156596. lajstromszámú szabadalom • Adó-vevő berendezés elektromágneses távolságmérőhöz
5 156596 frekvenciaérték közötti folyamatos változása esetén jön létre, és az jellemzi, hogy az adó-vevő berendezés változtatható frekvenciájú oszcillátort, amelynek kimenete az első keverő egyik bemenetére van kapcsolva; H+f vagy Hf— frekvenciájú második oszcillátort, ahol f értéke sokkal kisebb, mint H értéke; az első keverő kimenetével összekapcsolt, és az első keverő kimenő jelével modulált vivőhullámot a reflektor felé kisugárzó adót; a reflektorról visszavert modulált vivőhullámból a moduláló jelet kiválasztó demodulátort tartalmazó vevőt; második keverőt, amelynek egyik bemenete a változtatható frekvenciájú oszcillátor kimenetével, másik bemenete pedig a vevő kimenetével van összekapcsolva; harmadik: keverőt, amelynek egyik be-, menete az első oszcillátor kimenetével, másik bemenete pedig a második oszcillátor kimenetével van összekapcsolva; negyedik keverőt, amelynek egyik bemenete a második oszcillátor kimenetével, a másik bemenete pedig a második keverő kimenetével van összekapcsolva; valamint első bemenetén a harmadik keverő kimenetével, második bemenetén a negyedik keverő kimenetével összekapcsolt, és a. harmadik és negyedik keverő kimenő jelei közötti fáziseltolást mérő fázismérőt tartalmaz. A találmány szerinti adó-vevő berendezés további jellemzője, hogy a negyedik keverő kimenete és a fázismérő második bemenete közé automatikus erősítésszabályozással ellátott szélessávú erősítő van bekapcsolva, és az automatikus erősítésszabályozó kör [(60, 61, 62, 63)] az f frekvenciaértéket magába foglaló frekvenciasávú, keskenysávú szűrőt és a szűrő után kapcsolt egyenirányítót tartalmaz. Az említett szélessávú erősítő elméletileg rögzített frekvencián működik, a gyakorlatban mégis viszonylag nagy sávszélességgel kell rendelkeznie, mert a mérés folyamán az erősítő a beállított frekvenciától eltérhet pl: a hőmérsékletváltozás vagy az alkalmazott csövek, vagy tranzisztorok öregedése következtében, és ez káros fázistolást eredményezhetne. Ha szelektív erősítőt alkalmaznánk, úgy az említett behatások folytán ismeretlen értékű fáziseltolás jöhetne létre, amely a mérési eredményeket teljésen meghamisítaná. Az említett kisfrekvenciás erősítőnek azonkívül automatikus erősítésszabályozással kell rendelkeznie, hogy az erősítő a fáziskomparátor részére a vett jel amplitúdójának változása ellenére is gyakorlatilag állandó amplitúdójú jelet szolgáltasson. Különben a fázis mérése többé vagy kevésbé a fáziskomparátorba vezetett jel amplitúdójától függne. Ismeretes ezenkívül, hogy valamely erősítő zavarszintje annál nagyobb, minél nagyobb a sávszélessége. A gyakorlat számára megfelelő készülékek részére az elektromágneses hullámok, adójának teljesítményét igen nagymértékben korlátozni kell. Ez azt jelenti, hogy a visszajövő vett jel igen kicsi, és bizonyos esetekben a zajszint alatt. van. Ezzel azonban a megbízható fázisösszehasonlítás lehetősége nincs kizárva, mert a .fáziskomparátornál a jel koherens tulajdonságait használjuk ki, és ezzel a tulajdonsággal a zaj nem rendelkezik. Ebben az esetben azonban nem lehet az erősítő bemenetére érkező összes jelnek, azaz a hasznos jelnek és a zaj összegének, erősítését automatikusan szabályozni, mert az automatikus erősítésszabályozás abban az esetben, amikor a hasznos jel kisebb, mint a zaj, statisztikusán és a célkitűzéssel ellenkező értelemben működne. Ezeket a nehézségeket elkerülhetjük, és abban az esetben is alkalmazhatunk a szélessávú erősítőnél automatikus erősítésszabályozást, amikor a hasznos jel kisebb, mint a zajszint, ha az automatikus erősítésszabályozó körbe a hasznos jelre hangolt szűrőt iktatunk be. Ez azért lehetséges, mert ebben a visszacsatoló körben a fázistolásoknak nincs jelentőségük, ugyanis az automatikus erősítésszabályozás céljára szolgáló feszültséget egyenirányítjuk, és így az az alkalmazott jcíl fázisával nincs kapcsolatban. A vevőrendszerben tehát nagy sávszélességű kisfrekvenciás erősítőt alkalmazunk, amelynek automatikus erősítésszabályozó áramköre van, amelyben szűrő van elhelyezve a hasznos jel kiválasztására, hogy azt az automatikus erősítésszabályozás céljára vezérlőjellé alakítsuk. A találmány szempontjából a moduláció fajtájára nézve nincs kikötés. Egyaránt alkalmazható frekvencia-, fázis- vagy amplitúdó-moduláció. Az egyetlen követelmény az, hogy a moduláció szinuszosan történjék. A találmány szerinti adó-vevő berendezés alkalmas fény vagy infravörös-sugarakkal működő elektromágneses távolságmérőhöz is. Fényhullámok esetében modulációs berendezésként Kerr-cellát, vagy fényforrásként lázért, pl. félvezető-lázért alkalmazhatunk. Infravörös hullámok esetén adóként félvezető inf ravörös-emiszsziós diódát használhatunk. A találmány szerinti megoldás egyik további jellemzője szerint a fentiekben vázolt fázisszögleolvasási hátrányt olyan fázismérő alkalmazásával szüntethetjük meg, amelynek nem egy, hanem két jelzőszerve van, amelyek közül az egyik a másikhoz képest n-szeresen van leosztva oly módon, hogy a második jelzőszerv mutatója gyakorlatilag a frekvenciaváltozás folyamán egy fordulatnál kevesebbet fordul. A találmány egy további jellemzője szerint a második jelzőszerv mutatója kézzel nullára állítható, amikor a moduláló feszültség frekvenciája a frekvenciaváltozás szélső értékeinek egyikével, pl. az alsó Fi értékkel egyenlő. Ismeretes, hogy a fáziseltolás értékének váltóha a moduláló feszültséget az Fi frekvenciáról az F2 frekvenciára változtatjuk, egyenlő azzal a fáziseltolással, amely olyan mérésnél jelentkezik, amely mérést (F2 —Fi) frekvenciájú 30 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
