156626. lajstromszámú szabadalom • Antimikróbás hatású készítmények
156626 15. 16 dás, csonthéjas gyümölcsök baktériumos íoltosodása, cseresznyelevél tfolbosodás, diórozsda, közönséges babüszök, paradicsom és bors baktériumos foltosodása, végül paradicsommag rothadása. A nitroaminekből szükséges hatékony koncentrációérték 5—100 ppm határok között változik, az alkalmazási formák pedig porozószerek, porozószerek vizes diszperziói, vizes emulziók vagy vizes mártófürdők lehetnek. A találmány szerinti hatóanyag-készítményekkei megszüntethetők egyéb növényi gombaszerű megbetegedések, rendszerint alapvetően gombás eredetűek, mint pl. a lisztharmat számos változata és a levelek fuzáriumos romlása. A vetőmagok gombás megbetegedése ellen a találmány szerinti készítmények hatóanyagai 150—600 ppm koncentrációértékben hatékonynak bizonyultak. Így pl.- N-(l-fenil-2-nitropropil)-piperazin 150 ppm koncentrációértékben nemcsak védőhatást gyakorolt gabonamagvaknál, hanem elősegítette a szok'atlanul élénknek tekinthető gyökéreresztést is a csírázási sebesség megnövelésével és az egészséges palántáknál, továbbá a jobb minőségű terményből nagyobb hozamokat biztosított. Áttérve a festékanyagoknál történő felhasználásra, megállapítható az, hogy a nitroaminokat tartalmazó készítmények rendkívül jól beváltak fungicidszerekként, festékfilmek Pullularia pullulans és Aspergillus niger gomba fajok elleni védelmében. Különösen hasznosnak bizonyultak a festékipar fennálló fontos problémájának megoldásában, vagyis a vizes bevonatok baktériumos erjedés elleni védelmében a tárolás közben. Ismeretes az, hogy vizes bevonatrendszerek, különösen érzékenyek az ilyen behatások ellen, így pl. a polivinilacetátos, butadiénsztirolos és akrilpolimér és/vagy kopoliméres bevonatok. A vizes bevonószerek kiszerelésénél használt egyéb adalékanyagok'lényegileg elősegítik a baktériumok szaporodását. A baktériumok táptalajaként a sűrítőszerként használt cellúlózszármazékok, kazein és lecitin, továbbá a filmképlékenyítőszerek, oldásközvetítők, stabilizátorok és diszpergálószerek szolgálnak. A monomerek, a melléktermékként képződő sók és szerves folyadékok szintén átalakulnak a baktériumok hatására. A maximális stabilitás céljából a bevonatrendszereknél alkalmazott pH-értéktartományok szintén elősegítik a baktériumok növekedését. A vizes bevonatrendszerek baktériumos megtámadása esetén kellemetlen szag képződik, a rendszer viszkozitása csökken, a kolloidoldat megtörik és a pH-érték csökken. Zárt rendszerekben ezen kívül a gázfejlődés következtében nyomásnövekedés áll elő és a felhasznált festéktartályok fedelét a kialakult nyomás felszakíthatja és az edények tartalma tönkremegy. A nitroaminokat tartalmazó készítmények különösen előnyösen beváltak ennél a feíhasználásmódnál. Ä mikrobák növekedését viszonylag alacsony koncentrációk esetében is, pl. 5—100 ppm koncentrációhatárok között hatékonyan gátolják, színtelen, szagtalan folyadékok, nem befolyásolják a bevonat tulajdonsá-20 gait, gőznyomásuk és toxicitásuk alacsony. A bevonatrendszerek tárolhatósága tehát jelentős módon megjavítható, ha a keverék összsúlyára számítva 0,05—0,5 súlyszázalék hatóanyagot al-5 kalmazunk. A nitroamin hatóanyagokat finoman elporított álapotban egyszerűen bekeverhetjük a bevonatrendszerekbe, vagy célszerűen a festékgyártás pigmentőrlési műveletében adagoljuk. 10 Ez az eljárásmód vizes és olajgyantás bevonatrendszereknél célszerű. Az antimikróbás hatóanyagok gyakorlatilag az összes szokásosan használt festékalkotórésszel összeférnek és a jelenleg használt fenilmerkuri-sókkal összehaj5 sonlítva, nem bomlanak el, továbbá nem lépnek reakcióba a szulfid-tartalmú pigmentekkel, mint pl. litoponnal. Ezen túlmenően határozott előny mutatkozik atmoszférikus kénhidrogén behatások esetén, mivel a penészfoltosodással szemben nitroaminnal kezelt festékfilm, kénhidrogén behatására nem színeződik el, míg a használt merkurisók és más fémtartalmú szerek sötét színű szulfidok képzésére hajlamosak. A mtroamin-hatóanyagok további előnye atmoszférikus környezetben tanúsított viselkedésükben rejlik. Vizes bevonatrendszereknél a hatóanyag igen jól összefér a többi komponenssel és a vegyületek maximális kolloidoldat-stabilitás érdekében alkalmazott mind savas, mind lúgos pH-értéktartományban hatékonyak maradnak. Ez a helyzet a homopolimér vagy kopolimér bázisú polivinilacetát, butadién-sztirol és akriles bevonatrendszereknél. Az antimikróbás hatóanyagok számos ismert külső és belső festékanyagba bekeverhetők. A butaidén-sztirol 35 tartalmú bevonószereket általában csak belső védelemre használják, így gombás foltosodás elleni antimikróbás szereket nem tartalmaznak. Ezzel szemben tartályokban való tárolás esetén a fermentáció gátlására konzefválószereket kell 4" alkalmazni. A következőkben tipikusan használt külsőleg alkalmazható festékanyag előállítását ismertetjük, melyet gombás foltosodással szembeni véde-4S lem céljából kb. 0,5 súlyszázalék mennyiségben pl. N-(l-fenil-2-nitropropil)-piperazinnal, 1-piperazinil-2-nitro-l-p-tolilpropánnal, N,N'-bisz-(l-fenil-2-nitropropil)-etiléndiaminnal vagy N,N'-bisz- [l-(o-klórf enil)-2-nitropropil] -pipera-50 zinnal kezelünk. Szokásos keverőberendezésben az alábbi komponenseket 3 percig keverésben tartjuk: Súlyrész Titándioxid 250 55 Cinkoxid 200 Porított kalciumkarbonát 400 325 mesh finomságra porított csillám 50 Alkálikusan finomított lenmagolaj 300 Gyapotmagolaj 100 60 24%-os ólomnaftenát 10 6%-os magánnaftenát 1,5 Benzin (82 KU viszkozitási érték beállításához) 106 Kész festékanyag: pigment térfogat-65 koncentráció 37,8% ti
