156570. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azetidin vegyületek előállítására
7 156570 kat nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott maradékot 115 g szilikagélen •kromatografáljuk. A kroimatografáló oszlopot 95 : 5 arányú benzol-etilacetát-eleggyel állítjuk elő és mindenik or 100 ml-es frakciákat választunk le. 200 ml 87,5 : 12,5—87 : 13 arányú benzol-etilacetát-eleggyel kis mennyiségben a 2,2--dimetil-3-tercier-buti.loxikarbonil-4-iarninometilén-tiazolidin-5-on egyik izomerjét nyerjük, amelynek olvadáspontja 105 C°. A termék infravörös-albszorpciós sávokat mutat (metilénkloridban) a következő értékeken: 2,85/Í, 3,02í*, 5,97,«, 6,05/*, 6,22:^, 6,60/i, 7,23«, 7,46«, 8,53«, 9,25M, és 9,92«. 200 ml 86,5 : 13,5-—86 : 14 arányú oldószereleggyel a termék két izomerjének keverékét, végül 200 ml 85,5 :14,5—85 : 15 arányú oldószereleggyel a másik izomert eluáljuk. Ez utóbbi olvadáspontja hexánból való átkristályosítás után 109—110 C°. A termék infravörös abszorpciós sávokat mutat a következő értékeken: 2,88u, 3.00/*, 5,98«, 6,15/«, 7,23,", 7,48M, 8,65.«, 9,23^ és 11,51,«. Ez utóbbi izomer szennyezésként 3-tercier-butiloxikarbonil-4,4-dimetil-.a zetidinil-fS ,2-d]^tiazolidin-2-ont tartalmaz. A kívánt termék főtömegét 400 ml 84,5 : 15,5^83 : 17 arányú benzol-etilacetát-oldószereleggyel eluáljuk. A 3-terrier^buiiloxikarboniM^-dimetil-azetidinil^S^-d]-tiazolidin-2-on olvadáspontja hexánból való átkristályosítás után 120—121 C°. Az anyalúgot a 200 ml 82,5 : 17,5—82 : 18 arányú oldószereleggyel eluált termékkel együtt hexánban —18 C°-on állni hagyjuk, amikoris a kívánt végtermékből további mennyiséget nyerhetünk ki. 5. példa: 0,132 g L-2,2-dimetil-3-tereier-butiloxikartoonil-5«^amino-tiazolidin-4-karbonsavmetiIészter 0,5 ml éterben képzett oldatához nitrogénatmoszférában —70 C°-on 0,4 ml 1,35 n mezitil-magnéziumbromid éteres oldatát csepegtetjük. 5 perc eltelte után a hűtőfürdőt eltávolítjuk, a reafccióelegyet 20 percig tovább keverjük, majd 2 ml 10'%-os vizes ammóniumMorid oldatra öntjük. A reakcióelegyet metilénkloriddal ex"traháljuk, a szerves kivonatot szárítjuk és bepároljuk. A viszkózus bepárlási maradékot 10 g tisztított szilikagéllel 9 : 1 arányú benzol-etilacetát-elegy felhasználásával kromaiografáljuk, amikoris 5 ml-es frakciókat választunk le. A 8. és 9. frakció tartalmazza a vékanyréteglkromatogramos elemzés és infravörös-abszorpciós spektrum (metilénkloridban, jellegzetes sáv 5,60/i) lalapján a kívánt 3-tercier-butiloxikarbonil-4,4^dimetil-azetidinilH[3,2--d]-tiazolidin-2-ont. A terméket a fenti példákban leírt módszer valamelyikével izolálhatjuk. 6. példa: 0,005 g 4,4-dimetil-3-teircier-butiloxikarbonil-azetidinil-[3,2-d]-tiazolidin-2-on és 1 ml trifluoreeetsav keverékét 2 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldószert vízsugárszivattyúval elérhető vákuumban lepároljuk, a maradékot pedig metilénklaridban felvesszük. A szerves oldatot nátriumhidrogérikarbonát oldattal semlegesre mossuk, majd bepároljuk. Ily módon a (XXI) képletű 4,4-dimetil-azetidinil-<[3,2-d:]-tiazolidin-2-ont nyerjük, amelynek infravörös spektruma (metilénkloridban) 2,92/x és 5,66^ értékeken jellegzetes sávot mutat. 7. példa: 0,103 g 3-tercier-butilo'XÍkarbonil-4,4-dimetil-azetidinil-[3,2-d]-tiazolidin-2-on és 7,5 ml trifluorecetsav keverékét 20 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd vízsugárszivattyúval elérhető vákuumban bepároljuk. Vizss nátriumihidrogénkarbonát oldattal való semlegesítés után nyert reakciókeveréket metilénkloriddal extráháljuk, a szerves kivonatot vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Ekkor kristályos 4,4-dimetil-azetidinil-[3,2-d]-tiazolidin-2-o;it nyerünk, amelynek olvadáspontja 114—117 C°. Ez a termék a kiindulóanyaggal ellentétben pozitív nitroprusfizidnátrium-reakcióí mutat, amely arra enged következtetni, hogy a nyert termék részben a (XXII) képletű 3-izopropilidén-amino-4-merkapto-azetidi,n-2-onnak felel meg. A termék infravörös abszorpciós spektruma (metilénkloridban) a következő értékeken mutat jellegzetes sávot: 2,93/x, 5,67u, 9,20« és Lo,58«. 8. példa: 1,162 g L-2,í2-diimi etil-, 3-tercier-butiloxikai J boni]-5a-amino-tiazolidin-4-karboinsavas metilészter és 1,4 m etildiizopropilamin 75 ml abszolút toluol ban képzett keverékét keverés közben jéggel hűtjük, nitrogéngázzal átöblítjük, majd hipodermikus fecskendővel 5,76 ml toluolos dietilalumíniumklorid oldatot csepegtetünk a reakciókeverékhez. A reakcióikeveréket +7 C°on 32 óra hosszat állni hagyjuk, majd kloroformmal felhígítjuk. A kloroformmal felhígított oldatot jég és telített nátriumhidrogénkarbonát oldat keverékével 10 percig rázogatjuk, majd szűrősegédanyagon átszűrjük és a szűrőn levő maradékot kloroformimal utánmossuk. A kapott szerves oldatot nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepárolj u'k. A bepárlási maradékot 115 g szilikagélen kromatografáljuk, amikoris a kiromatografáló oszlopot 95 : 5 ará- ' nyú benzol-etilacetát-eleggyel alakítjuk ki és 100 ml-es frakciókat fogunk fel. 200 ml 87,5 : : 12,5—87 : 13 arányú benzol-etilacetát-eleggyel a 2,2-dim3til-3-tercierJbutiloxikarbonil-4-aminometiléntiazolidin-5-'Qn egyik izomerjét nyerjük, amelynek olvadáspontja 105 C°. 200 ml 86,5 : : 13,5—86 : 14 arányú benzol-etilacetát-eleggyel a 2,2-dimetil-3-tercie!r-butiloxikarbonil-4-aminometilén-tiazolidin-5-on mindkét izomerjének keverékét, míg 200 ml 85,5 : 14,5—85 : 15 arányú benzol-etilacetát-eleggyel a csaknem tiszta második izomert nyerjük. Ez utóbbi már kisebb 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
