—5 értéken tartjuk. Alkalmas lúgos anyagok a tenyészkeverékhez való adagolásra például a nátronlúg, kálilúg, dinátríumihidrogénífoszfát és ammónia, akár szabad áüapo'tban, akár vizes oldatban. A tenyészkeverék optimális hőmérséklete az alkalmazott élesztő természetétől függ, és rendszerint 25 és 35 C° közé esik. Candida lipolytiea használata esetén az előnyös hőmérséklettartomány 28—32 C°. ' 40 Az oxigénfelvétel lényeges az élesztő fejlődésére. Az oxigént rendszerint a levegő szolgáltatja. Gyors szaporodás fenntartására az oxigént szolgáltató levegőnek finom buborékok alakjában és állandó keverés közben kell jelen lennie. A levegő 'bevezethető például porózus agyagos felületen át. Alkalmazható azonban a levegőztetésnek az „örvénylő levegőztetés" néven ismert módja is. 50 Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárásban a Candida lipolytiea törzsbeli élesztőt használva és az „örvénylő levegőztetést" alkalmazva nagy szaporodási sebességet érhetünk el, amikor is a szaporodási idő 2—5 óra, és a sejt- 55 koncentráció 2 nap alatt ezerszeresére nő. Az élesztő, amikor először tenyésztjük, szénhidrogánpárlatokon tápanyagként, olykor nehezen szaporodik, és néha olyan élesztőt kell oltóanyagként alkalmazni, amelyet előzőleg adap- go táltunk a használni kívánt szénhidrogénpárlaton való szaporításra. Azonkívül az élesztő, bár a megfelelő tápelemeket tartalmazó vizes szervetlen közeg jelenlétében tenyésztjük, nehezen szaporodhat, mivel a szénhidrogénpárlat nem 65 3