156626. lajstromszámú szabadalom • Antimikróbás hatású készítmények
156626 6 sz. USA szabadalom, 2. oldal, 56—62. sorok.) Például az l-fenil-2-nitropropén alkalikus oldata a káros mikroorganizmusok fejlődését ténylegesen nem gátolja. E ténnyel ellentétben meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a találmány ' 5 szerinti hatóanyagok alkalikus oldataiban a mikróbaellenes hatékonyság megnövekszik és a fejlődésgátló tulajdonságok más káros organizmussal szemben is hatékonyabban mutatkoznak. 10 A találmány szerinti hatóanyagok előállításánál közbenső vegyületként számos, a szénláncban legalább kettő, vagy ennél több'szénatomot, előnyösen 2—8 szénatomot tartalmazó nitroolefinek jól hasznosíthatók. Az aril-helyettesített 15 nitroolefinek előállításánál felhasznált aromás aldehidek csoportjából a benzaldehidet, szubsztituált benzaldehideket, főként egy vagy több metoxi-, vagy más, legfeljebb 30, előnyösen legfeljebb 8 szénatomos rövidszéniáncu alkoxi-, 20 vagy hidroxil-, fluor-, klór-, bróm-, jód-, nitro-, aril-, alkil- vagy aralkil (a fentiekben meghatározott csoportok) és számos szubsztituenssel komplex módon helyettesített aromás aldehid felhasználható. Valójában az a helyzet, hogy bármely 25 szubsztituens jelen lehet a reakció során, amely nem gátolja az aldehid-csoport nitroparafinnal történő kondenzációját. A nitroparafinekkel kondenzációs reakcióra képes és ezáltal nitroolefint eredményező aromás ketonok szintén felhasznál- E0 hatók. Ezek közül a benzofenont, az előbbi benzaldehid-helyettesítőket tartalmazó benzoíeno-^ nokat továbbá más aril-, arakil-, és heterociklusos jellegű ketonokat említünk. A nitroparafin lehet nitrometán, nitroetán, nitropropán, nitro- 35 bután, vagy más előzőekben említett hosszabb szénláncu nitroalkán és ezek izomérj ei. A heterociklusos szubsztituenseket tartalmazó nitroolefinek közül a furánt, oxazolt, piridint, kinolint, tiazolt, tiofént, indolt és más gyűrűs vegyü- 40 leteket, továbbá ezek izomérjeit vagy származékait említjük, amelyek a kereskedelmi forgalomban általában beszerezhetők, vagy szintetizálhatok és amelyek aldehid-csoportot vagy keton jellegű vegyületet tartalmaznak. A felsorolt aldehidek és ketonok a gyűrű tetszés szerinti helyzetében a már felsorolt csoportokkal szubsztituálva lehetnek, ezek a szubsztituensek azonban nem gátolhatják a nitroparafinokkal történő kondenzációt. A keto-csoportot tartalmazó vegyületek egyes szubsztituensei, amelyek a kon- 50 denzációs reakció során szintén reakcióba léphetnek, mint pl. az aromás aminők, először jól ismert módszerekkel, pl. benzoilezéssel vagy acetilezésel védhetők, a védett csoportot tartalmazó vegyületet pedig a nitroparafinnal lefolytatott 55 kondenzáció után olyan reakcióba visszük, amelynek során a védőcsoport eltávolítható. Eljárhatunk akként is, hogy a nitroolefint rögtön a primer vagy szekunder aminnal reakcióba visszük és a védőcsoportot csak ezt követően 60 távolítjuk el. A kapott vegyület elkülönítésének megkönnyítése céljából egyes esetben pl. a karbonsav-csoportokkal szubsztituált gyűrűket először észterezzük metilalkohol, etilalkohol vagy benzilalkohol felhasználásával, majd kondenzá- 6*5 & ció és/vagy addíció után a kapott vegyületet elszappanosítjuk az észterezés céljából használt alkonol felszabadítására. A primer- vagy szekunder-amin nitroolefinre történő addíció ja az amin nitrogénatomját a szénatommal összekötő kötés mentén megy végbe, vagyis a béta-helyzetű szénatommal és az amin hidrogénatomja az alfahelyzetű szénatomhoz, vagyis a nitro-szubsztituenst tartalmazó szénatomhoz kapcsolódik. Az elmondottakból kivehető az is, hogy diaminok felhasználása esetén, pl. etiléndiaminnal vagy piperazinnal történő reakció során az aminocsoport legalább egyik nitrogénatomjához szabad hidrogénatom kell, hogy kapcsolódjon, amely lehetővé teszi a nitroolefinre végbemenő addiciót. A szomszédos szénatomok védőcsoportot nem tartalmazhatnak. Így pl. a piperazin egyik nitrogénatomja hidrogénnel lehet csak helyettesítve. A piperazin egyik nitrogénatomjával orto-helyzetben álló egy vagy két gyűrűs szénatom hasonlóképpen lehet helyettesítve, azonban a gyűrű nitrogénatomjaihoz orto-helyzetben álló két szénatom közül legalább az egyik helyettesítetlen kell legyen. Például 2,6--dimetilpiperazin hasznosan alkalmazható addukt-képzésre, azonban a 2,3- vagy 2,5-dimetilpiperazinok már nem addicionálódnak a nitroolefinekhez, kétségtelenül sztérikus tényezők hatása 'folytán. Legtöbb addíciós reakció esetében specifikus reakcióidő nem állapítható meg. Egyes esetekben . az addukt-képzés reagensek beadagolásával végbemegy, más esetekben pedig az addíció néhány órát vesz igénybe. Az addíciós reakció előrehaladása szempontjából különösen bevált módszer a jelzésre az, hogy a reakcióelegyből a nitroparafin eltűnését vizsgáljuk. Ez számos esetben spektrofotometriás módszerekkel kimutatható, mivel a telítetlen nitro-csoport erős abszorpciós sávot mutat. A kapott termékek reakcióelegyből való elkülönítése a szokásos módszerekkel, pl. lecsapás, frakcionált kristályosítás, folyadékoknál desztilláció, sav vagy bázis jellegű vegyületeknél pedig szelektív sóképzés útján történhet. Mint a fentiekből is megállapítható, az aminocsoport hidrogénatomja a nitroolefin alfa-helyzetű szénatomjához kapcsolódik;. Ez a hidrogénatom a vegyületek meghatározása során R4 és R4' jelzéssel szerepel és a következőkben felsorolt addukt-képzési példánkban ezt a hidrogénatomot más csoporttal nem szubsztituáljuk. Ez a hidrogénatom azonban, hasonlóképpen az Rj—R3 és Rí'—R3' szubsztituensekhez, amennyiben ezek hidrogénatomot jelentenek, bármely más meghatározásban szereplő scoporttal kicserélhető. Ez megtörténhet oly módon, hogy rögtön a megfelelően szubsztituált nitroolefint használjuk kiindulóanyagként, vagy a képződött aminonitroalkánt, mint pl. a 11. és 12. példánkban ismert módszerekkel tovább reagáltathatjuk. A fentiekben szereplő fémsók bármely ismert módon elkészíthetők és a következő fémsókból' állhatnak: nátrium, kálium, kalcium, magnézium, stroncium, bárium, alumínium, cink, ón, vas, 3
