156600. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lineáris poliészterek előállítására

3 156600 4 dalmas és körülményes módon fokozatosan kell beadagolni. Azt találtuk, hogy lineáris poliészterek ala­csony alifás alkoholok dikarbonsavésztereinek diolokkal történő átészterezése és a bisz-diolész­terek germánium vegyületek jelenlétében vég­zett polikondenzációja útján az említett hátrá­nyok kiküszöbölésével előállíthatók, ha az átész­terezést valamint a polikondenzációt katalizáló vegyületekként fém-germánátokat használunk. Fémgermanátokként kiváltképpen alkáli-, föld­alkáli-,, cink-, kadmium-, indium-, lantán-, ón-, ólom-, mangán- és kobaltgermanátok felelnek meg. Az alkáli- és földalkáli-germanátok közül mindenekelőtt a Li-, Na-, K-, Mg-, Ca-, Sr- és Ba-vegyületek alkalmazhatók. „Fémgermanátok" alatt olyan vegyületek is értendők, amelyek germánium és a nevezett fé­mek mellett még komplex kötésben lévő szerves hidroxilvegyületeket, kiváltképpen komplexsze­rűen kötött etilénglikolt is tartalmaznak. Ezek a vegyületek, amennyiben komplex módon kap­csolódó etilénglikolt tartalmaznak újszerűek és ebben az esetben a H2 '[Ge(OCH2!GH 2 0) 3 ] alkoxo­savból vezethetők le, így például a következő képletük lehet: Me^GeíQCHaiGrLjCOa], [Me^HOCH^CHjQHJs] [Ge(OC;H2 iQH 2 ;0) 3 ] és [Meu \íiOCll^K 2 OIÍ) x ] 2 [Ge(aGH2 iCH 2 0) 3 k ahol Me 1, Me 11 és Me111 a fentemlített fémek ionjai és X = 0 vagy egy alacsony egész szám. A komplex kötésben eti­lénglikolt tartalmazó fémgermanátokat itt „fém­glikolgermanátoknak" is nevezzük. E katalizáto­rok az átészterező-keverékben való kitűnő old­hatóságuk és nagy aktivitásuk folytán átészte­rező- és polikondénzációs-katalizátorokként igen jól használhatók. Az egyszerű fémgermanátok előállítása önma­gában ismert módon, pl. a megfelelő fémoxid vagy -karbonát és germániumdioxid összeol­vasztása, vagy a többnyire nehezen oldódó ger­manátoknak vizes közegben végzett kicsapása útján történhetik. A fenti szerkezetű fémglikolgermanátok eddig nem voltak ismeretesek. Előállításuk germá­niumglikolátból és a kationként szereplő fém acetátjából, pl. mangánacetátból történik. A reakciót etilénglikolban hajtjuk végre és csak­nem kvantitatív jutunk a jól kristályosodó komplex vegyületekhez, amelyek jól tárolhatók, levegőre és nedvességre nem érzékenyek. A lineáris poliészterek találmány szerinti elő­állításához kiindulási anyagokként az alacsony, előnyösen 1—4 szénatomszámú alifás alk.oholok számos dikarbonsavval alkotott észtere megfelel. Többnyire metilésztereket alkalmazunk. Az észterek dikarbonsavkomponensei főkép­pen adipinsav, szebacinsav, tereftálsav, izoftál­sav, 4,4'-difenildikarbonsav, szulfonil-4,4'-diben­zoésav, 2,6-naftalindikarbonsav, 1,2-ciklobután­dikarbonsav és 2,5-tioféndikarbonsav lehetnek. Az alacsony alkoholok dikarbonsavésztereinek átészterezésére alkalmas diolok mindenekelőtt a 2—8 szénatomszámú diolok, így pl. etilénglikol, 1,4-butilénglikol, 2,2-dimetilpropándiol-l,3 dieti­lénglikol, 1,2 és 1,3-ciklobutándiol, 1,4-dimetilol­ciklohexán, m- és p-xililénglikol. Egy dikarbonsavészter és egy diol helyett több dikarbonsavésztert és/ vagy több diolt is alkal-5 mázhatunk kiindulási anyagként, hidroxikar­bonsavakat vagy hidroxikarbonsavésztereket is használhatunk, így pl. p-hidroxi-benzoésavmetil­észtert is adhatunk a kiindulási reakciókeve­rékhez. Ily módon számos, különleges tulajdon­ló sággal bíró kopoliészter állítható elő. Az átészterezést és polikondenzációt önmagá­ban ismert módon végezzük. Egy vagy több ala­csony, alifás alkohol megfelelő dikarbonsavész-15 terét vagy észtereit és egy vagy több, előnyösen 2—8 szénatomszámú diolt tartalmazó keveréket germánát-katalizátor jelenlétben, normál nyo­máson, levegő [kizárása mellett forrásig melegí­tünk addig, míg az átészterezésnek megfelelő 20 mennyiségű- alacsony alifás alkohol ledesztillál. A diol elméletileg szükséges mennyiségének cél­szerűen mintegy a másfélszeresét használjuk. A teljes átésztereződés a germánát-katalizátor faj­tájától és mennyiségétől függően 2—4 órát vesz 25 igénybe. A germanát-katalizátort a kiindulási dikarbonsavészterre számítva 0,005-0,5 súlyzó­ban, előnyösen 0,01—0,05 súly%-ban visszük be. Katalizátorként egy egységes germanát-kata­lizátort vagy különféle fémgermanátok kevere­dj, két használhatjuk. Sőt alkalmazhatunk többféle fémkationt, pl. Ca- és Mn-iont tartalmazó ger­manátokat is. A fémgermanát katalizátorok ál­talában már az átészterezés alatt önmaguktól egyenletesen eloszlanak a reakciókeverékben, úgy, hogy az átészterezést követő polikondenzá­ció különösen gyorsan beindul. Az átészterezés végén a hőmérséklet mintegy 220 C°. Ekkor — mint ahogy szokásos — a reak­ció-olvadék hőállóképességének növelése céljá­ból stabilizátort, pl. foszforossavat vagy trifenil­foszfitot adunk a reakcióelegyhez, a teljes reak­ciók ev érékre számítva előnyösen 0,005—0,1 súly% mennyiségben, valamint adott esetben fénytelenítő anyagot, pl. titándioxidot, pigmen-4 tekét, optikai fehérítőt vagy más hasonló ada­lékot és a hőmérsékletet keverés közben fokoza­tosan 280 C°-ra emeljük. Egyidejűleg a nyomást lassan kb. 0,3 torr-ra csökkentjük és a diolke­veréket lejtősen álló hűtőn eltávolítjuk. A kép-5" ződött masszát a fenti körülmények között a be­rendezéstől és a katalizátor mennyiségétől füg­fően 1—5 óra alatt kapjuk meg és hideg vízbe öntjük. 'Az így kapott poliészterek 1 súly%-os oldatának (fenol-tetraklóretán, 60:40 térfogat-55 arány) relatív viszkozitása 25 C°-on 1,5—2,1. A termékek, amennyiben pigmentet vittünk be, színtelenek és ha fénytelenítő anyagot nem tar­talmaznak, teljesen átlátszóak. A termékek vilá­gossága és fehérségi foka igen magas, és a más-60 fajta katalizátorokkal pl. titántetrabutiláttal vagy mangánacetát-antimontrioxiddal előállított poli­észterek hasonló tulajdonságait lényegesen felül­múlja. A találmány szerinti eljárással készült nyers-65 anyagok ezért kiválóan használhatók műanyag-

Next

/
Oldalképek
Tartalom