156589. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ampullatöltetek szilárd szennyezettségének kimutatására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍR AS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1967. VIII. 18. (EE—1437) 156589 Közzététel napja: 1969. V. 27. Megjelent: 1970.-VI. 01. Szabadalmi osztály: 42 h 26—37 Nemzetközi ctóztály: G 02 d Decimal osztályozás: Feltalálók: ' - Tulajdonos: Dinner György technikus, Dunajszky Béla oki. elektromérnök, Fromm Egyesült Izzólámpa és Károly technikus, Hefifenträger , Ferenc technikus, Kiuczor Kálmánná ViÜarnossiági Rt., technikus, Mucha Gézáné rajzoló, Pap Lajos technikus, Peszeki Eva Budapest rajzoló, Budapest Berendezés ampullatöltetek szilárd szennyezettségének kimutatására 1 A találmány olyan berendezésre vonatkozik, amelynél a fénytörés jelenségével, ill. felhasználásával kimutatható a mozgásba hozott ampullatöltetek szennyezettsége — beleértve az üvegszennyezőt is —, valamint lehetővé válik színes oldatok vizsgálata is. Áz ampullatöltetek szennyezettségének kellő biztonsággal való megállapítása rendkívül fontos. Az efféle vizsgálatokat eleinte kézi válogatással végezték, amikoris az ampullát fényforrás felé tartották és áteső fényben szemlélték a szennyezettség mértékét. A később kifejlesztett igen nagyszámú mechanizált, ill. automatizált vizsgálati módszer egy részénél a fotoelektromos utat választották. Egyik ilyen megoldásnál az ampulla inhomogenitásainak fényfoltjait úgy állították elő, hogy egy fényforrásból nyert fényt kondenzor-lencse és fényrekesz közbeiktatásával homorú tükörre vetítették, majd a homorú tükörről visszaverődő sugarakat optikai él és egy akromatikus lencse segítségével fényelektromos ernyőre vitték. A vizsgálandó ampullát a homorú tükör elé helyezték, forgásba hozták, majd hirtelen lefékezték. Ekkor a töltetben lebegő részecskék a folyadék tehetetlensége folytán továbbra is forgásban maradtak, minek következtében az ernyőn a lebegő részek okozta fényfoltok vándoroltak, míg az ampullaüvegben levő inhomogenitások mint álló fényfoltok jelentkeztek. Ennek megfelelően az ernyő fény elem-csoportjának egy egyenára-10 15 20 25 30 mú és egy váltóáramú komponensre oszlott. Az egyenáramú komponenst kondenzátor segítségével kiszűrték, a váltakozóáramú komponenssel pedig egy erősítőfokozat rácsát vezérelték, mely erősítő viszont a selejtes ampullát kidobó relét hozta működésbe. Egy másik ismert, fotoelektromos úton működő ampullavizsgáló berendezésnek fényforrása, kondenzorlencséje, fényrekesze, optikája, valamint fotocellája és ezeken felül a szennyezőrészecskéket nem érintő fénysugarakat kitérítő optikai szerve van. A kitérítő szerv vagy külön optikai elem — például prizma, planparallel lemez —, vagy a kitérő szerv maga az ampulla üvege, mely esetben az ampulla az,optikai tengelyhez képest excentrikusan van elhelyezve. Az ismert módszerek között van olyan, ahol a vizsgálathoz palarizált fényt alkalmaznak azon meggondolással, hogy a szennyezőrészecskék körvonalait érintő polarizált fénysugarak polarizációs síkja megváltozik, miáltal a szennyezőrészecskék keltette felvillanások az állandó intenzitású alapderengéstől jól megkülönböztethetők. Az ismert módszerek mindegyikének vannak azonban hátrányai. Vagy túlságosan bonyolult, különleges, és így költséges szerkezeti megoldást igényelnek, vagy pedig nem mutatják ki megbízhatóan a szennyeződéseket. Ez utóbb említett polarizált fénnyel dolgozó módszernél például zavart okozhatnak az üvegrészecskék, melyek érzékelése bizonytalan. 156589