156659. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisosan szubsztituált heterociklusos vegyületek előállítására

156659 ml xilolban 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forralunk. A szerves fázist ezután vízzel és hígított sósavval kirázzuk. A savas kivonatokat koncentrált nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, majd a kivált bázist kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatokat vízzel. mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra bepároljuk. A bepárlási maradékot kloroform-aceton-petroléter-elegyből átkristályosítjuk és így 4,7 g 2-nitro-ll-(4-metil-l-piperazinil)-dibenz[b,f]-l, 4-oxazepint kapunk sárga tűkristályok formájában, amelynek olvadáspontja 192—193 C°. 2. példa 2,0 g 2-nitro-10,ll-dihidro-ll-oxo-dibenzo[b, f]-l,4-tiazepint (olvadáspontja 270—286 C°; bomlik) 15 ml foszforoxiklorid és 1 ml N,N-dimetilanilin keverékével 5 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítünk, majd a reakciókeveréket vákuumban szárazra bepároljuk. A maradékot xilollal tovább szárítjuk, végül pedig 15 ml N-metilpiperazinnal és 10 ml dioxánnal 16 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítjük. A reakció lezajlása után a reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és a bepárlási maradékot éter és ammóniaoldat között megosztásnak vetjük alá. Az éteres fázist kétszer vízzel mossuk, majd híg ecetsavval kirázzuk. Az ecetsavas kivonatokból a bázist koncentrált ammóniaoldattal felszabadítjuk és éterben felvesszük. Az éteres fázist négyszer vízzel mossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott gyantaszerű maradékot éterben feloldjuk, az éteres oldatot alumíniumoxidon szűrjük és bepároljuk. A bepárlási maradékot aceton-petroléter^eiLögyből átkristályosítjuk, .amikor is 1,7 g 2-nitro-ll-(4-metil-l-piperazinil)-dibénzo[b,f]-1,4-tiazepint kapunk sárga rostszerű tűkristályok formájában, amelynek olvadáspontja 141— 142 C°. 3. példa 4,5 g 2-dimetilaminoszulfonil-10,ll-dihidro-1 l-öxö-dibenzo[b,fj-1,4-tiazepint (olvadáspontja 283—284 C°) 40 ml foszforoxiklorid és 1,3 ml N,N-dimetilanilin keverékével 4,5 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítünk. Hevítés után a foszforoxiklorid felesleget vákuumban teljésen ledesztilláljuk és a maradékot xilolban feloldjuk. A xilolos oldatot jeges vízre öntjük, kétszer hígított sósavval és egyszer vízzel kirázzuk, végül nátriumszülfát felett megszárítjuk. A xilolos oldatot ezután vákuumban kb: 100 ml össztérfogatrá betöményítjük, éhhez 8 ml N-mfetilpiperazint adunk és az elegyet 4 óra hosszat visszafölyató hűtő alatt hevítjük. Hevítés títán a reakciókeverékhez híg nátriumhidroxidot és vizet adunk. A xilolos fázist leválasztjuk és hígított sósavval kirázzuk. A savanyú kivonatokat koncentrált artlmóniáoldattal meglúgosítjuk és a kivált bázist kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatokat nátriumszülfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot aceton-petroléter elegyből átkristá-10 15 20 25 SO 25 40 45 50 55 60 65 lyosítjuk. Végeredményben 4,9 g 2-dimetilaminoszuiifonil-:lilH(4-metiH-piperazmil)-di.benz.q [b,f]-l,4-tiazépint kapunk, halványsárga tűkristályok formájában, amelynek olvadáspontja 192—193 C°. ; 4. példa 1,8 g 2-dimetiiaminoszulfonil-10,ll-dihidro-11-oxo-dibenz [b,í] -1,4-oxazepint (olvadáspontj a 243—245 C°) 20 ml foszforoxiklorid és 0,6 ml N,N-dimetilanilin keverékével 4 óra hosszát visszafolyató hűtő alatt hevítünk. Ezután a felesleges foszforoxikloridot vákuumban teljesen ledesztilláljuk és a maradékot xilolban feloldjuk. A xilolos oldatot jeges vízre öntjük kétszer ' hígított sósavval és egyszer vízzel kirázzuk, majd nátriumszulfát felett megszárítjuk. A megszárított xilolos oldatot vákuumban kb. 50 ml össztérfogatrá bepároljuk, majd 3 ml N-metilpiperazint adunk hozzá és a reakcióelegyet 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítjük. A reakció után a keverékhez híg nátriumhidroxidot és vizet adunk. A xilolos fázist leválasztjuk és hígított sósavval kirázzuk. A savanyú kivonatokat koncentrált ammóniaoldattal meglúgosítjuk és a kivált bázist kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot éter-petroléter-elegyből átkristályosítjuk. Ily módon 1,8 g 2-dimetilaminoszulfonil-ll-(4-metil-l-piperazinil)-dibenz[b,f]-1,4-oxazepint kapunk, amelynek olvadáspontja 149—150 C°. 5. példa 5 g 2-metilszulfonil-10,ll-dihidro-ll-oxo-dibénz[b,f]-l,4-oxazepin (olvadáspontja 242;

—244 C°) 1,8 ml N,N-dimetilanilin és 50 ml foszforoxiklorid keverékét 5 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt hevítünk, majd a reakciókeveréket vákuumban szárazra bepároljuk. A bepárlási maradékhoz xilolt adunk és hiég egyszer bepároljuk. A bepárlási maradékot xilolban feloldjuk és jégre öntjük, az így kapott keveréket háromszor xilollal kirázzuk. A xilolos oldatot hígított sósavval, vízzel és vizes nátriumkloridoldattal mossuk, majd nátriumszulfát felett szárítjuk, aktívszénnel kezeljük és kévés alumíniumioxidon leszűrjük. A szűrletet , bepároljuk, majd a bepárlási maradékhoz 12 ml N-metilpipérazint adunk és az elegyet 6 óra hosszat viszszafölyátő hűtő alatt hevítjük. A reakciókeverékhez vizet és koncentrált nátriumhidroxidot &dünk, majd azt kétszer éterrel kirázzuk, az éte^ res kivonatokat többször vízzel kimossuk, majd híg sósavval kirázzuk. A savas kivonatokat meglúgosítjuk és éterrel kétszer fextraháljuk. Az éteres fázisokát vízzé! és vizes hátriumkloridoldattál mossuk, hátriumszulfátön megszárítjuk, majd aktívszénnel kezeljük és kevés alurriíniümöxidöh leszűrjük. A szűrlétét teljésen bepároljuk, majd petrölétért adunk hozzá. A kivált kristályokat ácétortbari feloldjuk, majd áz oldat teljes bepárlása után kapott maradékot éter-petroléter-elegyből átkristályosítjuk. Ezzel 4